A korábbi posztokban személyautókról szóló "népítéletekből" válogattam - de a kommunista időszak bővelkedett a tervezési / kivitelezési hibáktól hemzsegő haszonjárművekben is: kisbuszok, áruszállítók stb.

A szocialista ipar egy rákfenéjeként a '60-as években még tűrhető színvonalúnak számító járműveket évtizedekig nem fejlesztették - ezért menthetetlenül elavultak.

A Kelet-Németországban gyártott Barkas legismertebb típusa, a B 1000-es 1962-ben, mutatkozott be először. A gépekbe egészen 1989-ig kétütemű, háromhengeres Wartburg motor került. Az alapváltozat 1 000 köbcentije 45 lóerőt tudott magából „kipréselni”. Tipikusan abszurd, kelet-európai ötlet egy személykocsiba is gyenge motort építeni egy "teherautóba / kisbuszba."

 Magyarországon léteztek különleges, nem kelet-európai motorokkal átépített példányok is.

Mikrobuszként, zárt áruszállítóként és kétüléses kisteherautó változatban is gyártották.

"A rohadék!

egy rüheteg autó! soha többet!
céges auto volt én meg soför voltam igy ez jutott...

kettő darab akumlátorral rendelkezett a mi kis Barkasunk mert

 az volt a gondja hogy hidegben nem indult könnyen.....hideg egyenlő nyáron reggel 20 fok!
szivató padlógáz inditás. 1 perc -2perc semmi

aksi nulla sarut át a másikar egy két motorfordulat és indult is...bemelegdett aksi sarut át a másikra akkor a maradék energiával elindult és fel is volt töltve mindkét akku igy reggel is elindult...

a víz az folyamatosan forrt

kolléga mindig levette a tartályt ha bugyogott és kilogatta az ablakon. ez meg is lett igy oldva...

a kipufogoja olyan volt akár a szita.

a kuplung folymatosan beszart. hol meg a bowden szakadt le.

fűtés egyszerüen nagyszerüen volt megoldva a hűtő mögött a lábtérnél ki volt vágva a lemez flex-el igy télen fütött nyáron meg leégette az ember lábát.

volt valami kis elektronikai problémája ami ugy mutatkozott hogy ha be volt kapcsolva a világitás nem szolt a rádio...és forditva...

igy nappal rádioztunk este világitottunk.

az oldalsó toloajtok folymatosan leszakadtak kisebb erőfeszitésre..amire szükség volt a sinek ugymond zsirmérgezése miatt.
szigetelése nulla volt ez nyáron és télen egyaránt szar.....

viszont a fékkel volt némi probléma mert lasulást csak akkor produkált ha 3-szor lenyomtuk egymás után tövig a fékpedált..de utánna satuzott rendesen.
szóval élménydus utakon vettem részt vele......"

"Átkozott egy élmény..

Hát, hol is kezdjem.. Életem legkalandosabb, legszórakoztatóbb és egyben legborzalmasabb rémálma vált valóra ebben az autónak nem nevezhető keletnémet borzadályban.

Villanyszerelő brigádként működve nyúztuk az autót, és habár hosszabb távra nemigen használtuk, alig telt el olyan hét, amikor ne jött volna elő egy megszokott hiba, netán egy-egy újabb meglepetés, mely sosem volt véges.

Ezekből adok egy kis ízelítőt mindenki számára, melyek ennyi idő elteltével már mókásnak tűnhetnek, de higgyék el, akkoriban közel sem volt mindig az..

Nyaranta, jó időben a következő problémákat produkálta az autó kínzó rendszerességgel.
A hűtőviz folyamatosan felforrt nagy melegben, mely mindig a vacak hengerfejtömítésre volt vissazvezethető.

Nagyobb emelkedők csak erősítették ezt a helyzetet.

Emiatt a tágulási tartály a műszerfal elé lett helyezve, mondanom sem kell, azért, mert így könnyebb volt az elszökött hűtővizet pótolni - menet közben.

Bizony volt olyan kb. 10 km-es utunk, mikor is teli üdítős flakonokkal felfegyverkezve, csaknem 12 liter vizet kellett utántölteni...(!)

Ez a probléma, hengerfejtömítés cseréjével kis időre elhárítható volt.

Az "átok" fűtése állandó jelleggel működött, ezért a nyári meleg időszakokban a sofőrről patakokban folyt a víz.

A legjobban lábnál működött ez a fűtés, tehát a cipőben volt a legelviselhetetlenebb. Emlékszem olyan esetre, amikor a második űléssorból egy méteres vízmértékkel nyomtam a gázpedált, miközben a sofőr kollégám az űlésre felhúzott mezítelen lábát szellőztetve kormányzott.

Tél beköszöntével, olyan érzésünk támadt, mintha ez a fűtés egyik pillanatról a másikra elillant volna.

Rettenetes hideg uralkodott a szigeteletlen, kisebb-nagyobb résekkel tarkított belsőben,mely csak akkor vált valamivel elviselhetőbbé, amikor egy teljes napon át szigeteltük az autó lemezeit-természetesen belülről.

Évszaktól függetlenül robbant le az autó, olyan gyakorisággal, hogy már-már meg is szokhattuk volna, ha nem mindig munkából hazafele menet tette volna ezt. Ez a tette olyan szavakat csalt elő az emberből, amilyeneket egy futball edző is megirigyelhetne a vesztésre álló csapata bajnoki mérkőzésén.

Történt olyan is, amikor egyszerre

nem volt alapjárati fordulatszám,

 rossz volt a kézifék,

és kihagyott egy henger.

Ilyen esetben különleges vezetési stílust kívánt a helyzet emelkedőkön araszolgatáskor a forgalomban, mely abból állt, hogy a

 jobb lábam sarkával a fékpedált kezeltem, miközben ugyanezen lábfejem végével gázfröccsöket kellett adagolnom, nehogy leáljon a motor.

Bal lábammal csupán kuplungoltam.

Ilyen esetekben a motor fogyasztása az egekbe szökött, láthatóan esett az üzemanyagkészlet mutatója. Hozzávetőleg 18-22 literes fogyasztásról van szó.
lyuggatták szanaszét a hűtőt..

Hibalista

- Kézifék: Általában függőleges állásban fogott egy picit.
- Hengerfej: Minden ötszázadik kilométernél újra kellett hengerfejezni.
- Fényszórók: Egy zseblámpával is többet lehetne látni éjjel..
- Oldalajtó: A tolóajtó gyakori rendszerességgel leesett, vagy nem záródott..

- Hátsó ajtó: Soha nem záródott, be kellett drótozni.
- Hűtőventillátor: Hardy tárcsa (tengelykapcsoló) időközönként ( nagyobb gázadásnál!) megadta magát, ilyenkor a ventillátor tengelye kalimpált egy pillanatig, majd a ventillátor darabokra robbanva több helyen kilyukasztotta a hűtőt.

- ...Ezeken kívűl: Fékek nem fogtak, 1-2 henger nem működött, fogyasztása pedig az egekben volt."

A Fiatal Demokraták Szövetsége 1988 tavaszán alakult.

1990 óta minden országgyűlési választáson elindulnak (természetesen az önkormányzatiakon és az európai parlamentieken is).

Most egy kronologikus válogatást hoztam a narancsos párt első 30 évéből.

1990

 Ezt valószínűleg az is ismeri, aki nem is élt még 1990-ben: humor, életkori jelleg: a fiatalos életérzés szembeállítása a megkövült, elaggott kommunizmussal...

Már 1990-ben is szerepelt a plakátokon az a férfi, aki - 1989-es beszéde miatt - a párt egyik legismertebb arca volt. Megfigyelhető, hogy milyen sokat fejlődött a nyomdatechnika az évtizedek alatt.

A humor itt is feltűnik: a három egymás mellé tett profil a kommunista korszak Marx-Engels-Lenin "szentháromságán" ironizál. Azért a főcím már kiemel valakit a "csapatból". Egy jó bulihoz jó zenekarok is kellettek...

Fodor Gábor több pártot is végigjárt - és mág ma is feltűnik néha a TV-ben...

Ez a plakát már az önkormányzati választásra készült, ősszel. Lendületes, buzdító.

Egy másik 1990 őszi plakát: a hölgy később pártot váltott.

1994

A párt abban az évben egy Roxette-slágert (svéd pop-zenekar volt) választott kampánydalként (egyébként pedig a "Liberális Szövetség" tagjaként indultak az SZDSZ-szel együtt).

A nyomdatechnika még régies. A "más" szó nyilván a kormánnyal szembeni ellenzékiségre utal.

1998

Furcsa mód erről a plakátról hiányzik a narancs szín, a kék pedig erőtelejsen dominál. Az üzenet egyértelmű: "válaszd a jövőt!" A plkaáton női politikus nem szerepel - viszont az öt férfiú mindegyik ma is aktív és mai is ugyanabban a csapatban játszanak.

 Itt már feltűnik a narancs - de azért még a kék dominál. 1998-ban Több helyen közös jelölteket indítottak - már az első fordulóan is - az akkori ellenzéki pártok.

2002

A színek továbbra is: kék-narancssárga. A hívószó: jövő. A mondatok szelídek, kérők. A miniszterelnökség folytatásához kérik a voksokat. 

Miután a 2002-es első forduló meglepetést hozott, így a kormánypárt igen erős kampányt folytatott a két forduló között. A plakát képe erre utal - a szöveg pedig mindössze egyetlen szóból áll.

Ez a plakát is a második fordulóra készült. Kormányon lévőtől szokatlanul egyfajta "ellenzék-elleni" érveléssel él. Egyfajta "utolsó próbálkozás" a szavazókat visszatartani a kormányváltástól.

2006

A 2006-os kampányüzenet egyértelmű: kormányváltás. A V betű utal Churchill híres mozdulatára (Victory = győzelem). A kézen látható narancsos karkötőt sok példányban szétosztották. A kék szín eltűnt.

Egy újabb egyszerű plakát - egyetlen színben. A jelszót később használták az önkormányzati választásokon is: pl. "Neki csak Eger / Miskolc Í/ Szeged stb. számít".

Ez a plakát végre konkrét ígéreteket tartalmaz - szinte pár programot. A mondatok elsősorban szociális jellegű témákkal foglalkoznak. A narancs mellett szinte eltörpül a piros-fehér-zöld "szalagocska".

Ellenzéki pártként azért előkerült kormánybíráló plakát is. Az MSZP-re utalva ennek színe erősen piros. A szegénynek ábrázolt gyermek fotója kívánja megtámogatni a szlogenné vált fő üzenetet.

2010

A szórólapon a mosoly nem véletlenül magabiztos: ez volt az a választás, ahol borítékolni lehetett előre a győztes személyét. Itt már sokkal kevesebb a narancs és sokkal több a piros-fehér-zöld. Megint új lett a szlogen.

Azért egy apró ellentmondást felfedezhetünk: a szöveg szerint "csak a Fidesz", de a másik oldalon mégis két párt logója szerepel (Fidesz + KDNP).

Most nem kellett új fotót és új üzenetet készíteni a 2. fordulóra. Ilyen a magabiztos győzelem.

A pártelnök fotója felkerült az egyes egyéni jelöltek szórólapjaira is. Miután a többséget a párt már az első fordulóban megszerezte, így a "végre erős kormány" kitétel a 2/3-os többség megszerzésének céljára utal.

A kék szín teljesen eltűnt: csak narancs és piros-fehér-zöld.

2014

Négy év kormányzás után kérték a voksokat a folytatáshoz. Klasszikus plakát: mosolygó jelölt, narancs szín (a kék is visszatért), a két párt logója. A szlogen ("ő már bizonyított) a váltás ellen érvel.

Az új idők jelölte: a Facebook használata!

A sok férfi mellett, kisebb számban hölgyeket is indított a narancsos párt. Fontos: mindenki mosolyog, mindenki a jelöltet nézi - tudatosan az összes generáció jelen van (gyermekek - aktívak - idősek)

A plakát közli is, mi az ok a mosolyra: "Magyarország jobban teljesít".

Kormányzó párttól szokatlanul nagyon erős ellenzék-ellenes kampányt folytatott a Fidesz 2014-ben. A piros-fekete színhasználat is teljesen tudatos.

A 2014-es kampány fontos eleme a Simon Gábor szocialista politikus számláján talált néhány százmillió forint, mely tisztázatlan forrásokból került oda. A Fidesz igyekezett ezt az elemet "csúcsra járatni".

Az ilyesfajta, kifejezetten kigúnyoló, nevetségessé tevő képi világgal 2014 előtt nem találkoztunk a kampányban.

Ez az egyszerűbb kivitelű szórólap is az ellenzékre való voksolástól igyekszik óvni a lakosságot. A 2004-2009 közötti miniszterelnök ekkor tűnik fel alapvető negatív mozgósító elemként.

Ez a szórólap számtalan helyi változatban készült - egyfajta "politikai démonizálás" szándékával. Mindenhol a helyi ellenzéki jelölt ellen igyekeztek mozgósítani.

Kifejezetten gúnyolódó plakát: mindenkiről a legrosszabb pillanatában készült portré, a beállítás a rendőrségi fotókat idézi - és persze középen a bohóc. Nevetségessé tett jelöltekre nem szívesen voksol az állampolgár.

2018

A plakát üzenete egyértelmű: csak nemzeti színek (narancs sehol): a képen egy nyugodt, megfontolt, éppenhogy csak mosolygó miniszterelnök - a jelszó pedig korábbról már ismerős.

Az egyéni jelölteknél visszatért a narancs-kék színhasználat. A szlogen sokrétűen értelmezendő: az ellenzék és a "migránsok" jelentik a veszélyt, de mi vagyunk a "nyugodt erő". Egyre erősebb a Facebook szerepe a kampányban.

Visszatért a négy évvel korábbi "ellenzéktől elriasztó" plakát is.

Hasonló fotótechnikával: "málészájú" politikusok, újra kiemelt szerepet kap Gyurcsány Ferenc - de sikerült még nála is riasztóbb "főgonoszt" találni az Amerikában élő milliárdos személyében. A tematika most nem "rabosítós", hanem "kerítésbontós".

Nyugat-Németország 1955-ben vették fel a NATO-ba. Az ekkor megszülető Bundeswhr-t elsősorban amerikai fegyverekkel szerelték fel.

Rövidesen felmerült azonban, egy közös francia-nyugat-német harckocsi típus kifejlesztésének ötlete. Ez meghiúsult (a franciak önálló útra érve az AMX-30-at (a fenti képen látható) készítették el), így a németek is saját páncélost alkottak: ez lett a Leopard 1-es (a lenti képen)

A mozgékonyság érdekében súlyát 40 tonnán tartották - a hidegháború ezen szakaszában készültek súlyosabb "nehézharckocsik is). 

A beépített, kiváltó 10 hengeres dízelmotor 830 LE leadására képes. Ez annyit jelent, hogy elméleti / matematikai síkon "minden egyes lóerőnak" 48 kg-ot kell mozgatnia. Ez jó arány, hiszen így országúton 65 km/h-s sebességgel tud haladni.

Fő fegyverzetként 105 mm-es, huzagolt löveget építettek bele (akkortájt ez volt a legelterjedtebb kaliber), melyet két 7,62 mm-es géppuska egészített ki (az egyik légvédelmi célokat szolgál). Az ágyút giroszkóp stabilizálja, hogy menet közben is pontosan lehessen lőni vele.

A klasszikus NATO-logika szerint négy katona harcol a tankban (parancsnok, vezető, tüzér, töltő-kezelő), akiket kb. 70 mm-es páncélzat véd.

A Kreuss-Maffei cég a '60-as évek közepe és 1979 között több, mint 6000 darabot készített: 2000-nép többet a Bundeswehr állított szolgálatba (a várt tömeges szovjet támadás elhárítására), a többit pedig más országoknak adták el.

A '70-es években a nyugat-németek az amerikaiakkal együtt kíséreltek meg új típust kifejleszteni. Útjaik szétváltak, da nagyon aprólékos, németes precizitású tervezés eredményeként 1979-re megszületett a világ talán akkori legjobb tankja, a Leopard 2-es. (a fenti képen)

A védelem növelése érdekében speciális páncélzattal látták el, így az önsúly 59 tonnára nőtt. A modern, 12 hengeres "mindenevő" dízelmotor elképesztő 1 500 LE-s teljesítményt ad le (!!!), így egy "lovacskára" már csak 39 kg jut! Országúton így már 72 km/h-s tempóval tud száguldani - gyorsasága még terepen is jelentős (ez bármely TV-felvételen is feltűnő).

Fő fegyverzete a Rheinmetall cég "tankgyilkos", immár huzagolatlan 120 mm-es ágyúja. Kiegészítésnek maradt a két 7,62-es géppuska.

A Leopard 2-es most is gyártják és folyamatosan modernizálják. A Bundeswehr-en kívül számtalan hadsereg használja, a NATO-n kívül pl. a svájciak is.

A magyar honvédség nemrég az az A4-es alváltozatból kapott, de nemsokára eljutnak hozzánk a még modernebb A7-esek is. (A fenti képen jól látható a torony bal oldalán a magyar felségjelzés).

A Leopard 2-es korunk egyik legjobb, legerőteljesebb harckocsija.

Lövege képes nagy távolagból - stabailizáltsága okán, akár nagy távclságból is - képes eltalálni az ellenséges célpontokat. A modern NATO-lőszerek hatalmas átütő-erővel rendelkeznek.

A Leopard 2-es többrétegű - elemeit, vastagságát tekintve titkosított - páncélzata védelmet nyújt számtalan tankelhárító fegyverrel szemben.

Több száz kilométeres hatótávolsága alkalmassá teszi hosszabb ideig tartó hadműveletek megvívására is.

Rácz Andrást, hazánk talán legjobb stratégiai kutatóját idézve: "Ezeket a tankokat arra fejlesztették ki, hogy megállítsák a tömeges szovjet / orosz harckocsi rohamokat. Most pontosan erre fogják használni őket.

Az 1948/49 és 1953 közé eső időszak a XX. százai magyar történelem emberpróbáló korszaki közé tartozik. Szovjet megszállás, Moszkvának engedelmeskedő magyar kommunista vezetők diktatúrája: a teljes lakosság megfélemlítése (koncepciós perek, kitelepítés, vagyonelkobzás stb.) – mindehhez pedig a lakosság zömét sújtó mély nyomor. Személyi kultusz és az ország villámgyorsan zajló „oroszosítása”.

Ebből a korszakból válogattam pár tanulságos apróhirdetést.

„Benzinjegy megszűnt! Vegyen Mogürt bizományosnál: Nemzetközi Gépkereskedelmi Rt.” (Magyar Nemzet, 1949. április 10.)

 A világháború folyománya volt, hogy a hiánygazdálkodás keretei között bizonyos cikkeket csak korlátozott mennyiségben lehetett vásárolni. Épp ebben az időszakban történt, hogy a magán-gépkocsibirtoklás sinte megszűnt hazánkban: néhány speciális foglalkozástól eltekintve (pl. vidéki körzeti orvosok) szinte csak az állam birtokolt gépjárműveket…

„Cigányosan, kotta nélkül tanuljon zongorázni zongoratanárnőtől.” (Hírlap, 1949. április 10.)

 Ezt így valószínűleg nem lehetne ma leközölni. Ilyen lehetett a régi, polgári értelmiség találkozása az új, „proletár” valósággal. Talán munkanélkülivé vált művész próbált így megélni…

 „Megjelent füzet formájában: Vádirat Rajk László és társai elleni bűnügyben. Pártunk minden tagjának, minden öntudatos dolgozónak ismernie kell a hazaáruló trockista kémcsoport elleni vádiratot, amely lerántja az álarcot dolgozó népünk legveszedelmesebb, legalantasabb ellenségeiről. Olvassuk! Ismertessük! Terjesszük! 24 oldal ára 20 fillér.” (Szabad Nép, 1949. szeptember 1.)

 Bizony a legtöbb ember sajnos elhitte – köztük az értelmiség zöme – hogy Rajk László valóban „amerikai kém”. Aki pedig nem is hitte el, az is hallgatott – nehogy ő is a terrorgépezet hálójába kerüljön… A propaganda igyekezett mindenkit elérni.

Rajk László kommunista belügyminiszter volt 1946-49 között. A diktatúra kiépítésének "fáradhatatlan élharcosa" volt - aztán végül saját elvtársai juttatták a bitóra, koncepciós perben.

„Oroszt tanít legelsőrendűen nő tanerő.” (Magyar Nemzet, 1950. augusztus 20.)

 Tanévkezdéskor vélhetően sok igazgatónak „főtt a feje”, hogy ki tartsa meg a kötelező oroszórákat? Hirtelen „kellett” ezt megoldani – sokan „képződtek át” akkortájt (köztük a gulágot megjárt hadifoglyok is…)

„Szembesítés. Hogyan leplezi le a szovjet államvédelem az imperialisták ügynökeinek kártevéseit? Magyarul beszélő szovjet film. Mától: Munkás, Dózsa, Táncsics, Tátra.” (Magyar Nemzet, 1950. április 14.)

 Hát igen. Akkortájt nem a Marvel Comics-univerzum jelentette a mozilátogatást… Mondjuk nem hiszem, hogy a „szovjet államvédelem” kifejezés túl sok emberben ébresztett volna pozitív érzelmeket… Azért a mozinevek is tanulságosak (egyik sem Cinama City…).

„Május 1-i díszítésre plakátok, képek, feliratok, képes levelezőlapok kaphatok a HORIZONT üzletben. Lenin körút 64.” (Magyar Nemzet, 1951. április 15.)

 Az ünnepnap nem jelenthetett a proletár számára holmi „lazsálást” – kötelező felvonulás, szigorúan transzparansekkel. Előkerültek bizony a „munkásosztály élharcosainak” jól-rosszul sikerült arcképei is…

„Triciklistát felveszünk. Tricikli van. Szövetkezet” (Magyar Nemzet, 1951. december 2.)

 A tehergépkocsik száma korlátozott volt – a nem állami cégeknek más lehetőség után kellett nézniük….

„Becsület és dicsőség. Magyar film egy munkásházaspárról, akit a sztálini műszak új emberré formált. Uránia, Duna, Szabadság, Royal.” (Magyar Nemzet, 1952. április 17.)

 Aki erre a plakátra sem rohant be a moziba, azt tényleg csak a „rothadó nyugat” filmjei érdekelték – ha épp nézhetők lettek volna… Azért izgalmas csavar a történelemben, amikor a „Royal” nevű moziban formál „új emberré” egy szerelmespárt a „sztálini műszak”

1. Az embertelenséget meg kell állítani. Amit az oroszok művelnek a megszállt területeken, az népirtással ér fel, így e területek felszabadításával az ukránok életeket is mentenek. ez önmagában is elegendő ok, hogy ukrán győzelemre van szükség,

2. A nemzetközi jognak megfelelő rend helyreállítása. Ennek alapja, hogy egy ország nem támadhat meg egy másikat, és nem foglalhatja el a területét.

3. Véget kell vetni a birodalmak korának, ez lehet az utolsó háború, amit a gyarmatosító logika alapján indítottak, és ami szerint egy másik ország nem létezik

4. Az EU békeprojektjének megvédése. Oroszország háborúja nemcsak Ukrajna, hanem az európai országok békés kooperációja ellen is irányul.

5. A jelenlegi orosz vezetés háborús veresége esélyt adna arra is, hogy a jövőben jogállam legyen Oroszországból.

6. Az orosz vereség a zsarnokok presztízsének gyengülését is jelentené.

A XXI. században eddig az autoriter rendszerek kialakulása volt a trend, Ha vereséget szenvednek egy demokratikus országtól, ez megfordíthatja a trendet. A fasizmus az erőről szól, és a vereség az, ami diszkreditálja.

7. Arra is emlékeztetné a világot, hogy a demokrácia a jobb rendszer. Egy olyan ország győzelme lenne, ami megválaszthatja a saját vezetőit egy olyannal szemben, amelyik nem.

8. Az orosz vereség egy nagy európai háború esélyét is csökkentené. Ha vereséget szenvednek, kevésbé valószínű, hogy újabb támadást indítanának európai országok ellen.

 9. Az ukrán győzelem Kínának is azt üzenné, hogy egy Tajvan elleni esetleges hadjárat nagyon kockázatos, és bukás lehet a vége.

10. Az ukrán győzelem az atomfegyverek terjedését is akadályozná. Ukrajna lemondott a saját atomfegyvereiről. Ha viszont vereséget szenved, az más országoknak azt üzenheti: nekik szükségük lesz atomfegyverre, hogy megvédjék magukat.

11. Azzal, hogy csökken az orosz–nyugati és kínai–tajvani háborúk esélye (előző két pont) és az atomfegyverek terjedésének esélye is (előző pont), összességében az orosz vereséggel az atomháború kockázata is csökkenne.

12. A Wagner-csoport nyersanyagokhoz is hozzá akar jutni, például a sóbányákhoz Bahmut környékén, hogy ezzel további háborúkat finanszírozzanak. Ha nem sikerül hozzájutniuk, további jövőbeni háborúk esélyét is csökkentené.

13. A háború kimenetele a világ élelmiszer-ellátására is hatással lehet. Ukrajna jelentős élelmiszer-exportőr, Oroszország pedig azzal fenyeget, hogy fegyverként használja az élelmiszert. Ezt kell megakadályozni.

14. Az orosz vereség szerinte felgyorsíthatja a fosszilis tüzelőanyagokról való átállást is. milyen veszélyeket jelent, ha egy rendszer az ilyen típusú nyersanyagaival tud zsarolni Ez folytatódik, ha Oroszország veszít a háborúban.

15 Az utolsó érv szerinte: az ukrán győzelem megerősítené a szabadság értékeit. Ami nemcsak az orosz megszállással szembeni ellenállásról szól (bár most elsősorban arról), hanem a jogról, hogy egy nép eldönthesse, milyen jövőt akar magának.

Az életben egyszer van ilyen lehetőség, amit nem lehet elszalasztani.

Az ukránok megadták a lehetőséget, hogy megfordítsuk ennek az évszázadnak a történetét.

A XX. század történelme sajnos bővelkedik borzalmas népirtásokban. Ezek közül nem egy elérte a mi hazánkat is. A magyar zsidóság 1944/45-ös kálváriája kapcsán hoztam most pár térképet.

A német hadsereg 1944. március 19-én szállta meg hazánkat. A hivatalba lépő Sztójay-kormány (elsősorban Baky László és Endre László belügyi államtitkárok irányításával) sorra hozta a magyar zsidóságot sújtó rendelkezéseit.

Budapest zsidóságát "csillagos házakba" költöztették. A zsidónak minősített lakóknak ilyenekbe kellett költözniük, a "nem zsidónak" minősítetteteknek pedig ki kellett ezekből költözni. (Az "Apróhirdetések 1944-ből" című korábbi posztomat is ajánom az érdeklődők figyelmébe).

A "csillagos házak" elsősorban a város azon részén helyezkedtek el, ahol a XIX. század második fele óta sok zsidó lakó élt: Újlipótvárosban, Terézvárosban és Erzsébetvárosban.

A jelentősebb zsidó lakossággal bíró városokban gettókat, elkülönített, lezárt városrészeket hoztak létre, ahová az emberek erőszakkal terelték be. Ezt a Magyar Királyi Csendőrség hajtotta végre. A térképen látható, hogy a jelentősebb gettókat inkább az ország keleti felén állították fel, sokat közülük az 1938-41 közti revízióval visszaszerzett területeken (pl. Kárpátalján és Észak-Erdélyben).

 1944 május közepe és július eleje között szállították el, azaz deportálták a gettókból az embereket vonattal, a haláltáborokba. Mivel az "akciót" a csendőrség hajtotta végre, ezért csendőrkerületek szerint haladtak. Először az észak-keleti (kárpátaljai, szatmári) zsidóságot vitték el, majd az észak-erdélyieket és a Dunántúlon fejezték be. 

(Jómagam a Dunántúlról származom. Református parasztcsaládból származó nagymamám elmondása szerint szülőfalumból 14 családot vittek el, akik közül összesen 2 kamaszlány tért haza 1945-ben...)

Fontos kiemelni, hogy a dél-erdélyi zsidóságot a román állam nem deportálta.

A budapestiek deportálására júliusban került volna sor, de ezt Horthy Miklós - részben a "csendőrpuccstól" tartva leállíttatta.

A vasúti deportálást a SS ezredese, Adolf Eichmann szervezte Európa-szerte. A magyar zsidóságot Auschwitz-ba szállították. A "precíz hivatalnok" feljegyzései szerint pár hét alatt, mintegy 430 ezer embert. A krematóriumok ebben az időszakban nagy intenzitással  működtek...

A nyilasok - Szálasi Ferenc - 1944 októberi hatalomátvétele után a fővárosi zsidóság zömét - már akit nem hajtottak halálmenetekben nyugatra - két gettóba költöztették össze: a "nemzetközi gettó" az Újlipótvárosban volt, a "nagy gettó" pedig a VII. kerüóletben.

A nagyobb - és híresebb - gettó az Erzsébetváros belső háztömbjeire korlátozódott. Ide több, mint 100 ezer embert zsúfoltak össze.

Bár a területen működtek egészségügyi intézmények, mégis sokan haltak meg itt 1944/45 telén (éhezés, betegségek, gyilkosságok (lásd az "Apróhirdetések 1945-ből" című korábbi posztomat) stb.).

A gettó falai akkor nyíltak meg, amikor 1945. január 18-án a város pesti oldalán véget értek a harcok.

Az 1960-as évek végén a Renault gyár - a korban modernnek, divatosnak - számító modellel rukkolt elő: ez volt a Renault 12. A kelet-nyugati együttműködés keretében az autót Európa hozzánk közelebb eső táján is elkezdték gyártani: ez lett a Dacia 1300 (később, frissített változata a Dacia 1310)

A szedán változat mellett gyártották kombi karosszériával is.

Több, mint három évtizeden át - rendszerváltáson átnyúlva - állították elő Romániában. Itthon is sokan vásárolták - de úgy tűnik, hogy "gondok adódhattak" a felhasznált alapanyagok és az összeszerelési eljárás során egyaránt: magyar autósok ezreinek okozott temérdek bosszúságot.

Az egykori Dacia-tulajdonosok "népítéleteiből" adok közre most egy válogatást.

Az autó,mely minden nap új oldalát mutatta

Végül is jó logikai játék volt,mert ha leesett róla valami, lehetett agyalni, hogy az mi a franc lehet és honnan jött le.

Másrészt hogy milyen alkatrésszel rakjuk meg a csomagtartót, ha 30 km-nél hosszab útra megyünk.

Hibalista

- 2.nap szakadó esőben elrepült a bal ablaktörlő (miért is ne a vezető oldali :) )
- -Az olajnyomást jelző lámpa szinte mindig égett...
- -A ventilátor szerintem magától az életbe nem kapcsolt volna be, ha nem kötjük be (milyen szerencse, hogy a gondos román kezek előkészítették az egyik vakkapcsolóban, tudván a hiányosságról), ezért manuálisan lehetett kapcsolni, amikor a víz hőfoka kritikussá  ált.

A rohadék. Természeti csapás

A világ legrosszabb autója, ha egyáltalán lehet annak nevezni. Kevés pénzem volt autóra, de rosszabb dologra aligha költhettem volna.

Egy erdei kiránduláson a feleségem mellett feljött egy ág - simán átszúrta a fenéklemezt. Motorgenerál után 10000 km-el eltörött a 3. henger kompressziógyűrűje - felmarta a hengerfalat (apropó generál, tudtok még olyan autót, amelynek kötelező módon generálozni kell a motorját minden százezer kilométer után? Röhej.).

Képes elromlani álló helyzetében. Borzalom.

Atomot neki!

Ki nem alltam ezt a sz@rt. Amig nalam volt, csak bajom volt vele. Minimalis konfort, sz@r teljesitmeny. Nyaron nagyon meleg, telen meg lehet benne fagyni (szó szerint). Allando frászban eltem, hogy mikor hibasodik meg rajta valami, nem mertem elhagyni vele a megyét. 

Sátán a román autóipartól

Az első héttől kezdve gond volt vele, nem működött a fordulatszámmérő, kontakthibás volt a világítás, recsegett a sebességváltó stb.

Másfél év után szépen elkezdett mattulni a fényezés, ráadásul nem egyenletesen, hanem minden elem másként.

A fenéklemez úgy szétrozsdásosott, ahogy a 25 éves VW bogaram se nézett ki alulról. Szétment a teljes fékcső, a hűtő, a motorral folyton gond volt, többször kellett a dugattyúkhoz nyúlni.

Hibalista

- Egyszerűbb felsorolni, mit nem kelett cserélni. Mindenesetre: komplett sebességváltó, kuplung, dugattyú, mindenféle csövek, a teljes hátsó fékrendszer, elektromos tábla és még ki tudja mi minden

1 tonna ipari hulladék

Hihetelenül megbizhatatlan egy hulladék,.
Budapest vége táblát már veszélyes volt vele elhagyni mert szinte biztos hogy elhagyta magát.
8000 km alatt 2* motorgenerál igaz az elsőnél Tatabányáról haza teligázon a második közvetlenül az első után volt mert a vadiúj olajszivattyú nem nyomott.

 A falu földútjan egy nagyobb gödör miatt reccsenést halottam, otthon megnéztem az egyik motortartó bak elengedte magát.

Hála Istennek csak az egyik és a motor a helyén maradt.Unalomból aláfeküdtem, a kipufogón nagyobb volt a lyuk mint a maradék lemez.

.A következő utamon kb 20km/h-nál kiszakadt a bal első kerék, megpördültem, majd nekivágódtam egy kerítésnek.A fék nem fogott.Lefejeltem a kormányt, vérzett az orrom.

Elegem lett. Otthagytam az egészet francba a kerítés mellett, csak a rendszámot vettem le róla.

Mindenhol le tudot robbanni minden előzetes hibajelenség nélkül, a legváltozatosabb okokból. Legtöbbször az elektromos berendezéseivel volt baj. A karosszérián kívül. Az ugyanis életveszélyesen átrozsdásodott hat éves korára - a padlólemez és a küszöb elváltak egymástól, így ki lehetett látni köztük. Félelmetes volt 80 km/h-nál a látvány.

Én csak arra emlékszem hogy kisgyerek voltam és a szemét lerohadt velünk folyton:(((
Még akkor is képes volt lerohadni ha kényelmes tempóban döcögtünk Balatonra.
Földvár után volt egy enyhe emelkedő, és a végén 1esben imádkoztunk hogy ne guruljunk vissza:((
Borzalmas volt, beárnyékolta az egész gyerekkoromat:..(
Útáltam!!!

Ez a kocsi maga a tragédia. A hibalista csak egy kis szemezgetés volt a penetránsabb dolgok közül, de ez a kocsi maga volt a testet öltött lidércnyomás. Úton útfélen valami összeszarta benne magát, a pontot az i re az tette fel, mikor kettétört a főtengelye.

 Az ajtózárak förtelmes szarok voltak, ugye a kopott román szerszámokkal készített gyárilag elvetemedett ajtóktól mit is várnánk. Fényezés????????? az mi?

A kormány szorult, a féltengelyek sorban haldogáltak, a lámpákat cserélgettük.....

Egyszer fékeztünk egyet, akkor teljesen elszállt a fék. A kézifék meg elszakadt. Maradt a motorfék, de hát egy ekkora tutbófospisztoly motor mit fékezzen? Mindent egybevéve, örültünk amikor jött pár román egy zsigulival, és rúddal elvontatta a messzi messzi távolba. Ameddig a miénk volt apám örjöngött, és rúgdalta, mindig azt mondta "betolom a gazba, és fölgyújtom" . A Trabantunk ennél sokkal korrekteb járm? volt! 

R. Reagan amerikai elnök 40 éve - 1983 tavaszán - mondta híres beszédét, melyben kijelentette: a "Szovjetunió a gonosz birodalma"

Az 1956-ban lerombolt Budapest a bizonyítéka, hogy igazat mondott.

Oroszország ugyanezt folytatja - ártatlan civileket gyilkolnak. (Most épp Ukrajnában, de megtették ezt ők már a Kaukázusban, Szíriában és máshol is). Ma Oroszország a gonosz birodalma.

1941. június 22-én a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót - kezdetét vette a Barbarossa terv megvalósítása.

Hitler birodalma ekkor egy szövetségi rendszer vezető állama volt: az 1940 szeptemberi háromhatalmi egyezményhez (Németország - Olaszország - Japán) csatlakoztak a közép - és kelet-európai "kis szövetségesek" is: Magyarország, Románia, Szlovákia és Horvátország. A június 22-i német támadás után ők is bekapcsolódtak a harcokba: Románia még aznap, Szlovákia pedig június 25-én üzent hadat a Szovjetuniónak és 26-án bele is fogott támadó hadműveletekbe. Magyarország egyelőre nem.

Június 26-án, délután 13:07-kor bombatámadást történt Kassa városa ellen, melyet az 1938. november 2-i első bécsi döntés adott vissza Magyarországnak.

A fenti térkép bal szélén látható a Hernád folyó partján fekvő Kassa, szaggatott vonal mutatja a támadó gépek repülési útvonalát.

A három repülőgép (vezérgép + két kísérője) kb. 300-340 km/h-s tempóval repülve DK-i irányból érkeztek, 12 másodperc alatt összesen 29 db (gépenként 10) bombát dobtak le, majd a város után visszakanyarodtak DK felé. (A harmincadik bombát már Enyicke felett dobta le a vezérgép).

A három repülő a támadás során nagy 100-200 méteres térközt tartott, ami a katonai-szakmai értékelés szerint azt jelenti, hogy nem összeszokott csapatról, hanem sebtében összeállított kötelékről volt szó.

A legsúlyosabb találat a postát érte.

Megsérültek lakóházak és egy laktanya is. A bombázásban összesen 32-en veszették életüket, a sebesültek száma 200-nál több volt.

A magyar légvédelem természetesen megpróbált tüzet nyitni - de négy lövegből kettő 3 lövés után tönkrement...

A városra dobott bombák közül az egyik "befulladt", azaz nem robbant fel: azt tűzszerészek "vették kezelésbe". A szakemberek megállapították, hogy szovjet típusú 105 (100) kilogrammos, légcsavar-biztosítású, pillanatgyújtós, rombolóbomba.

Ezt megerősítette a bomba cirill betűs gyújtószerkezete is.

 A szemtanúk kétmotros bombázókról számoltak be, márpedig a szovjet légierő ekkoriban pontosan rendelkezett olyan gépekkel, melyek éppen 10 darabot tudtak szállítani a megtalált 100 kilós bombából. Ilyen volt pl. a fent látható Il-4-es.

A másik ilyen volt az SzB-2M-100-as.

 A fentiek figyelembe vételével (hozzátéve még a Rahó közelében a gyorsvonatot ért, egymotros szovjet felderítő vadászgépek általi ugyanaznapi géppuskás támadást is) majdnem teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy szovjet repülők bombázták Kassát 1941. június 26-án.

 A kérdés: miért tették? A szovjetek ekkorra már egyre több ország (Németország, Románia, Szlovákia, Finnország) hadereje ellen harcoltak, azaz nyilván nem hiányzott nekik még egy támadó hadsereg - még akkor sem, ha az viszonylag gyenge. Olyannyira nem, hogy még június 23-án Molotov (szovjet külügyi népbiztos) magához hívatta Kristóffy József moszkvai magyar nagykövetet és közölte, hogy a Szovjetunió elfogadja a második bécsi döntést (azaz Észak-Erdély és Székelyföld 1940-es visszacsatolását Magyarországhoz) és nincs semmilyen követelése Magyarország felé. A sztálini (és általában a szovjet) külpolitikától persze a lehető legjobban hiányzott bármiféle erkölcsi megközelítés vagy szilárdság (lásd: 1939. augusztus 23: Molotov-Ribbentrop-paktum), de ott és akkor a szovjetek épp tényleg nem akarhattak hadba kerülni velünk.

Nos: vélhetően azt történt, hogy a szovjet repülők eltévedtek. Valószínű célpontjuk - az ekkor már velük hadban álló és területére német csapatokat befogadó - Szlovákia lehetett, konkrétan az Eperjesen működő német katonai rádióadó. A postát telibe is trafálták - egyenesen repültek rá a célra - csak éppen a várost tévesztették el - azaz rosszul navigáltak.

Eperjes és Kassa egymástól mindössze csak kb. 35 km-re található, felülnézeti képük és környékük domborzata is hasonló.

Feltehető, hogy a szovjetek csak 1938-as (vagy régebbi) kiadású térképekkel rendelkeztek a Kárpát-medence országairól, ahová legfeljebb berajzolgatták az 1938 és 1941 között sűrűn változó országhatárokat...

1941 nyarán óriási káosz uralkodott a szovjet hadvezetésben a rájuk zúduló német csapások súlya miatt. Vélhetően "összekapartak" pár - egymással össze nem szokott - repülős személyzetet, akik még soha életükben nem repülhettek a Kárpátokon belül, azaz zéró helyismerettel rendelkezte, frusztráltak voltak, igyekeztek gyorsan ledobni bombáikat...

A gépeken látott sárga jelzést több légierő is használta (a szovjetek némely alakulatoknál 1942-ig). A helyszínen tartózkodó magyar alakulatok azonnal szovjetként azonosították a támadókat, így is ment fel a jelentés a hadvezetéshez - és a kormányhoz - még aznap délután.

Mivel a magyar közvélekedésben makacsul felbukkannak más - tényekre nem támaszkodó - elméletek, ezért zárásként röviden ezekről is szólok.

1. "Német provokáció volt": "németek bombáztak, magukat orosznak álcázva, hogy belerángassanak minket a háborúba."

A nácik valóban hajtottak végre ilyen akciót a történelem során (a leghíresebb a gleiwitz-i rádióállomás megtámadása volt, SS-ek által vezetve, lengyel ruhába öltöztetett német rabok áltlal végrehajtva), de nagyon komoly ellenérvek szólnak az ellen, hogy Kassát ők bombázták volna.

A. Bár német tábornokok szívesen vették volna, ha a magyar csapatok is támadnak, de Hitler ezt, akkor (1941 nyarán) határozottan ellenezte - márpedig a döntéseket Hitler hozta. Hitler nem akarta, hogy a magyarok, bekapcsolódásuk esetén újabb területi követelésekkel álljanak elő (vélhetően Horthy Dél-Erdélyt kérte volna, de Hitlernek kellett a román támogatás (olaj stb.)).

B. Nem maradt fenn semmilyen írásos dokumentum, parancs arra a német hadsereg iratai közt, hogy ők bombázták volna Kassát - pedig ezeket az iratokat számtalan történész alaposan átvizsgálta. (A gleiwitz-i akció pontosan rekonstruálható német iratok és tanúvallomások alapján). Egyetlen német tiszt sem állt elő ilyen vallomással, soha.

C. A német légierő nem használt 100 kg-os bombákat és a német bombázógépekre nem lehetett felfüggeszteni a szovjet bombákat.

D. Sokan emlegetik Krúdy Ádám, a kassai repülőtéren állomásozó magyar pilóta állítólagos "jelentését" arról, hogy ő nem volt benne biztos, hogy szovjet gépeket látott volna .Csakhogy ez a "jelentés" soha nem került elő (mert feltehetőleg soha nem is létezett) és az egész először egy olyan magyar tábornok (Újszászy István) vallomásában merül fel először, akivel ezt egy szovjet hadifogolytáborban íratták alá...

2. "Román provokáció volt" "A románok bombázták Kassát, magukat szovjetnek álcázva, hogy bevonjanak minket a szovjetek elleni háborúba és ne legyen a hátuk mögött a sértetlen magyar haderő, miközben ők a fronton harcolnak". 

Erre az elméletre sincs semmilyen bizonyíték, cáfolata sokban megegyezik a német elmélet cáfolatával.

A. A korabeli román légierő használta a lengyel gyártmányú PZL 37 Los kétmotros bombázókat, de ezek bombakamrájába nem lehetett behelyezni a szovjet 100 kg-os bombákat.

B. Nem maradt fenn írott forrás és tanúvallomás sem, mely román bombázást bizonyítana.

C. Az egész ötlet az 1980-as években vetődött fel először, amikor meglehetősen feszült volt a román-magyar viszony....

3. Felmerült, hogy "a magyar vezérkar szervezte az akciót, a románokkal együttműködve."

A. A magyar tábornokok (elsősorban Werth Henrik vezérkari főnök) nagyon szerettek volna csatlakozni a Wehrmacht-hoz a Szovjetunió elleni háborúban, de Romániával olyan mély ellentét választotta el az akkori magyar politikai-katonai vezetést (pl. 1940 és 1944 között több határincidens is történt), ami kizár ilyen "együttműködést".

B. Megint csak felmerül az erre a verzióra vonatkozó tárgyi bizonyítékok, írásos dokumentumok és tanúvallomások teljes hiánya.

C. A magyar légierő által használt (olasz gyártmányú) Caproni-135-ös bombázókba csak úgy lehetett "betuszkolni" a 100 kilós szovjet bombákat, hogy azokat a gépeket a magyar mérnökök 1942-ben átalakították.

4. Utolsó verzióként felvetjük azt a teóriát, mely szerint "cseh és/vagy szlovák pilóták bombázták Kassát, bosszúból, útban a Szovjetunió felé repülve."

A. Az egykori Csehszlovákiától örökölve a szlovák légierő használt pár SzB-2 típusú, régebbi szovjet "gyorsbombázó" rekeszébe csak 6 db 100 kg-os bomba fért.

B. Kivétel nélkül minden vallomás megerősíti, hogy a gépek kelet felől (tehát a Szovjetunió irányából) és nem a teória szerinti Nyugat-Szlovákiából érkeztek.

 Jelen poszt sokban merített Pataky Iván – Rozsos László – Sárhidai Gyula: Légi háború Magyarország felett c. kötetéből.

Köszönet érte!

Az I. világháború tankjai

Az I. világháború „nem egészen úgy alakult”, ahogy a stratégák előre eltervezték. Gyors hadműveletekre számítottak, esetleg néhány nagyobb csatára a határok mentén – mindenképpen támadásra és győzelemre.

Aztán bekövetkezett négy év terméketlen állóháború, lövészárokharc.

Egyik legfőbb kérdésnek az bizonyult éveken át, hogyan tud a gyalogság „átvánszorogni”, azon a bizonyos „kritikus 400 méteren”, ami a szemben álló lövészárkokat elválasztotta egymástól.

Az „okos” tábornokok természetesen alapvetően a hagyományos módszerekben gondolkoztak: „tüzérségi előkészítés” (azaz brutális ágyútűz, néha napokon át, a védők tömegeinek legyilkolásával), majd a támadó gyalogság tömegeinek belehajszolása a védők géppuskatüzébe.

Mások azonban különféle újításokkal próbálkoztak: elgázosítani az ellenfél védőit, esetleg középkori módra páncélmellénybe öltöztetni a gyalogságot.

Aztán 1915-ben Angliában jött az ötlet: korábban már létező technikai újítások egyesítése egyetlen új fegyverré.

Melyek voltak ezek a modern technikai lehetőségek: acéllemez, hátultöltő ágyú, géppuska (1880-as évek), robbanómotor (1880-as évek), lánctalp.

A Mark I volt a világ első valóban felfegyverzett és bevetett páncélos harckocsija. Felismerhető nyújtott rombusz alakjáról, a teljes testen körbefutó lánctalpáról és a kormányzást megkönnyítő hátul elhelyezett kerekéről.

Majdnem 10 méter hosszúra sikeredett, 28 tonnás (!!!) tömegét a hathengeres, 150 LE-s benzinmotor próbálta mozgatni. A motor a test belsejében helyezték el, ami belül szörnyű zajt eredményezett a személyzet számára. A nagyon rossz tömeg / teljesítmény arány miatt még országúton is csak legfeljebb 6 km/h sebeséggel vánszorgott.

Felhasználásában nehézséget okozott, hogy irányításához több (legalább 8!!!) személyre volt szükség: ketten irányították, két-két katona kezelte a fegyverzetet és legalább ketten törődtek a motor és a többi belső gép működtetésével.

A fegyverzetet az oldaldobozokban tudták elhelyezni. Kétféle altípusban építették: a „férfi” változat oldalaiba 57 mm-es ágyúkat építettek, a „női” változatba pedig oldalanként 3-3 géppuskát.

Mivel alakja egy korabeli motorkerékpár üzemanyagtartályára hasonlított, ezért kapta – mintegy fedőnévként – a „tank” nevet.

A rombusz formájú alaptípust folyamatosan fejlesztették a háború során a britek. A csúcsot a Mark IV-essel érték el. Ennek már nem volt szüksége hátsó kormánykerékre, benzintartályát pedig védettebb helyen, hátul helyezték el.

A jelen kor érdeklődői számára a Mark A Whippet („agár”) már „tankszerűbbnek” tűnik – hiszen formája nem rombusz és valamiféle „toronyszerűséggel” is rendelkezik.

Specialitásaként a két lánctalpat két külön benzinmotor hajtotta (90 LE összteljesítménnyel), melyek a csak 14 tonnás és 6 méter hossz testet úton képesek voltak akár a fantasztikus 12 km/h-s tempóra is „felgyorsítani”. Irányításához elegendő volt már egyetlen vezető is.

Ágyúval nem szerelték fel, csak 4 db (7,7 mm-es) géppuskával, melyek négy irányba tüzeltek.

A britek I. világháború szövetségesei a franciák is láttak fantáziát az újfajta harci eszközben.

A Schneider CA 1 alakján látszik, hogy ekkortájt a harckocsi-tervezés bizony még „pionír” szakaszában járt. A 6 méter hosszú, dobozszerű testre hátul tettek ajtót, ahol bemászhatott 7 főnyi személyzet.

Fegyverzetét furcsa mód aszimmetrikusan helyezték el: jobb oldalára 75 mm-s ágyút tettek (nem angol mintájú „dobozban”, hanem kerékdobbal rögzítve) + mindkét oldalra egy-egy 8 mm-es géppuskát.

A jármű mindenestől csak 12 tonnát nyomott, de a derék franciák képesek voltak egy mindössze 55 LE-s (!!!) négyhengeres benzinmotor belepakolni, amivel országúton is kb 8 km/h-s tempóval tudott vánszorogni…

Azért a franciák is tudtam szimetrikus külsejű, előre tüzelő járművel építeni. Ez lett a Saint Chamond.

Robosztus 75 mm-es ágyút építettek az orrába és mindkét oldalára felszereltek 2-2 8 mm-es géppuskát is. Kezeléséhez 9 katonára volt szükség.

Sokkal hosszabb (majdnem 9 méter!) és nehezebb (23 tonna) is volt, mint a CA 1-es. Különleges felépítése – orra hosszan a lánctalp elé nyúlt – azonban problémákat okozott: tagolt terepen (márpedig a harcmező többnyire ilyen!) orra könnyen a talajba fúródott.

Egészen különleges (kombinált) meghajtással építették: a 90 LE-s benzimmotor dinamót hajtott meg, az így nyert elektromos áram segítségével mindkét lánctalpat külön-külön villanymotor hajtotta! Egészen modern gondolat. Akár a 12 km/h-s tempót is elérhette így.

Franciaországban – talán épp a híres Renault-gyár mérnökei – jöhettek rá arra, hogy tank nem csak „ormótlan óriás” lehet: létezik élet a 10 tonna alatti tartományban is, illetve nem kel egy „acéldobozba” mindenáron 8-10 harcost belezsúfolni…

1917-ben született meg a híressé vált Renault FT-17-es. Alig 6,6 tonnás, csak 4 méter hosszú testébe a gyár 35 lóerős (!!!) motorját építették, amivel még országúton sem tudta elérni a 8 km/h-s tempót…

Talán megalkotói sem voltak akkor tisztában vele, hogy milyen korszakalkotó műszaki megoldással álltak el, amikor a kicsiny testre KÖRBEFORGATHATÓ LÖVEGTORNYOT szereltek. Manapság nem is tudnánk már tankot enélkül elképzelni – és így volt ez már a II. világháborúban is. A toronyba először géppuskát, később pedig már 37 mm-es ágyút szereltek.

A kis testbe mindössze két harcos fért el: egyikük vezette, másikuk pedig a fő fegyvert kezelte.

Aki itt tart cikkem olvasásában, az bizonyára megfogalmazta már a kérdést: és a németek?

Nos: a II. világháború első szakaszában majd a tankokat olyan sikeresen alkalmazó nemzet, az első világégés során bizony igen lassan reagált e téren.

Csak 1917-ben kezdték gyártani az A7V nevű „rohamszörnyeteget”: a súlyát sikerült 30 tonna (!!!) fölé tornászni. A mérnökök azt a megoldást választották, hogy mindkét lánctalpat külön benzinmotor hajtotta meg: ezek mindegyike 100-100 LE-s volt, de tömege miatt így sem érte el még országúton sem a 13 km/h-s sebességet.

Alaposan felfegyverezték: az elejére egy 57 mm-es ágyút szereltek, hátulra és az oldalakra pedig összesen 6 db (!!!) géppuskát.

Az A7V nem csak tömege lett a világháború „rekordere”, hanem személyzetével is: összesen 18 (!!!) harcos zsúfolódott össze benne, akik közül 12-en a géppuskákat kezelték.

A járműből összesen 20 db készült el és a harcban sem bizonyult túl sikeresnek…

A háború utolsó szakaszára „beszálló” amerikaiak egy igazi „törpével” rukkoltak elő 1918-ban. Ez lett „3 tonnás Ford tank”. Az 1,6 m „magas” „dobozkába” két harcost zsúfoltak bele: egyikük vezette, másikuk pedig a 7,62 mm-es géppuskát kezelte. A két lánctalpat külön-külön hajtotta meg a két 45 LE-s motor, de a rendkívül kis tömeg ellenére is csak 13 km/h-t értek el. Összesen 15 példány épült belőle – mert véget ért a háború…