Adolf Hitler náci pártja az 1920-as években sokáig periférfikus politikai erő volt: 1928-ban még a voksok 3%-át sem tudták begyűjteni.
Az 1929-es gazdasági válság azonban alaposan megváltoztatta a szavazók hozzáállását: 1930-ban áttörést értek el (18% fölé kerültek!), majd - a munkanélküliség és az elkeseredés növekedésével 1932-ben már meg is nyerték a választásokat!
A kérdés a következő: vajon a nagy területű országban mindenhol azonos népszerűséget értek el az egyes pártok, voltak-e regionális különbségek - és ha igen, akkor ezek mely tényezőkkel függhettek össze?
1928-ban a gazdasági fellendülést hozó időszakban a szociáldemokraták kapták a legtöbb szavazatot.
Kiemelkedő eredményt értek el Braunschweigben (45,6%), Magdeburgban (43%) és Meclenburgban (41,7%).
Bár a Katolikus Centrumra összességében feleannyian voksoltak, de több régióban is ők lettek a legerősebb párt.
Nem meglepő módon ez a kifejezetten felekezeti alapon szerveződő párt z ország katolikus hitű vidékeiről gyűjtötte be voksait:
Jól látszik, hogy a "legkatolikusabb" régiókban (Alsó-Bajorország, a Koblenz-Trier vidék (a Rajna mentén) és DK-Szilézia (a régi oppelni hercegség)).tudtak 40% fölé kerülni!
Azért ekkor is mutatkoztak már szélsőjobboldali tendenciák: a DNVP ("Német Nemzeti Néppárt") az ÉK-i, erősen protestáns agrár-vidékeken győzni tudott: Kelet-Poroszországban és még inkább Pomerániában.
1930-ban,Kelet-Poroszországban a nácik már átvették a "hagyományosabb" szélsőjobboldal helyét.
A szociáldemokraták a visszaesés ellenére "hagyományos" körzeteikben még a legerősebb párt tudtak maradni (Brauschweigben megközelítették a 40%-ot) - hasonlóképpen a Centrum is.,
Két év alatt (1930. szeptember - 1932. július) radikálisan átalakult a térkép. A nácik országosan az elképesztő 37%-ig jutottak.
Legerősebb vidékeik Schleswig-Holstein (51%), Dél-Hannover (49,5%), az Odera menti Frankfurt (48,1%), Liegnitz (ÉNY-Szilézia) (48%) és Pomeránia (47,9%) lettek. Kivétel nélkül erősen lutheránus vidékek...
A katolikus egyház több püspöke is igyekezett a '30-as évek elején még visszatartani híveit az "újpogány" náciktól + a katolikus hívek egy részében erősebb maradhatott a párthűség.
Alsó-Bajoroszágban még javítottak is (!!!) 1928-hoz és 1930-hoz képest (48%!!!) és megtartott szavazóikat Trier környékén (46,2%).
1932 novemberében a nácik kicsit visszaestek, de a német politikai elit végül végzetes lépésre szánta el magát: 1933. január 30-án Hindenburg birodalmi elnök kancellária nevezte ki Hitlert.
A Reichstag február végi égése után március elején még rendeztek egy utolsó parlamenti választást - már a szabadságjogok korlátozása és a kibontakozó terror közepette.
A nácik legerősebb bástyái - immár hagyományosan - azok a keleti vidékek "maradtak", melyek 1945 óta nem tartoznak Németországhoz: Kelet-Poroszország és az Oderától keletre eső (erősen evangélikus) vidéke (55% felett).
Két zónában maradt az NSDAP 35% alatt (azaz itt a lakosság kb. 2/3-a még ilyen körülmények között is elutasította őket)
:Egyfelől az erős baloldali hagyományokkal rendelkező Berlinben, másfelől nyugaton: az erősen katolikus Kölnben, valamint Vesztfáliában, ahol részben a munkásmozgalmi hagyományok (Ruhr-vidék!) részben pedig a katolicizmus okán.
Az egész országban már csak két körzet maradt, ahol nem a nácik lettek a legerősebb párt: a katolikus Rajna-vidéken. Talán nem véletlen, hogy innen kerül majd ki a II. világháború utáni "újjáépítő" NSZK-kancellár: Konrad Adenauer
