Az 1948/49 és 1953 közé eső időszak a XX. százai magyar történelem emberpróbáló korszaki közé tartozik. Szovjet megszállás, Moszkvának engedelmeskedő magyar kommunista vezetők diktatúrája: a teljes lakosság megfélemlítése (koncepciós perek, kitelepítés, vagyonelkobzás stb.) – mindehhez pedig a lakosság zömét sújtó mély nyomor. Személyi kultusz és az ország villámgyorsan zajló „oroszosítása”.

Ebből a korszakból válogattam pár tanulságos apróhirdetést.

„Benzinjegy megszűnt! Vegyen Mogürt bizományosnál: Nemzetközi Gépkereskedelmi Rt.” (Magyar Nemzet, 1949. április 10.)

 A világháború folyománya volt, hogy a hiánygazdálkodás keretei között bizonyos cikkeket csak korlátozott mennyiségben lehetett vásárolni. Épp ebben az időszakban történt, hogy a magán-gépkocsibirtoklás sinte megszűnt hazánkban: néhány speciális foglalkozástól eltekintve (pl. vidéki körzeti orvosok) szinte csak az állam birtokolt gépjárműveket…

„Cigányosan, kotta nélkül tanuljon zongorázni zongoratanárnőtől.” (Hírlap, 1949. április 10.)

 Ezt így valószínűleg nem lehetne ma leközölni. Ilyen lehetett a régi, polgári értelmiség találkozása az új, „proletár” valósággal. Talán munkanélkülivé vált művész próbált így megélni…

 „Megjelent füzet formájában: Vádirat Rajk László és társai elleni bűnügyben. Pártunk minden tagjának, minden öntudatos dolgozónak ismernie kell a hazaáruló trockista kémcsoport elleni vádiratot, amely lerántja az álarcot dolgozó népünk legveszedelmesebb, legalantasabb ellenségeiről. Olvassuk! Ismertessük! Terjesszük! 24 oldal ára 20 fillér.” (Szabad Nép, 1949. szeptember 1.)

 Bizony a legtöbb ember sajnos elhitte – köztük az értelmiség zöme – hogy Rajk László valóban „amerikai kém”. Aki pedig nem is hitte el, az is hallgatott – nehogy ő is a terrorgépezet hálójába kerüljön… A propaganda igyekezett mindenkit elérni.

Rajk László kommunista belügyminiszter volt 1946-49 között. A diktatúra kiépítésének "fáradhatatlan élharcosa" volt - aztán végül saját elvtársai juttatták a bitóra, koncepciós perben.

„Oroszt tanít legelsőrendűen nő tanerő.” (Magyar Nemzet, 1950. augusztus 20.)

 Tanévkezdéskor vélhetően sok igazgatónak „főtt a feje”, hogy ki tartsa meg a kötelező oroszórákat? Hirtelen „kellett” ezt megoldani – sokan „képződtek át” akkortájt (köztük a gulágot megjárt hadifoglyok is…)

„Szembesítés. Hogyan leplezi le a szovjet államvédelem az imperialisták ügynökeinek kártevéseit? Magyarul beszélő szovjet film. Mától: Munkás, Dózsa, Táncsics, Tátra.” (Magyar Nemzet, 1950. április 14.)

 Hát igen. Akkortájt nem a Marvel Comics-univerzum jelentette a mozilátogatást… Mondjuk nem hiszem, hogy a „szovjet államvédelem” kifejezés túl sok emberben ébresztett volna pozitív érzelmeket… Azért a mozinevek is tanulságosak (egyik sem Cinama City…).

„Május 1-i díszítésre plakátok, képek, feliratok, képes levelezőlapok kaphatok a HORIZONT üzletben. Lenin körút 64.” (Magyar Nemzet, 1951. április 15.)

 Az ünnepnap nem jelenthetett a proletár számára holmi „lazsálást” – kötelező felvonulás, szigorúan transzparansekkel. Előkerültek bizony a „munkásosztály élharcosainak” jól-rosszul sikerült arcképei is…

„Triciklistát felveszünk. Tricikli van. Szövetkezet” (Magyar Nemzet, 1951. december 2.)

 A tehergépkocsik száma korlátozott volt – a nem állami cégeknek más lehetőség után kellett nézniük….

„Becsület és dicsőség. Magyar film egy munkásházaspárról, akit a sztálini műszak új emberré formált. Uránia, Duna, Szabadság, Royal.” (Magyar Nemzet, 1952. április 17.)

 Aki erre a plakátra sem rohant be a moziba, azt tényleg csak a „rothadó nyugat” filmjei érdekelték – ha épp nézhetők lettek volna… Azért izgalmas csavar a történelemben, amikor a „Royal” nevű moziban formál „új emberré” egy szerelmespárt a „sztálini műszak”