Tudjuk, hogy a puskapor kínai találmány - ők ezt elsősorban békés célokra (pl. tüzijátékok készítésére) használták.

Arab kereskedők közvetítették a tudást, valamikor a XIV. században. Az európaiak a robbanás feszítő erejét elkezdték pusztításra használni.

Hatalma csőbe töltve nagy golyókat (először kőből, később vasból) tudtak vele kilőni: megszületett az ágyú. Nehezen mozgatható, lassan utáltölthető alkalmatosságok voltak - éppen ezért először csak várfalak ellen tudták bevetni, de a XV. század közepén (pl. a francia-angol "százéves" háborúban már élőerőre is tüzeltek vele.

Aztán valakiben felmerült a "kicsinítés" ötlete: megszületett a "kézi ágyú" - gyakorlatilag az első puska.

Látható, hogy a "kézi ágyú" valóban találó elnevezés: vascső, ami (kisebb) kőgolyót lő ki. Állványra szerelve, hosszú fa "nyelet" rögzítve hozzá próbálhattak meg célozni vele. Az elsütése pont úgy történt, mint egy valódi ágyúé: lángoló kanoccal a gyújtólyukon keresztül.

Itt két, renerszánsz öltözékű zsoldost láthatunk, amint együtt birkóznak egy "szakállas puska" kezelésével. A vascsövet itt már fa szerkezetbe illesztették, az elejére pedig "szakállat" szereltek (innen az elnevezés) - különben nem tudták volna megtartani a kilövéskor fellépő erőhatást (a visszarugást).

Egy nagy állványra helyezték rá a fegyvert - és a hatalmas tömegű "alkalmatosságot" az egyik harcos próbálta meg célra tartani, míg másukök töltött és égő kanóccal elsütötte a fegyvert.

Hatalmas tömege és nehéz kezelhetősége / mozgathatósága miatt ezeket a "szakállas puskákat" leginkább várvédelemben tudták használni, ahol a fal tetejébe, a mellvédbe tudták "beakasztani." (Gárdonyi Géza is többször utal ilyemire az Egri csilalgokban - már a XVI. századról írva.)

Egy koráűbbi posztomban már részletesen meséltam a XV. század első felének "tankjáról" -a huszita harci szekérről. A képen látható cseh harcos is szakállas puskával küzd a támadók ellen. Ez a méret már alkalmasnak bizonyult rá, hogy "majdnem" egy katona is elboldoguljon vele - de azért mégiscsak jobban tudott célra tartani, ha társa gyújtotta be a lőport.

Ez a huszita felkelő még kisebb puskát használ. Nincs már rajta "szakáll", rövidebb a cső, kisebb az űrméret. Igaz, hogy így könnyebb golyót tud csak kilőni (ami kisebb sebzést okoz), de így bizonyosan elboldogult vele egyetlen harcos, kezelése pedig sokkal kevésbé igényelt szakértelmet, mint a korábbi angol "hosszú íj" vagy az itáliai számszeríj.

Ez a lengyel király szolgálatában álló, szintén "reneszánsz" zsoldos már a közékor és a koraújkor közti átmenetet mutatja fegyverével.

Ennek a fegyernek a külseje már egyre inkább arra hasonlít, ahogy ma egy puskát elképzelünk. A fegyver tusát a vállával támasztja meg (visszarúgáskor ezzel tartva meg). A lángoló kanócot pedig már nem kezében tartja (úgy igen nehézkes lenne a pontos célzás), hanem ügyes, lecsapó, elsütőszerkezetbe illesztette a készítő puskaműves.

Mivel mindkét keze foglalt, így nagyméretű, állópajzs mögül lő - ezzel védi magát 8elsősorban az ellenfél íjászaitól).

Végezetül jegyezzük meg, hogy a mohácsi csatában a magyar sereg egy része is puskás gyalogosokből állt. Ha nem akkora túlerővel kerülnek szembe, talán még győzhettek is volna...

Korábbi posztomban mutattam már jó pár érdekes német plakátot az utasszállíó légiközlekedés hőskorából.

Amikor 1933-ban a nácik átvették a hatalmat, akkor a terület még nagyobb hangsúlyt kapott - hiszen a képzett polgári pilóták és a megépített gépek majd a háborúban is fontos szerepet játszanak.

Az "új szellem" természetesen a Lufthansa plakájaira is rányomta bélyegét - belőlük hoztam most (újabb) válogatást.

Ez az 1936-os reklám még nem mutat különösebben "erőszakos" jeleket - bár már nem látjuk rajta a békés strandolókat sem, mint korábban...

A "lágy ívek" helyétt itt már átvették a szögletesebb formák (és a gótbetűs írás) - a repülőgép változatlanul a megbízható Jukers 52-es. Az üzenet olyasmi lehet: "Szárnyalunk, min t a madár."

Itt már fegyvert is látunk. Persze a jelmondatot "Gyorsan a célba" lehet a sportra való utalásként is értelmezni...

Ha alaposan megfigyeljük a grafikát, akkor a "megszokott" Ju-52-es helyett most egy négymotros gépet láthatunk. A művész vélhetően most nem törekedett pontosságra, hiszen a németek valóban építettek néhány ilyen repülőt (a Focke-Wulf 200-as el is repült New Yorkig), de annak csak egy függőleges vezérsíkja volt és nem kettő.

Itt már nincs kétségünk, hogy aktív náci propagandát láthatunk. Feltűnnek a horogkeresztes zászlók - az utazás célja pedig nem holmi "nyaralás", hanem: Repüljünk az "alkotó nép" című kiállításra Düsseldorfba.

A kalapácsot megragadó erős munkáskéz a náci és a kommunista plakátok közös szimbóluma volt...

A végére hagytam a talán leginkább különleges alkotást. A hatalmas, elképzelt négymotros gép mintha már nem is utatásra csábítana: egész Európáa rávetülő hatalmas árnyéka mintha a kontinnes feletti, hódító náci hatalmat előlegezné meg...

Az 1440-es évek elején Hunyadi János már nagy úr volt: szörényi bán, erdélyi vajda, temesi ispán (kormányzó majd besztercei gróf csak később lett).

Felesége, Szilágyi Erzsébet 1443 februárjában, előrehaladott várandósság álapotában utazott és Kolozsvárott (ami szabad királyi város volt!) egy borkereskedő polgár házában szállt meg.

Itt adott életet, február 23-án fiának, akit Mátyásnak kereszteltek.

Mivel ő magyar nemzet egyik leghíresebb - európai jelentőségű - uralkodója lett, ezért az utókor igyekezett megőrizni a gótikus lakóházat, ahol meglátta a napvilágot.

Aki ma arra jár, két - különbőző - emléktáblát láthat a falon.

A korábbit - melynek szövege mára nem is olyan könnyen olvasható - még 1888-ban helyezték el.

A szöveg sajátossága, hogy nem is annyira az itt született Hunyadi Mátyás előtt tiszteleg, hanem az aktuális király, Ferenc József előző évi kolozsvári látogatása és kegyesség előtt tiszleteg.

A dolog két további apró "szépséghibával" rendelkezik:

1. A Habsburg-dinasztiabeli Ferenc József egyik előde az a III. Frigyes német-római császár volt, aki Mátyás ellen elhúzódó háborút vívott - és akitől Mátyás Bécset 1485-ben elfoglalta (ahogy ezt a Himnuszban is olvashatjuk).

2. A derék kolozsvári atyafiak a XIX. század végén a nagy király születésének hónapját és napját is elrontották: a közismert február 23. helyett március 27-et írnak.

A másik táblát már alaposan megváltozott korban - és teljesen más történelmi szemlélettel heyezték ki. A román államhatalom román nyelvű táblát helyezett ki - és ráírták az angol nyelvű fordítást is.

A szöveg első fel egészen korrekt: "A történelmi hagyományt követve, ez az a ház, ahol Matthias Corvinus született, aki Hunyadi Jánosnak, a nagy erdélyi vajdának és magyarország kormányzójának a fia."

A születési dátumot nem közli, az uralkodási évszámokat helyesen adja meg: 1458-1490.

De a szöveg második felében sajnos súlyos történelmi ferdítést olvashatunk: "A román Mathias Corvinust tekintik az összes magyar király közül a legjelentősebbnek - köszönhetően az uralkodása alatt elért eredményeknek."

Nos: Zsigmond király 1409-es oklevele szerint Hunyadi János apja, Serba fia Vajk valóban eredetileg havasalföldi előkelő volt, amikor a királytól, rokonságával egyött megkapta Hunyad várát és a hozzá tartozó birtokokat. Havasalföld korabeli lakosságát tekintve a család így a XV. század elején valóban román vagy kun lehetett. De: amikor a birtokadományozással a "nobilitas Hungariae" (a magyar nemesség) részei lettek, így Hunyadi János és természetesen fiai, László és Mátyás is már magyar tudattal, magyar nyelven, magyarként nevelkedtek (noha bizonyosan tudák, hogy Havasalföldről származnak).

A középkorban az emberek döntő többsége tudását élőszóban szerezte. Így sajátították el a keresztény hit igazságait, tanítását is.

Ezt egészítették ki templomok falfestményei.

Középkori honfitársainkat különösen megérintették Szent László éetének eseményei - különösen az a legendás eseménysor melyet keleti nomádok 1068-as (besenyők), illetve 1091-es (kunok) betöréseihez szokás kötni.

Ezeket előszeretettel ábrázolták freskókon, melyek közül több Erdélyben maradt fenn.

Egy eldugott kis faluban, Udvarhelyszéken, Székelyderzsen áll egy csodás, gótikus, fallal erődített templom.

A gyülekezet a XVI. században unitárius hitre tért, a falakat fehérre meszelték - talán éppen ez mentette meg a mészrétag alá került XV. száadi csodás fraskókat.

A sorozat első darabján jobbra menekül az ellenséges nomád vitéz, nyergébe ragadva egy magyar lányt. Fényes lovagi páncélban követi őt László király (a festmény elkészültének korára, a XV. századra jellemző felszerelésben). Természetesen koronával és glóriával ábrázolva. Katonái szintén vágtázva követik.

 A legenda szerint a lánynak sikerült a nomád vezért (íjáról. süvegéről jól felismerhető) lerántani magával a nyeregből.

Gyalogos küzdelem Szent Lászlóval szinte mítikus: fegyver nélkül (!!!) birkóznak, a pogány nomád lángot lövell szájából (!!!). A megoldást az jelenti, hogy a leány csatabárddal (ami László király gyakori attribűtuma) elvágja a kun vezér Achilles-inát.

Aztán igen "naturisztikus" jelenet következik: a "birkózásban" vesztes pogányt (az ördög szimbólumát?) Szent László lefogja - a leány pedig a bárddal levágja a fejét (!!!).

A jelenetsor vége idilli: a megfáradt (szinte óriás termetú) keresztény hős, a leány vállán piheni ki a küzdelem fáradalmait.

László Gyula, az Erdélyből származó naygszerű régész azt feltételezte, hogy ez a jelenetsor mélyebb, ősibb értelmet hordoz: az örök jó és a rossz, a fény és a sötétség küzdelmét ábrázolja - azaz egyes elemei még a kersztény hit előtti múltból maradhattak fent.

A repülés a két világháború között vált igazán elérhető utazási lehetőséggé a polgári lakosság számára.

1926-ban alkult meg a Deutsche Luft Hansa nevű légitársaság. (Amikor majd 1933-ban a nácik kerülnek hatalomra, akkor természetesen ezt a céget is uralmuk alá vonják (és részben a katonai fejlesztések (pl. a pilótaképzés "fedőcégeként" fog szolgálni - ez majd egy másik poszt témája lesz).

A vállalat nagyon érdekes plakátokon reklámozta magát (sőt magát, az akkor hatalmas újdonságnak számító repülést egyáltalán) a két világháború között. Ezekből válogatok most. 

Ezen a békés / idilli képen a két világháború közti elitet láthatjuk - vélhetően éppen nyaralni indulnak :)

A közönség és a mondanivaló gasonló. A kérdés: "Légiközlekedés - de hogyan?" A válasz pedig: repülj a mi cégünkkel!

Látható, hogy az akkori (elősorban két légcsavaros) gépek a mai utasszállítóknál lényegesen kisebbek voltak, azaz a mai "tömegturizmus" helyett inkább az elitet szolgálták ki.

Még egyértelműbb felszólítás: "Repülj strandolni!" A hölgyek fürdőruhája, sapkája egyértelműen a két világháború közti korszakot mutatja.

Idilli, "bukólikus" kép: pásztor a nyájával, pasztell színek és az üzenet: "A légiközlekedés a gyors közlekedés".

A Lufthansa igen sokoldalú cég volt: utasszállítáon kívül foglalkoztak postai küldemények továbbításával is.

A szöveg egyértelmű: "A leggyorsabb út az egész világon." Klasszikus erények az érvelésben: "Olcsó és megbízható."

Itt már feltűnik a két világháború közötti és a második világháborús német repülés leginkább ikonikus szállító gépe a három légcsavaros Junkres-52 ("Tante Ju").

Ez a plakát talán a Dél-Amerikába kivándorolt német diaszpórához és a Németországban maradt rokonokhoz szólt.

Észrevehetjük, hogy az óceánrepülést akkor még hidroplánokkal oldották meg. A szöveg: "Heti német légipostaszolgálat". A sebesség: "Európa - Dél-Amerika három napon belül."

A kép sarkában feltűnik a Zeppelin is -ami egyfajta "reklámja" is volt Németországnak.

A világtörténelem leghíresebb katasztrófája alighanem a Titanic 1912 áprilisi elsüllyedése volt. Mindenki hallott már róla és azt is szinte mindenki tudja, hogy a hajó jéghegynek ütközött. De vajon milyen tényezők együttese okozta, hogy több, mint 1500 ember veszítse életét?

 1. A tervezők nagy büszkeséggel hirdették, hogy a hajóba acél választófalakat (rekeszfalakat) építeettek - ám ezeket nem tervezté elég magasra, így a hajó megbillenésekor átcsapott rajtuk a víz. (Ugyanakkor valószínűleg a hajó alján keletkezett rés / hasadék olyan hosszú volt, hogy olyan sok rekesz telt meg vízzel, hogy talán az sem segített volna a konkrét esetben, ha magasabbak a falak...).

 2. Évtizedek óta feltételezik, hogy a magát a hajó elsüllyedését kifejezetten egy gyártási hiba okozta.

A Titanic falát alkotó acéllemezetek szegecsekkel rögzítették egymáshoz a hajógyárban. Igen ám, de acél helyett csak vas szegecseket használtak -talán mert őket könnyíebb volt kovácsolni. A jégheggyel történt ütközéskor a szegecsek elpattanhattak, a lemezek elváltak egymástól, így keletkezett olyan hosszú rés a hajó testén, ahol beömölhetett a tengervíz.

3. Sok tudós állítja, hogy hosszú időn keresztül olyan tűz égett a hajó szénraktárában, melyet nem tudtak eloltani. A hosszú izzzás gyengítette meg a hajó oldalfalát annyira, hogy az átszakadt a jégheggely történt ütközéskor - és ezért ömlött be a tengervíz...

 4. Éppen a jéghegyek veszélye miatt az Atlanti-óceánon történő átkelés során a hajók külöféle útvonalakat használtak a "téli" és a "nyári" időszakokban. (Az északi útvonal a rövidebb, így a hajó hamarabb odaér céljához és kevesebb szenet használ el). Számtalan hajó jelezte a Titanicnak, hogy útvonalát jéghegyeket észlel és az utóbb elsüllyedt óriás valóban módosította is némileg dél felé útvonalát - de nem eléggé, mert abban az évben a jéghegyek szokatlanul délre sodródtak...

5. Jlghegyek közöt haladva az lett volna volna a legbiztonságosabb, ha éjszakára megállnak (a radarra még évtizedeket kell várni!)

Miért nem tették ezt? (Ne feledjük: több hajó kifejezetten fogyelmeztette őket, hogy jéghegyeket látott!). Talán azért, mert a "Kék szalgot" hajszolták, amit az öceánt leggyorsabban átkelő hajó birtokolt.

6. Annyira elvalult az angol kereskedelmi hajózási szabályzat, hogy csak azt írták elő, a hajón legalább legyen 16 mentőcsónak - és nem azt, hogy a hajón utazó összes személynek jusson ezekben hely! (A szabályzat megalkotásakor nem gondoltak rá, hogy több ezer főt befolgadó hajók is lesznek...)

A Titanicon meg is volt a 16 mentőcsnak - kb. 1100 hellyel a hakón tartózkodó (személyzet + utas) több, mint 2200 embernek...

7. Olyan szinten nem törődtek a mentőcsónakokkal, hogy volt ugyan a fdedélzet közepén négy kisebb, ún. "összehajtható" ezekből - de közülük az A és B jelűeket úgy helyezték el, hogy alig vagy egyáltalán nem sikerült őket rendesen vízre bocsátani.

8. A történések talán leginkább abszurd eleme, hogy bár a víz bocsátott csónakokban több, mint 1100 hely áltt rendelkezésre - de csak 705 ember menekült meg! Egyszerűen "nem rendesen" végezték elzek vízrebocsátását, sokat közülük nem töltöttek fel teljesen utasokkal. Sokkal többen túlélhették volna!

9. Az utasok megmentésénél igen erősen érvényesültek az osztálykülönbségek. Az I. osztályról (a luxuskabinokból!) számtalan férfi is bejutott a mentőcsónakokba, miközben a II. és a főlrg a III. osztályról (a "fedélközből") 132 nő és gyermek is odaveszett!

10. A Titanic valamiért nem vitt magával piros jelzőrakétákat - ami a veszélyt / segítségkérsét jelentette volna bárki számára, aki látja azokat.

Csak fehér rakátákat tudtak lövöldözni - de ez nem kelentette egyeértelműen, hogy nagy bajban vannak...

11. A hatalmas tragédia egyik legkülönlegsebb eleme a Californian nevű teherszállító hajó. Ők ugyanis nem akartak éjjel jéghegyek közöt "bilinckázni" - ezért megálltak az óceán közepén. Történetesen kb. 10-15 mérföldre tőlük ütközött jéghegynek a Titanic.

A Californian rádiósa fél 12 körül kikapcsolta készülékét - és elment aludni, így nem fogta vészjelzéseket.

A legénység egy része természetesen éjjel is ellátott szolgálatot - ők látták is a Titanicról fellőtt (fehér!) rakétákat, de tüzijátéknak gondolták azkat.

A Californian olyan közel volt, mivel a Titanic két óra alatt süllyedt el, a teherhajó odasiethetett volna és számtalan életet meg tudtak volna menteni...

12. Április közepén a tengervíz hőmérséklete azon a helyen fagypont közeli volt. Mivrl az utasok kaptak mentőmelléynt, ezért sokan nem fulladtak meg azonnal, amikor a vízbe ugrottak - hanem egy idő után leáéllt a keringésük.

Ha a katasztrófa a trópusokon történik, akkor a lényegesen melegebb vízben sokkal többen órákig is túlélhették volna - amíg megérkezett a segítség...

 13. Az egész katasztrófát végig meghatározta a hajó építését és útját kísérő mérhetetlen gőg, kivagyiság, elbizakodottság. Az egyik tiszt mondta egy utasnak: "Ezt a hajót még az Úristen sem tudná elsüllyeszteni, akkor sem, ha akarná."...

Az alábbi képes beszámolót is nézzétek meg - és akánlom figyelmetekbe csatornám többi videóját is:

A századfordulón űgy gondolták, hogy a kerékpár nem csak békés közlekedélsi eszközként és sportszerként fog beválni, hanem lehetséges harci alkalmazása is.

A gyártók elő is álltak ilyen reklámokkal...

A XIX/XX. század fordulóján a francia katonák könnyen felismerhet piros nadrág.ők voltak a nemzeti színeket mintázó egyenruhájukról: piros sapka - kék kabát - piros nadrág. (Majd az I. világháború alatt kell sürgősen lecserélniük a jobban álcázó szürkére...).

A gyártó leginkább a futárok számára tudta elképzelni a kerékpárt - ezt vélelmezhetjük a biciklista hátratekintve kerekező "pózából".

 Megint egy hátraforduló kerékpáros francia katona. Jegyezzük meg, hogy mindketten puskájukat is magukkal viszik - hiszen mégiscsak harcosok...

A gyártók vélhetően a lovas futárok felváltására javasolták a modern kor találmányát.

 Franciaország legfőbb riválisa az kontinnens feletti hatalomért vívott küzdelemben a Német Császárság volt. A céget is egy nevezték el "Birodalmi Kerékpár Művek".

A némt harcos egyenruhája színén kívül jól felsimerhető különleges, csűcsos sisakjáról is. Ő mosolyogva tapossa a pedálokat, francia ellenfelével szemben nem tekint hátra. Pedig neki éppen lehetne oka rá - mert a plakátfestő mintha éppen azt akarná mutatni, hogy biciklivel még a száguldó ágyügholyó elől is el lehet menekülni.

A végére egy majdnem "hazai" (osztrák) plakátot hoztam. Ez a plakát már nem csak képi világával utal a harcra. A jármű neve kifejezetten "Harci Kerékpár" It már az egész osztag (a kép jobb oldalán) biciklistákból áll, akiket tisztjük kürtszóval irányt.

Persze még nem dűl a háborü: a gyalogos harcosok éppen egy hölgy női biciklijéát csodálják meg (női vázzal és láncvédővel).

Korábbi posztomban már írtam róla, hogy az ezredforduló előtt Nyugat-Európában (elsősorban az egykori Frank Birodalom) százszámra épültek várak - elsősorban egyfajta menedék gyanántt a különféle külső és belső támadások / hadjáratok idején.

A következő évszázadokban a várak jelentős fejlődésen mentek keresztül - ezt mutatom be most.

A IX. században elsősorban a normannok fenyegették Nyugat-Európa népeit. Ekkor elsősorban még fából (és némiképp földből) építkeztek. A korábban már alaposan bemutatott épületegyüttes földesúri birtokközpont lehetett. Az úr lakhatott a családjával a toronyban - esetleg itt tarthatta értékeit. A torony mellett / alatt található pár házacskát földfalra épített fából épített sánc és köré ásott vízesárok igyekezett védelmezni.

Az ezredfordulóhoz közeledve a földesurak felismerték - részben a régi, megmaradt római városfalak védelmi erejét megtapasztalva (pl. a magyar kalandozókkal szemben) -, hogy érdemes kőből építkezni.

Láthatjuk az - immár kőből épület - lakótorony az épületkomplexum belsejébe került. Masszív, magas, szögletes épület. Bejárata nem a földszinten, hanem az emeleten van - mintegy egyfajta végső védvonaltól.

Immár a kapu védelmére is építettek kisebb tornyocskát kőből - de az építőanyag még annyira drága volt (+ jelentősebb szakértelem kelltt a felhasználásához), hogy a pár ház védelmét továbbra is elsősorban a vizsárokkal kombinált fapalánk jelentette.

Az ezredforduló utáni másfél évszázadban hatalmas előrelépés történt. A Nyugatot fenyegető külső támadások uyagn véget értek - de a "feudális" belső harcok még javában tartottak.

A legjelentpősebb előrelépést a palnák megszüntetése és kőfalakkal való felváltása jelentette. A falakra néhol fedett "gyilokjáró" került, ahonnan a védők lőhettek (egyelőre még sokáig csak íjjal) a támadókra. Ezért "csipkézték" is a falak tetejét.

A központi lakótorony saroktornyokat kapott - a jobb megfigyelés és védekezési lehetőségek céljából.

A lakótornyokat némely várúr már nem találta elég kényelmesnek / elegánsnak, ezért építettek lakóépületet / palotát a falakon belülre.

A XIII. században azt láthatjuk, hogy a falak töréspontjaira magas (ekkor még általában kerek) tornyokat emeltek. Mivel a tüzérségnek még híre-hamva sem volt, ezért igyekeztek a falakat és a tornyokat minél magsabbra építeni - azért, hogy ostromtornyokkal és létrákkal minél ekvésbé lehessen megmászni őket.

A kapu védelme annyira fontos volt, hogy valóságos "elővárat" építettek ennek védelmére. Így az esetlegs támadó, mire a lakótoronyig egyáltalán eljuthatott, legalább két védvonalon kellett "átvergődnie."

A képen jól láthatjuk, hogy a vár védelmére is használtak olyan kőhajítógépeket, melyekkel az ostromlók is rendelkeztek.

A középkor végére érte el csúcsát a várépítészet (a koraújkorban már erődöket emeltek). 

A várak XV. századi átépítését elsősorban a tüzérség megjelenése indokolta. A kaput védő külső fal elé hatalmas rondellát (körbástyát) építettek. Ide már ágyúkat helyeztek el + így még nehezebb volt az igazi "várkapuig" eljutni.

 Közben a belső lakótornyot is tovább építették - egyre "lakájosabbá" vált.

Dover vára az angol tengerparton jó , konkrét példája a több évszázados fejldősnek.

Közppontja a zömök, erős, magas, szögletes lakótorony. Körülötte a "belső" vár lakóépületekkel, a kaput védő dupla elővéddel. Az egészet pedig hatalmas külső falrendszer övezi - sok-sok magas toronnyal.

Ez a rajzsorozat három ábrán magyarzzzá el a fejlődést.

A második ábrán láthatjuk, hogy sokfelé egy ideig még meghagyták azalacsony fa palánkot a magas kőfalakon kívül. Láthatjuk az őrtornyokat (keep) a lakótorony néggy saarkán

A harmadik ábrán láthatjuk a legutolsó fejlődési fázist. Dupla fal (outer wall, inner wall) védi a belső udvart (inner ward). A sarkokon - mindkét fal esetében - kerek tornyok erősítik a védelmet.

Az idei szóbeli érettségin is elhangzottak csodálatos mondatok - külnféle tantárgyakból. 

Ezekből válogatok most. (A képeket én válogattam hozzá).

„Mikszáth Kálmán falusi gyerek volt.”

„Babits Mihály ezt a verset a halála vége felé írta.”

„Ady Endre 1919-ben hunyik el.”

„Nem szokványos dolog, hogy egy ember rovarrá változik.”

„A Margit-sziget a király fennhatósága alatt állt, de Arany János bebocsátást nyert – és egy herceggel is jó viszonyba került.”

„Több etnikai nép is megtalálható volt.

„A török kiűzése után többen jó kedvvel jöttek be az országba.”

„Melyik nép települt be Kárpátaljára?” „Szerbek” „Horvátok”

„Belső bevándorlás zajlott.”

„Károly Róbert sokáig korona nélkül volt – ezért ráragadt a „kalapos király” név.”

„Károly Róbert bányászással foglalkozott leginkább.”

 „Ki volt a temesi ispán Luxemburgi Zsigmond korában (1387-1437)?” „Orseolo Péter” (1038-1041, 1044-1046)

„Milyen ásványi energiaforrás található Magyarországon?” „Bauxit”

„Milyen esésűek a nagy magyarországi folyók (Duna / Tisza) esése?” „Meredek”

„Milyen típusú energiaforrás a geotermikus energia?” „Elektromos”

„Milyen megújuló energiaforrások vannak Magyarországon?” „A csapadék.”

 „A Tisza szabályozásakor (a kubikusok) holtágakat ástak.”

„Buda visszavétele volt a márciusi forradalom.”

„Jézus egy Simon nevű apostolát kősziklának nevezte. Ki volt ő?” „János.”

„A Biblia is elfogadja az evolúciót.”

„A pápa ex cathetdralis kijelentést tett.”

„Kállay és Sztójay ásták az utat a németeknek.”

A görög nép évszázadokon át a Bizánci (ahogy maguk hívták: a Római) Birodalom keretei között élt. Aztán a XIV. / XV. században jöttek az oszmán hódítók és hosszú időre uralmuk alá hajtották Homérosz népét.

1821-ben hazafiak szabadságharcot robbantottak ki - ami a nagyhatalmak segítségével sikerre vezetett és az 1830-as évek elején megalakulhatott a független Görög Királyság. (A nagyhatalmak egy bajor herceget küldtek ide uralkodónak :))

A térképen jól látható, hogy a megalakult állam korántsem foglalta magában a görögök által lakott teljes területet - alapvetően a Peloponnészosz, Attika és a történelmi Közép-Görögország szabadult fel az oszám uralom alól.

A Brit Birodalom hosszú idő óta élénk érdeklődést mutattot a Földközi-tenger vidéke iránt. Még az oszmán uralom idején 1815-ben "védnökségük" alá vonták az észak-nyugaton található Jón-szigeteket.

Aztán 1863/64-ben a brit krományzat átadta e szigetcsoportot az akkor már három évtizede létező Görög Királyságnak. Ide tartozik a híres Korfu szigete is - ahol majd a mi híres Sissy királynénk fog nyaralót építeni.

Máfél évtized múlva ismét a nagyhatalmak segítettek. Az 1875-78 közötti "nagy balkáni" válságot (ami magában foglalta az 1877-78-as orosz-török háborút) az 1878-as berlini kongresszus zárta. 

Sikerült a hanyatló birodalomra nyomást gyakorolni, így végül évekkel később, 1881-ben a konstantinápolyi szerződéssel átadták a görög államnak Thesszáliát, amely így értékes mezőgazdasági területtel gyarapodott.

1912/13-ban két Balkán-háború zajlott le - aktív görög részvétellel. A háborúkat lezáró békékben újabb északi területek kerültek a Királysághoz: Épirosz és Macedónia (pontosabban a földrajzi Macedónia déli része).

Hasonló jelentőségű a görög nép életében, hogy a meglehetősen zivataros múltú nagy Égei-tengeri sziget Kréta is ekkor került a Királyság birtokába.

Görögország - csekélyerőkkel - részt vett az I. világháborúban. Az 1919. novemberében, a vesztes Bulgáriával kötött Neuilly békében az Égei-tenger északi partvidékét (Nyugat-Trákiát") átcsatolták Görögországhoz.

Érdemes odafigyelnünük, hogy a már a Krisztus születése előtti évezredekben számtalan görög polgár települt át az Égei-tenger keleti partjára, Kis-Ázsiába.

Az I. világháborút elvesztő Oszmán Birodalommal 1920-ban kötött Sevres-i békében Görögország meg is kapta a valóban zömmel görög emberek által lakott Nyugat-Anatólia ("Jónia") egy részét, valamint további európai területeket - kitolva a határt majdnem Konstantinápolyig.

Aztán jött a török nacionalista Musztafa kemál, a véres 1921-23-as görög-török háború, ahol a létszámföléynben lévő törökök győztek.

Kis-Ázsiából szinte minden görög (keresztény) lakót elűztek és sikerült elérniük, hogy 1923-ban Lausanne-ban új békét kössenek velük. Ebben a Görög Királyság elvesztette az Égei-tenger keleti partvidékét és Európába szorult vissza. 

A nagyhatalmaknak (és középhatalmaknak) a mediterrán világ iránti érdeklődését mutatja, hogy az 1912/13-ban lezajlott oszmán-olasz háborút követő békében az olaszok nem csak Líbiát szerezték meg, hanem az Égei-tenger néhány szigetét is, melyek közül a legnagyobb Rodosz volt.

Az összefoglaló néven Dodekanészosznak ("Tizenkét szigetnek") nevezett (természetesen görögök által lakott) területi együttest a II. világháborút lezáró 1947-es békében kapta meg a görög állam.

A II. világháború vége véres polgárháborút hozott, az 1960/70-es évek katonai diktatúrát - aztán a görög állam (immár köztársaságként) lassan-lassan csak a demokrácia és a fejlődés útjára lépett.