Blogom rendszeres olvasói tudják, hogy egyik érdeklődési területem a demográfia.
A történelem nem csak a régmúlt vagy akár a közelebbi múlt vizsgálata - hanem valóban "a jelenbe ér".
Ezért hoztam már egy térképet a legfrissebb (2023/2024-es) adatokkal.
A demográfiával foglalkozók tudják, hogy a fertilitás ("női termékenység") kulcsszáma 2,1: ha egy adott évben az várható, hogy egy nőnek élete során ennyi gyermeke születik, akkor az adott ország / régió népessége éppen stagnál. (Azért nem 2 ez a szám, mert soha nem fordul elő, hogy egy országban az összes embernek szülessen gyermeke - pl. biológiai okokból).
Jól látható, hogy a jelen Európájában egyik nemzet sem éri el ezt a számot - sőt, egyre távolodunk tőle.
Az 1,8-as szintet négy európai ország tudta megközelíteni:
a Balkánon Bulgária és Montenegró, a Kaukázusban pedig Georgia és Örményország. A kedvező bolgár születési számokban talán szerepet játszhat, hogy Európa egyik jelentősebb cigány népcsoportja él ebben az országban. Az is megfontolandó, hogy épp Bulgária kezdett a minimálbér lendületes emelésébe.
Néhány ország még az 1,5-ös "pszichológiai" határ fölött tudja tartani magát:
Írországban (,166) talán a fellendülő gazdaság és a megőrzött katolikus hit együtt jelentenek némi előnyt.
Franciaországban (1,64) talán a családtámogatás és a - több gyermeket vállaló - muzulmán családok együtt tesznek még róla, hogy itt még nem olyan meredek a "lejtő".
Az egykori Jugoszlávia néhány tagállamában is 1,5 fölött tudtak még maradni: Szerbia (1,6), Bosznia-Hercegovina (1,59):(szegénység kontra muzulmán lakosság - mint egymás ellen ható tényezők) és Szlovénia (1,51)
Ha figyelmünket a színskála másik felére fordítjuk, akkor igen súlyos "összeomlásokat" látunk.
Meglepő módon jelenleg arányaiban a legkevesebb gyermek Európában három hagyományosan katolikus nemzetnél születik:
Lengyelországban (,1) és Litvániában (1,11) talán a fiatalok tömeges kivándorlása miatt nem születnek gyermekek; Spanyolországban (1,13). sokat hallani lakhatási nehézségekről.
Nem sokkal "vidámabb" az észt (1,2) és az olasz (1,21) (itt tömeges a panasz a "mamahotleben maradó 30/40-esekre) helyzet sem.
Látható, hogy Magyarország adatai eléggé beilleszkednek az aktuális európai trendekbe. Az 1,38-as fertilitásunk alacsonyabb, mint a környékbeli poszt-kommunista országoké (Románia, Szlovákia,Horvátország, Csehország) - de még kedvezőbb, mint Ausztria (1,31) (Ez utóbbi azért is hihetetlenül alacsony, mert Ausztriában nagyon komoly a családtámogatási rendszer)
Érdemes rövid kitekintést tenni az Európán kívüli - de közeli - nemzetekhez.
A muzulmán Törökország női termékenysége (1,51) olyan hihetetlenül alacsonyra esett vissza - mely több fejlett, nyugati nemzetét is alulmúlja...
Feltűnő, hogy más muzulmán nemzetek is egyre inkább az európai népesedési mintát követik: Azerbajdzsán:1,57 (pedig itt még jelentős földgáz-vagyon is van!), Tunézia (,1,61) és a siíta Irán (1,67) - ahol nemrég még népességrobbanás zajlott.
Ez a második térkép újabb érdekes összefüggéseket tár fel: azt mutatja, hogy az egyes európai országok melyik időszakban estek a 2,1-es kritikus határ alá?
Látható, hogy először a skandináv "jóléti társadalmakban" (Svédország, Finnország, Dánia) - valamint (bár teljesen más helyzetben voltak) - az akkori Jugoszlávia több tagköztársaságában (Szerbia, Horvátország) kezdtek a családok egyre kevesebb gyermeket vállalni. Itt a Balkánon a fiatalok tömeges kivándorlása lehetett az ok.
Már a '70-es években elérte a folyamat a gazdagabb nyugat-európai nemzeteket is (Nagy-Britannia, NSZK, Benelux-államok, az Alpok nemzetei stb.)
A '80-as években a születésszám csökkenése "begyűrűzött" újabb balkáni nemzetekhez és általában Dél-Európába is.
Néhány "hagyományosabb" (talán agrár-jellegűbb) társadalom (Kelet-Európában)"tartotta magát még az 1989-es nagy változásokkor is (pl. Lengyelország, Szlovákia, Macedónia, Moldova)
Európa két végén vállaltak még az ezredfordulón is sok gyermeket: a hideg Izlandon és a szegény, balkáni, részben muzulmán Albániában.
Végső kitekintésként még annyit tennék hozzá, hogy már az ázsiai "jóléti" társadalmak is megérkeztek a demográfiai csökkenés szakaszába: már Kína és Japán népesség is csökken - Dél-Koreáé pedig egyenesen zuhan.