A "katonai légierő" kifejezésről mindenkinek automatikusan a XX. század jut eszébe (főleg a két világháború), hiszen a Wright-fivérek először 1903-ban emelkedtek magasba repülőgépükkel és logikus, hogy légicsatákat csak azután vívhattak, hogy már minden szembenálló fél rendelkezett ilyenekkel (1914/15 körül).

Csakhogy a repülés nem 1903-ban keződött, hiszen a francia Montgolfier-fivérek már 1783-ban építettek (papírból és vászonból) léghajót - azaz a levegőnél könnyebb repülő eszközt.

A ballont alulról szalmával és gyapjúval hevítették. A felmelegített levegő kitágult, sűrűsége kisebb lett, mint a külső, hideg levegőé - így felemelkedett.

Még abban az évben - a ballon aljára erősített kosárban - "röptettek" állatokat, sőt embereket is!

 11 évvel később, 1794. júniusában Jourdan tábornok vívott fontos csatát a Francaiországra törő koalíciós seregek ellen, Fleurus település mellett (a mai Belgium területén).

 Az észak felé menetelő franciák hőlégballont is vittek magukkal - melyet természetesen nem "engedtek szabadjára", hiszen akkor ki tudja merre fújta volna el a szél?

Csatában hatalmas előnyt jelent a pontos felderítés: az ellenfél erői elhelyezkedésének pontos feltérképezése. A XVIII. század háborúiban erre általában a könnyűlovasságot (a huszárokat) használták.

A franciák "gondoltak egy merészet" és a ballon kosarában egy (vagy több) megfigyelőt helyeztek el, aki így a biztos magasból jól szemmel tudta követni az ellenséges hadmozdulatokat.

A megszerzett információkat valahogy el kellett juttatni a harcolókhoz - erre (talán) táblákat, esetleg a kötélen leengedett üzeneteket használtak.

Jourdan megnyerte a csatát.

Ez komoly következménnyel járt, ugyanis mivrl a forradalmat ennek következtében nem fenyegette a közvetlen bukás veszélye. A Nemzeti Konventben (a korabeli törvényhozó testületben) a "Mocsár" tagjai már nem érezték szükségesnek a Robespierre-féle terror fenntartását és júliusban leváltották (és kivégezték) a jakobinus vezetőket...

A történelem iránt érdeklődők számára a Messerschmitt név alapvetően híres., II. világháborús német repülőgéptípusokat jelent.

A Harmadik Birodalom bukása után természetesen Willy Messerschmitt sem gyárthatott tovább fegyvereket - ezért teljesen új utakra lépett.

 A kibontakozó "gazdasági csoda" éveiben az emberek szerettek volna egyre "mobilabbá" válni. Ám nem mindenkinek "jött be" a motorozás (a karosszéria nélküli utazás), az "igazi" autók pedig még sokáig azért drágák maradtak. Így állt elő több gyártó is "miniautók", illetve "buborékautók" ötletével.

A képen látható fiatalember is azért ilyen lelkes, mert nem kell már a zsúfolt villamoson zötykölődnie és motorjáról is "átszállhat" (Umsteigen!) a bukósisak nélkül használható,, karosszériával és tetővel ellátott KR 200-ba.

A hívószavak: sportos, takarékos, megbízható - ami egy német (a rendszám alapján berlini) vásárlónak igazán kellhet!

1952-ben kezdték gyártani, a 3 méternél rövidebb és csak háromkerekű (!!!) "törpét".

Az alig 190 köbcentis, egyhengeres, kétütemű motor kb. 10 lóerő teljesítményt adott le.

A hátul elhelyezett "motorka" lánc segítségével hajtotta meg a hátsó kereket. A kormány "vagányul" emlékeztetett repülőgép-kormányra - ez talán Willy Messerschmitt ötelete volt - de az is lehet, hogy pusztán nem fért be igazi kerék.

A fenti reklám igyekezett háromszemélyesnek mutatni a "törpét" (1 felnőtt + 2 gyerek).

 Egy még "vagányabb" reklám: a gáz lelkesen taposó anyuka itt gyermekeivel száguld, akár még emelkedőn, hegyi szerpentinen is.

 A boldogság továbbra is teljes - mindenki mosolyog! (Alapvető marketing-igazság!)

 Ez az ausztrál szakmai magazin kicsit még bátrabb volt: két felnőtt férfit "photosoppolt" bele a buboréktető alá.

A sok rajz / festmény után íme egy fotó - persze erősen beállítva, hiszen ez is csak reklám.

Így talán még jobban érzékelhetők a méretek: két fiatal nő számára talán alkalmas lehet kirándulni - de vajon hogyan és hol vitték magukkal a sátrat?

(Persze értjük, hogy a Messerschmitt cég is igyekezett "meglovagolni" a növekvő életszínvonal által felkínált kempingezés lehetőségét).

A képen egyébként a kabrió-kivitel látható.

Aki "élőben" szeretne pár ilyen "csodát" megnézni, annak jó hírrel szolgálhatok: néhány gyűjteményben a mai napig őriznek pár példányt!

A háború elképesztően drága emberi tevékenység - és az idő múlásával, a technika fejlődésével csak egyre költségesebb lett. Hamar szembesültek ezzel a politikusok az I. világháború kitörése után.

A korabeli magyar kormányzat úgy döntött, hogy speciális államkötvényeket bocsát ki, "elkérve" ezzel a lakosság pénzét és kamatos visszafizetést ígérve. Természetesen a győzelem után...

Ha emberektől szeretnél pénzt kérni, akkor a távoli kamat (bizonytalan) ígérete kevésnek tűnik - ezért készültek plakátok, a lakosság meggyőzésére. Ezekből válogatok most.

Wekerle Sándor pénzügyminiszter (később többszörös miniszterelnök) még 1892-ben valutareformot hajtott végre a Monarchiában. Az ezüst alapú forintot az aranyalapú korona váltotta fel. Bár az emberek természetesen papírpénzeket használtak, de így is elterjedt az "aranykorona" kifejezés.

Ez a "klasszikussá vált" plakát erre utal. Itt az erős pénz, mintegy "pajzsként" védi a besorozott magyar bakát. Támadásról természetesen szó sincs, az igazságos háború csak védekező lehet.

Úgy tűnik, a "marketingesek" már 110 évvel ezelőtt is tudták: "Gyerekkel bármit el lehet adni". Azért egy háborúval ez mégiscsak ellentmondásos...

A rajzoló így a következő üzenetet próbálta meg előadni: "Gyerekek, hozzátok a spórolt pénzeteket - hogy édesapátok ebből a pénzből tudjon harcolni!" Finom üzenetek a képen: a kisfiún katonasapka (nemzetiszínű szalaggal), védelmezőn ölel leánytestvérét - de azért mezítláb és foltozott nadrágban...

Többszörös üzenet a kép. Ebben a korban még gyakran lehúztak a harangokat, hogy beolvasszák és ágyút öntsenek belőle.

A szöveg arra is utal, hogy talán már a háború második felében készülhetett, amikor egyre erősödött a békevágy (lásd Ady és Babits korabeli verseit). Azért a szöveg maga erős paradoxon: "Azért költsünk pénzt a háborúra - hogy béke legyen..."

 A mondanivaló azonos: ""Háborúzzunk a békéért!"

A kép (és a szöveg) utal az ószövetségi prófétákra is: amikor majd a Messiás eljön, ekét kovácsolnak a kardokból.

Szinte expresszív festmény: szögesdrót és szántás egymás mellett.

A hadikölcsön-biztosítás 1917-ben bevezetett speciális életbiztosítási forma volt, amelyet a hadikölcsönök jegyzésével kapcsoltak össze. Elvileg azt jelentette, hogy ha a családfenntartó elesett a háborúban, a megkötött biztosítás révén a hátramaradottaknak ne kelljen tovább fizetniük a jegyzett hadikölcsön részleteit

Azaz: két pénzügyi formát kombináltak: ezek a révén: az állam továbbra is - sőt egyre jobban - igényelte a lakosság pénzét - de a magáncégek ebben a formában életbiztosítást nyújtottak.

Azért a plakát tetején lévő mondat meglehetősen "lapos" és álságos: "Segíts magadon és az Isten is megsegít!"

....

A végére még plakát a kombinált üzleti termékről

A kép már-már érzelgős: idilli otthon (baba, anyuka (paraszti háztartás!) - még  hűséges házőrző eb is van)..

A háttérben - már csak árnyékként az apa. Az üzenet "kétarcú": "Adjunk pénzt, hogy harcolhasson - de kössünk is biztosítást, mert könnyen lehet, hogy ő már soha többé nem jön haza..."

Bosznia-Hercegovina Európa egyik etnikailag és vallásilag legszínesebb szőttese.

Az ország hivataloan 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét - azaz kiszakadását az egykori Jugoszláviából. A fenti térkép ezt az időbeli metszetet ábrázolja.

Néhány évig ezt a zászlót használták (elsősorban a bosnyákok) - még idén is lehetett látni a foci VB-n, szurkolók kezében.

Az országot lakó három népet igazából csak vallási / kulturális különbségek választják el egymástól, mert ugyanannak a délszláv nyelvnek az alig eltérő válozatait beszélik...

A három nép: a muzulmán hitű bosnyákok, a katolikus horvátok és az ortodox szerbek.

 A horvátok zöme egy DNY-i tömbben élt, a Horvátországgal határos területen (gyakorlatilag egyetlen nagy, közös, etnikai-vallási tömböt alkotva Dalmáciával).

Itt található Medjugorje, a Mária-jelenéseiról híressé vált katolikus zarándokhely.

Horvátok éltek még sok-sok településen elszórva - elsősorban az prszág középső videékein.

 Az ország ÉNY-i "sarka" bosnyák tömböt képzett: ez Bihács városa és annak környéke.

Szemmel látható, hogy ezen régión kívül a muzulmán népesség egyáltalán nem "különült el". Az oprszág középső vidékein, egy széles sávban a horvátokkal éltek együtt,  keleten pedig a szerbekkel.

A véres, gyilkos háborút 1995-ben, az erőteljes amerikai nyomással megkötött daytoni béke zárta.

Különleges megoldás született: Bosznia-Hercegovinát, mint államot lényegében két rész-államra bontották: a Bosnyák-Horvát Föderációra (nyugat, dél-nyugat, középső területek) és a Boszniai Szerb Köztársaságra (hatalmas területek északon és keleten).

Szarajevó, a főváros a két egység határára került.

1998-ban az ország zászlaját is megváltoztatták - ma is ez a hivatalos.

A függetlenség után negyed századdal és a háború végen után majdnem húsz évvel készült a fenti etnikai térkép.

Természetesen az egyes etnikumok fő elhelyezkedési területe nem változott, de szemmel láthatóan csökkent a "keveredés"...

A horvátok meghatározó zömét - egyre inkább - DNY-on találjuk.

Szinte kizárólag szerbek élnek északon (Banja Luka régiójában) és az ÉK-i "sarokban" (Bijeljina). A Bosnyák-Horvád Föderációhoz került nyugati vidékek is inkább szerb lakosságúak

Bihács maradt, mint volt "egynemű" bosnyák terület; hasonló az összetétele a Föderáció ÉK-i "sarkának" (Tuzla) is - a Föderáció közepe pedig maradt - nevéhez illőn - bosnyák/horvát vegyes lakosságú

Tisztelt Olvasóim a korábbiakban már két részbn láthattak német légiközlekedési plakátokat 1945 előttről.

A Harmadik Birodalom 1945-ös bukása után alaposan át kellett gondolniuk a Lufthansa vezetőinek, hogyan is reklámozzák magukat - ráadásul a világ légiközlekedése is alaposan átalakult. Előbb a sugárhajtású és több utas befogadására alkamas utasszállítók jelentek meg - aztán az életszínvonal növekedésével egyre többeknek nyílt lehetősége a repülésre.

Ez a plakát egyértelműen üzletemberek számára készült - hiszen elsősorban ők engedhették meg maguknak az utazás ezen, sokáig igen drága módját. A  kép egyértelműen a kényelmet hangsúlyozza. Figyeljük meg, hogy hosszú évtizedekig még emgedélyezték a repülőgépeken a dohányzást!

A palkáton olvasható elnevezés a Vickers cég reülőgépére utal (Viscount 814). A brit gyártmányú gép a '60-as években szolgált és szemmel láthatóan még a repülés légcsavaros korszakához tartozik.

A grafikai megközleítés szemmel láthatóan azonos: kényelmesen "terpeszkedő" üzletember, a korszak eleáns csíkos öltönyében - és persze dohányozva.

Ez a plakát kifejezetten a brit utasok számára készült - akik valamely nyugat-német nagyvárosba akartak utazni - vélhetően üzleti ügyben.(Kelet-Európa "nincs a térképen"...)

Reklámszakemberek jól tudják: az integető / mosolygó szőke kislány mindig főnyeremény. A stewardess hölgy is klasszikus szépségezyményt testesít meg: szőke haj, karcsú derék, hosszú lábak...

Az utolsó látható plakát minden eddiginél jobban mutatja az idők változását.

Az utaskísérő persze elképestően karcsú és "felfoghatatlanul" hosszú lábakat festettek neki - de egy afrikai (vagy afroamerikai) kisfiút kísér kézenfogva. Ez a plakát bizonyosan nem készülhetett volna el Adolf Hitler "árja" Németországában...

A repülőgép már sugárhajtóműves - a cég felirata pedig angolul szerepel.

A történelem az a tudomány, ami "elér" a jelenbe.

Korábbi posztjaimban már többször foglalkoztam az európai demográfia évtizdeivel - most nézzük részletesebben a legutóbbi évtizedet.

A tudományos definíció szerint: "a teljes termékenységi arányszám (TFR, total fertility rate) a szülőképes korú (15-49) nőkre számított hipotetikus gyermekszám, amelyet egy nő szülne élete folyamán, ha az adott életévében akkora eséllyel szülne gyereket, mint amekkora eséllyel egy azonos korú nő szült gyereket a vizsgált évben."

Soha ne feledjük, hogy ennek az értéknek el kell érnie a 2,1-es számot ("reprodukciós szint"), hogy egy adott országban / területen a népességszám legalább stagnáljon és ne csökkenjen!

Jó látható, hogy kontinensünkön 2015-re már egyetlen régió sem tudta "reprodukálni" magát. A legtragikusabb helyzet az Ibériai-félsziget ÉNY-i részén és Szardínia szigetén bontakozott ki - de a mediterrán nemzetek (portugálok, spanyolok, olaszok, görögök) összességében mintha "lemondtak volna" a gyermekvállalásról.

Tragikussá vált a legtöbb lengyel régió születésszáma, akárcsak Nyugat-Szlovákiáé és Közép-Magyarországé.

Figyelemre méltó különbség figyelhető meg két gazdag nyugat-európai nemzet: a németek (szinte "összeomlás") és a franciák között.

Ugyanazt az évet mutatja a fenti - elnagyoltabb - térkép, amely nem rágiónkénti, hanem csak országonkénti bontást tartalmaz.

Érdemes felhívni a figyelmet a "tűrhető" skandináviai adatokra és az itt is jól látható teljes mediterrán összeomlásra.

Az egész Európára számított 1,58-as érték mutatja, hogy ha nem történne bevándorlás, akkor kontinensünk már erőteljes fogyásba fordult volna - márpedig csökkenő népességgel nehéz gazdasági növekedést elérni...

Itt (már 2016-ra vonatkozóan) "plasztikusabban" láthatjuk a különbségeket. Három nemzet (franciák, svédek, írek) szinte képes az önreprodukcióra (lásd: 2,1) - de az olaszok és spanyolok fogyása különösen tragikusnak tűnik.

2019-ben még élesebben kirajzolódott, hogy néhány, kisebb dél-portugál területtől eltekintve mennyire "kiürül" a teljes Hiispán-félsziget és a Pó-vidéktől délre eső teljes Itália.

A tengely másik végén találhattuk a kicsiny (albánok lakta) Koszovót; Kelet-Romániát; Csehország nagy részét; a mi B-A-Z megyénket; a Párizsi-medence és a Rhone-völgye tágabb vidékét; Észak-Rajna-Vesztfáliát; valamint több svéd, dán és ír régiót.

Íme az országonkénti bontás számokkal - a könnyeb megértés kedvéért.

Két nemzet (spanyolok és olaszok) már 1,3 alá zuhantak; majdnem ilyan tragikus volt a ciprusi, görög és a finn helyzet is.

Egészen jól álltak a franciák (majdnem 1,9!!!), második helre pedig a náluk sokkal szegényebb Románia került. Az előbbi kedvező adatban egyaránt szerepet játszhat a családtámogatási rendszer és a benvádorlók gyerrmekvállalási hajlandósága - Romániában pedig talán a paraszti hagyományok és esetleg a jelentős számú cigány népesség is.

 Hazánk ekkor az 1,5-1,6 közti "európai középmezőnyben" tartózkodott ekkor - ne feledjük, ezek kontinens-szerte a gazdasági fellendülés évei voltak.

2020 és 2021 különleges évek voltak a 2020 márciusában kezdődött COVD-járvány miatt.

A továbbra is élenjáró Franciaország mellé most Csehország (!!!) zárkózott fel (1,83!!!). Különösen szembetűnő  - és igen furcsa - a különbség a hagyományosan vallásos lengyelek (alig 1,38) és a kevésbé hívőnek gondolt csehek (1,83) között.

2021-re még tragikusabbá vált az olasz (1,17!!!) és a spanyol (1,19!!!) összeomlás.

Az albán nép sokáig őrizte a többgyermekes családmodelltt - de ekkor már a közép-európai szint alá zuhantak (!!!).

A COVID után folytatódott Albánia egészen meghökkentő "összezuhanása" - és egyre több nemzet esett az 1,3-as "lélektani" határ alá (pl. immár a lengyelek és a litvánok is). Spanyolország immár mindenkitől "lemaradt".

 A kirajzolódó hatalmas ukrán "fekete folt" legfonttosabb okát a 2022 februári orosz támadásban láthatjuk (menekültek, létbizonytalanság, hadba hívott férfiak).
Továbbra sem látszik kiút a "mediterrán összeomlásból" (immár ideértve Bosznia-Hercegovinát is) - az élbolyt pedig továbbra is a franca-cseh-román tengely alkotja (+ Írország és a Dánia). Örvendetes volt a litván és észt "felkapaszkodás".

A korábbi térképekkel ellentétben is kisebb a "színkavalkád".

A nézőket "arcon csapja" a rengeteg piros: szinte egyik nemzet sem éri el az 1,5-ös értéket (ne feledjük 2,1 lenne a kívánatos!!!).

Igazán "elborzasztóak" az 1,2 alá eső nemzetek (spanyolok, olaszok, észtek, litvánok). Egyre mélyülő tragidiát él át az ukrán nép (rangeteg halott a frontos + összezuhanó születésszám).

Vegyük észre, hogy néhány esztendő alatt hogyan (és milyen gyorsan!) bontakozott ki a lengyel demográfiai összeomlás: 2024-re már a jó ideje "kiábrándító" spanyolok alá zuhantak. Mintha a gazdaságialg fellendülő Lengyelországban a családok már egyáltalán nem vállalnának gyermeket.

A tragikus európai összképben a franciák mellett 2024-ben a Balkán tűnt valamennyire "élenjárónak" (persze ők is jó messze elmaradva a 2,1-től. A hanyatló Románia helyett most Bulgária "zárkózott" fel. Az "aranyérem" pedig a kicsiny, szegény, muzulmán Koszovóé.

A 2015-2025 közti "dekád" utolsó - és minden korábbinál tragikusabb - évét láthatjuk.

Folytatódik az ukrán tragédia; a lengyel, fehororosz és a balti nemzetek "megsemmisülése"; a spanyol és olasz gyermektelenség ("mamahotel"?).

Közép-Európai gazdagabb és szegényebb nemzetei "megérkeztek" egymás közvetlen közelébe (a tragikus 1,3-as értékhez): Svájc, Ausztria, Németország, Magyarország - és a nemrég még "élenjáró" Csehország. Ide közelít a korábban sokkal jobban álló Svédország és a mulzulmán és igen népes Törökország is.

A nagy kérdés a jövő: vajon visszatérnek-e Európa nemzetei a legalább kétgyermekes családmodellhez?

Tudjuk, hogy a puskapor kínai találmány - ők ezt elsősorban békés célokra (pl. tüzijátékok készítésére) használták.

Arab kereskedők közvetítették a tudást, valamikor a XIV. században. Az európaiak a robbanás feszítő erejét elkezdték pusztításra használni.

Hatalma csőbe töltve nagy golyókat (először kőből, később vasból) tudtak vele kilőni: megszületett az ágyú. Nehezen mozgatható, lassan utáltölthető alkalmatosságok voltak - éppen ezért először csak várfalak ellen tudták bevetni, de a XV. század közepén (pl. a francia-angol "százéves" háborúban már élőerőre is tüzeltek vele.

Aztán valakiben felmerült a "kicsinítés" ötlete: megszületett a "kézi ágyú" - gyakorlatilag az első puska.

Látható, hogy a "kézi ágyú" valóban találó elnevezés: vascső, ami (kisebb) kőgolyót lő ki. Állványra szerelve, hosszú fa "nyelet" rögzítve hozzá próbálhattak meg célozni vele. Az elsütése pont úgy történt, mint egy valódi ágyúé: lángoló kanoccal a gyújtólyukon keresztül.

Itt két, renerszánsz öltözékű zsoldost láthatunk, amint együtt birkóznak egy "szakállas puska" kezelésével. A vascsövet itt már fa szerkezetbe illesztették, az elejére pedig "szakállat" szereltek (innen az elnevezés) - különben nem tudták volna megtartani a kilövéskor fellépő erőhatást (a visszarugást).

Egy nagy állványra helyezték rá a fegyvert - és a hatalmas tömegű "alkalmatosságot" az egyik harcos próbálta meg célra tartani, míg másukök töltött és égő kanóccal elsütötte a fegyvert.

Hatalmas tömege és nehéz kezelhetősége / mozgathatósága miatt ezeket a "szakállas puskákat" leginkább várvédelemben tudták használni, ahol a fal tetejébe, a mellvédbe tudták "beakasztani." (Gárdonyi Géza is többször utal ilyemire az Egri csilalgokban - már a XVI. századról írva.)

Egy koráűbbi posztomban már részletesen meséltam a XV. század első felének "tankjáról" -a huszita harci szekérről. A képen látható cseh harcos is szakállas puskával küzd a támadók ellen. Ez a méret már alkalmasnak bizonyult rá, hogy "majdnem" egy katona is elboldoguljon vele - de azért mégiscsak jobban tudott célra tartani, ha társa gyújtotta be a lőport.

Ez a huszita felkelő még kisebb puskát használ. Nincs már rajta "szakáll", rövidebb a cső, kisebb az űrméret. Igaz, hogy így könnyebb golyót tud csak kilőni (ami kisebb sebzést okoz), de így bizonyosan elboldogult vele egyetlen harcos, kezelése pedig sokkal kevésbé igényelt szakértelmet, mint a korábbi angol "hosszú íj" vagy az itáliai számszeríj.

Ez a lengyel király szolgálatában álló, szintén "reneszánsz" zsoldos már a közékor és a koraújkor közti átmenetet mutatja fegyverével.

Ennek a fegyernek a külseje már egyre inkább arra hasonlít, ahogy ma egy puskát elképzelünk. A fegyver tusát a vállával támasztja meg (visszarúgáskor ezzel tartva meg). A lángoló kanócot pedig már nem kezében tartja (úgy igen nehézkes lenne a pontos célzás), hanem ügyes, lecsapó, elsütőszerkezetbe illesztette a készítő puskaműves.

Mivel mindkét keze foglalt, így nagyméretű, állópajzs mögül lő - ezzel védi magát 8elsősorban az ellenfél íjászaitól).

Végezetül jegyezzük meg, hogy a mohácsi csatában a magyar sereg egy része is puskás gyalogosokből állt. Ha nem akkora túlerővel kerülnek szembe, talán még győzhettek is volna...

Korábbi posztomban mutattam már jó pár érdekes német plakátot az utasszállíó légiközlekedés hőskorából.

Amikor 1933-ban a nácik átvették a hatalmat, akkor a terület még nagyobb hangsúlyt kapott - hiszen a képzett polgári pilóták és a megépített gépek majd a háborúban is fontos szerepet játszanak.

Az "új szellem" természetesen a Lufthansa plakájaira is rányomta bélyegét - belőlük hoztam most (újabb) válogatást.

Ez az 1936-os reklám még nem mutat különösebben "erőszakos" jeleket - bár már nem látjuk rajta a békés strandolókat sem, mint korábban...

A "lágy ívek" helyétt itt már átvették a szögletesebb formák (és a gótbetűs írás) - a repülőgép változatlanul a megbízható Jukers 52-es. Az üzenet olyasmi lehet: "Szárnyalunk, min t a madár."

Itt már fegyvert is látunk. Persze a jelmondatot "Gyorsan a célba" lehet a sportra való utalásként is értelmezni...

Ha alaposan megfigyeljük a grafikát, akkor a "megszokott" Ju-52-es helyett most egy négymotros gépet láthatunk. A művész vélhetően most nem törekedett pontosságra, hiszen a németek valóban építettek néhány ilyen repülőt (a Focke-Wulf 200-as el is repült New Yorkig), de annak csak egy függőleges vezérsíkja volt és nem kettő.

Itt már nincs kétségünk, hogy aktív náci propagandát láthatunk. Feltűnnek a horogkeresztes zászlók - az utazás célja pedig nem holmi "nyaralás", hanem: Repüljünk az "alkotó nép" című kiállításra Düsseldorfba.

A kalapácsot megragadó erős munkáskéz a náci és a kommunista plakátok közös szimbóluma volt...

A végére hagytam a talán leginkább különleges alkotást. A hatalmas, elképzelt négymotros gép mintha már nem is utatásra csábítana: egész Európáa rávetülő hatalmas árnyéka mintha a kontinnes feletti, hódító náci hatalmat előlegezné meg...

Az 1440-es évek elején Hunyadi János már nagy úr volt: szörényi bán, erdélyi vajda, temesi ispán (kormányzó majd besztercei gróf csak később lett).

Felesége, Szilágyi Erzsébet 1443 februárjában, előrehaladott várandósság álapotában utazott és Kolozsvárott (ami szabad királyi város volt!) egy borkereskedő polgár házában szállt meg.

Itt adott életet, február 23-án fiának, akit Mátyásnak kereszteltek.

Mivel ő magyar nemzet egyik leghíresebb - európai jelentőségű - uralkodója lett, ezért az utókor igyekezett megőrizni a gótikus lakóházat, ahol meglátta a napvilágot.

Aki ma arra jár, két - különbőző - emléktáblát láthat a falon.

A korábbit - melynek szövege mára nem is olyan könnyen olvasható - még 1888-ban helyezték el.

A szöveg sajátossága, hogy nem is annyira az itt született Hunyadi Mátyás előtt tiszteleg, hanem az aktuális király, Ferenc József előző évi kolozsvári látogatása és kegyesség előtt tiszleteg.

A dolog két további apró "szépséghibával" rendelkezik:

1. A Habsburg-dinasztiabeli Ferenc József egyik előde az a III. Frigyes német-római császár volt, aki Mátyás ellen elhúzódó háborút vívott - és akitől Mátyás Bécset 1485-ben elfoglalta (ahogy ezt a Himnuszban is olvashatjuk).

2. A derék kolozsvári atyafiak a XIX. század végén a nagy király születésének hónapját és napját is elrontották: a közismert február 23. helyett március 27-et írnak.

A másik táblát már alaposan megváltozott korban - és teljesen más történelmi szemlélettel heyezték ki. A román államhatalom román nyelvű táblát helyezett ki - és ráírták az angol nyelvű fordítást is.

A szöveg első fel egészen korrekt: "A történelmi hagyományt követve, ez az a ház, ahol Matthias Corvinus született, aki Hunyadi Jánosnak, a nagy erdélyi vajdának és magyarország kormányzójának a fia."

A születési dátumot nem közli, az uralkodási évszámokat helyesen adja meg: 1458-1490.

De a szöveg második felében sajnos súlyos történelmi ferdítést olvashatunk: "A román Mathias Corvinust tekintik az összes magyar király közül a legjelentősebbnek - köszönhetően az uralkodása alatt elért eredményeknek."

Nos: Zsigmond király 1409-es oklevele szerint Hunyadi János apja, Serba fia Vajk valóban eredetileg havasalföldi előkelő volt, amikor a királytól, rokonságával egyött megkapta Hunyad várát és a hozzá tartozó birtokokat. Havasalföld korabeli lakosságát tekintve a család így a XV. század elején valóban román vagy kun lehetett. De: amikor a birtokadományozással a "nobilitas Hungariae" (a magyar nemesség) részei lettek, így Hunyadi János és természetesen fiai, László és Mátyás is már magyar tudattal, magyar nyelven, magyarként nevelkedtek (noha bizonyosan tudák, hogy Havasalföldről származnak).

A középkorban az emberek döntő többsége tudását élőszóban szerezte. Így sajátították el a keresztény hit igazságait, tanítását is.

Ezt egészítették ki templomok falfestményei.

Középkori honfitársainkat különösen megérintették Szent László éetének eseményei - különösen az a legendás eseménysor melyet keleti nomádok 1068-as (besenyők), illetve 1091-es (kunok) betöréseihez szokás kötni.

Ezeket előszeretettel ábrázolták freskókon, melyek közül több Erdélyben maradt fenn.

Egy eldugott kis faluban, Udvarhelyszéken, Székelyderzsen áll egy csodás, gótikus, fallal erődített templom.

A gyülekezet a XVI. században unitárius hitre tért, a falakat fehérre meszelték - talán éppen ez mentette meg a mészrétag alá került XV. száadi csodás fraskókat.

A sorozat első darabján jobbra menekül az ellenséges nomád vitéz, nyergébe ragadva egy magyar lányt. Fényes lovagi páncélban követi őt László király (a festmény elkészültének korára, a XV. századra jellemző felszerelésben). Természetesen koronával és glóriával ábrázolva. Katonái szintén vágtázva követik.

 A legenda szerint a lánynak sikerült a nomád vezért (íjáról. süvegéről jól felismerhető) lerántani magával a nyeregből.

Gyalogos küzdelem Szent Lászlóval szinte mítikus: fegyver nélkül (!!!) birkóznak, a pogány nomád lángot lövell szájából (!!!). A megoldást az jelenti, hogy a leány csatabárddal (ami László király gyakori attribűtuma) elvágja a kun vezér Achilles-inát.

Aztán igen "naturisztikus" jelenet következik: a "birkózásban" vesztes pogányt (az ördög szimbólumát?) Szent László lefogja - a leány pedig a bárddal levágja a fejét (!!!).

A jelenetsor vége idilli: a megfáradt (szinte óriás termetú) keresztény hős, a leány vállán piheni ki a küzdelem fáradalmait.

László Gyula, az Erdélyből származó naygszerű régész azt feltételezte, hogy ez a jelenetsor mélyebb, ősibb értelmet hordoz: az örök jó és a rossz, a fény és a sötétség küzdelmét ábrázolja - azaz egyes elemei még a kersztény hit előtti múltból maradhattak fent.