Mindenki hallott már a nagy európai pestisjárványról - de vajon honnan érkezett és milyen útvonalon terjedt el olyan gyorsan?
A tudomány állítása szerint a XIV. század első felében már felbukkant a kór Belső-Ázsiában.
A villámgyors lovaikon vágtató mongol harcosok "hozták el" a járványt a Fekete-tenger partvidékére.
Manapság kevéssé köztudott, hogy a levantei kereskedelemben érdekelt olasz városok (Velence és Genova) szinte "gyarmatokat" (kereskedelmi telepeket) tartott fenn a Földközi- és a Fekete-tenger medencéjében. Ezek egyike volt a Krím-félszigeten található Kaffa városa.
1347-ben egy kipcsak mongol sereg ostromolta a várost. Amikor egyre több harcos halt bele a seregben terjedő járványba, akkor - egyfajta korai "biológiai fegyverként" - katapultokkal bedobálták a fertőzött holttesteket a városfalon belülre. A megfertőződött genovai hajósok / kereskedők először Konstantinápolyba vitték el a kórt - 1347 őszén.
Ugyanezekben a hetekben a kór eljutott Szicíliába (Messinába), majd - még az év végén - már Genovába (és Marseille-be) is.
Az 1348-as év hozta el a járvány igazi európai "berobbanását" - főleg a kereskedelmi útvonalak mentén!
Ez a fajta pestis fertőzött rágcsálókon, elsősorban a patkányokon élősködő bolhák csípése révén terjedt. Olyan baktériumokat juttattak az emberi szervezetbe, amelyek elsőként a nyaki, lágyéki és hónalji nyirokcsomók megnagyobbodását okozták, majd a véráramba kerülve vérmérgezéshez, végül pedig halálhoz vezettek.
A tünetek közé tartozott az oxigénhiány következtében sötétre színeződött bőr, ezért kezdték fekete halálnak nevezni.
Mivel a kereskedelem egyaránt zajlott szárazföldön (szekerekkel) és tengeren, így a patkányok / bolhák eljutottak Észak-Afrikába, augusztusban pedig már "partra szálltak" Angliában is.
A középkori városok eleve zsúfoltak voltak - hiszen kis alapterületen, "be kellett férni" a védelmező falak közé. Bármilyen fertőzés eleve itt terjedt a legjobban (a szenny - lefolyók hiányában - az utcán ömlött) + a kereskedelmi útvonalak is itt futottak össze. A tömeges elhalálozások okán valóságos világvége hangulat uralkodott több városban is.
Az 1349-es esztendő tovább vitte a kórt: hajóval eljutott Norvégiába, elérte Magyarországot, Franciaország nyugati részét és Portugáliát is. A zarándokok / kereskedők elvitték Mekkába is.
1350-ben érte el a pestis Németország zömét, Dániát, Svédországot és a Balti-tenger partján fekvő lengyel területek is.
Látható, hogy a legsúlyosabb veszteség a kereskedelmi központokat érte: a gazdag észak-olasz városokat (Velence, Genova, Firenze, Pisa, Siena), a Hanzából pedig Brémát és Lübecket.
Az '50.es évek első felében a pestis még a ritkán lakott, kereskedelem által kevésbé érintett orosz területekre is eljutott.
Ezt a térképet figyelmesen megnézve arra figyelhetünk fel, hogy az adatok nem egyértelműek - bizonyos történészek arra jutottak írott források alapján, hogy Magyarországot vélhetően sokkal kevésbé sújtotta a pestis - ritkán lakott ország révén, ahová alig jártak külföldi kereskedők...
A középkorból nem igazán ismerünk pontos demográfiai adatokat, a feljegyzések hangneme pedig időnként annyira "borús", mintha kihalt volna a kontinens.
A történészek kb. a lakosság 1/3-ának - rövid idő alatt - bekövetkezett halálával számolnak - ám óriási területi eltérésekkel.
Ahogy fentebb már esett róla szó, bizonyos városokban (az említetteken kívül pl. Párizsban vagy a gazdag Flandriában) meghalhatott akár a lakosság fele is! Megérthetjük, miért éltek ezt meg a kortársak szinte "világvégének".
Az össz-népességet tekintve vélhetően Itália, Franciaország és Anglia szenvedték el a legsúlyosabb csapást (Közép-Európában pedig Bécs). Angliában komoly munkaerő-hiány alakult ki.
A szegényebb, kifejezetten agrár-jellegű Kelet-Közép- és Kelet-Európában sokkal kevesebben haltak meg.
Végül meg kell jegyeznünk, hogy 1351/52 körül csak az első nagyeurópai hullám ért véget. A kórokozó még évszázadokig velünk maradt - a későbbi járványok pedig sokszor a történelem valós alakítói lettek (pl. 1456: Hunyadi János halála, 1708: a Rákóczi-szabadságharc hanyatlása).
