A frankokról mindenki tanult a középiskolában.
A korai középkor talán legnagyobb létszámú germán népe voltak, jelentős hódítók, akik nagy birodalmat hoztak létre. Részben a mai német (és kicsit a francia) nép ősei lettek.
Törzseik a korai századokban a Rajna alsó folyása mentén éltek. A történészek két nagy csoportra osztják őket - száli és ripuári frankokra.
Az V. század második fele nagy változásokat hozott: Klodvig (a Meroving-dinasztia alapítója) "királyként" egyesítette őket (482 körül) - bár az igazat megvallva ő mégiscsak inkább barbár törzsfő maradt, aki egész életében szívesen használta csatabárdját az "ellenvéleményt" kifejtő előkelőkkel szemben...
Az egykori Galliában megszűnt a római fennhatóság: északon egy darabig egy Syagrius nevű késő-római "dux" (kb. "hadvezér") gyakorolta a hatalmat, délen pedig a nyugati gótok, korábban érkezett germán törzse.
Syagrius "országát" 486-ban, a nyugati gótokék pedig 507-ben foglalták el (ez utóbbiak országa, Hispániában a 711-es arab hódításig fennmaradt). Közben Klodvig - már keresztény felesége hatására - 496/497-ben megkeresztelkedett, de a hit nem vált belső meggyőződéssé nála.
A térképen is látható, hogy ez a kevéssé ismert barbár törzsfő a történelem jelentős hódítóinak egyike, hiszen arra is maradt a népnek energiája, hogy mindeközben (még 502 körül) az "őshazától" dél-kelet felé is terjeszkedjenek és leigázzák a náluk gyengébbnek bizonyult (szintén germán) alemannokat.
(Róluk kapna nevét az egész németség a mai francia nyelvben, lásd: "Allemagne")
Klodvig ("Clovis") 511-ben halt meg: a birodalmat pedig az uralkodócsaládon belüli véres viszályok sújtották évszázadokon át és többször részekre hullott. Az "őshazát" nevezték Austrasiának, a Syagriustól elragadott részeket Neustriának, Gallia középső és dél-nyugati részét pedig Aquitániának.
A VI. század folyamán még a belharcok közepette is tudták tovább terjeszkedni: 533-ban uralmuk alá hajtották az addig önálló Burgundiát (a mai Kelet-Franciaország és Svájc dombos-hegyes vidékeit).
Az egykori gyalogos harcosok a VIII. században tanulhatták el nomád népektől (talán az avaroktól) a kengyel használatát, mellyel sikeres lovashadsereget tudtak felépíteni.
A birodalom újraegyesítése és arab harcosok visszaverése (732: Poitiers), majd pedig dinasztia-váltás (751: Merovingok --> Karolingok) után 768-ban lépett trónra történelmük leghíresebb alakja Nagy Károly.
Ez a férfiú, aki majdnem egész életét lóháton, hadjáratról hadjáratra vonulva töltötte jelentős birodalmat örökölt apjától Kis Pippintől - és újabb hódításokkal gyarapította azt.
Látható, hogy minden égtáj felé megnövelte uralmi területét: törekedett ezen területeknek birodalmába történő teljes beolvasztására (ez a frank közigazgatási - grófsági - rendszer kitejesztését jelentette) - az ezen túli területektől pedig valamiféle függést várt el.
A germán longobárdok királyságát 774-ban semmisítette meg - ezzel a pápaságot is megszabadította veszedelmes szomszédjától.
A szászok sokáig ragaszkodtak a germán mitológiából ismert "isteneikhez", itt a térítés és a hódítás együtt jártak - de ez legalább két évtizedig tartott.
A veszedelmes déli szomszéddal, az arabokkal szemben is vezetett hadat és 778-ban a Pireneusok déli oldalán létrehozta a "Spanyol Őrgrófságot", melynek központja Barcelona lett.
A bajorok és a karantánok - két későbbi "dél-német" törzs már korábban keresztény hitre tértek, így a 780-as év végén őket sikerült békés úton birodalmához csatolnia.
A mi történelmünk szempontjából különösen fontos, hogy 796-ban - vélhetően a kagán aranycskincsei után is sóvárogva - seregei megsemmisítették a Kárpát-medencében létező Avar Birodalmat és a Dunántúlra (leginkább annak nyugati felére) is kiterjesztették a frank fennhatóságot (itt is őgrófságot szerveztek).
Élete csúcspontját az jelentette, amikor 800 Karácsonyán Rómában a pápa császárrá koronázta.
814-es halála után személyes szinte "mítikus" magasságokba emelkedett: a 800-as koronázást "másolja" majd le I. (Nagy) Ottó német király 962-ben (onnantól számoljuk majd a Német-Római Császárság létét), nagy Károly aacheni palotája lesz pedig a majd a késői középkortól a német-római császárok trónra lépésének helyszíne.
Hatalmas birodalmát koraközépkori viszonyok között természetesen nem lehetett egyben tartani.
843-ban, Verdun-ben unokái már szerződést írtak alá a felosztásról.
A legidősebb testvér -Lothar -kapta a császári rangot és a birodalom közepét (Lotharingia, Burgundia, Lombardia), "Kopasz" Károly a nyugati tartományokat, "Német" Lajos pedig a keletieket.
A Karoling-családtagok viszályai tovább folytatódtak, 880-ban, Ribemont-ban aláírt egyezménnyel pedig már szinte a mai Európa előzményeit látjuk körvonalazódni:
a Nyugat Frank Királyságból született meg a későbbi Franciaország,
a Keleti Frank Királyságból (mely egyre inkább "törzsi" hercegségekre tagolódott) pedig a későbbi Németország.
