1953 márciusában meghalt Sztálin. A diktátor még holtában is "gyilkolt": a ravatalhoz érkezők közti tolongásban talán több százan is meghaltak...
Sztálint is bebalzsamozták, mint az államot alapító Lenint és testét ugyanabba a vörös márvány mauzóleumba helyezték el. Ám ez csak 1961-ig tartott, amikor - a XXII. pártkongresszus döntése alapján - kihozták és felirat nélküli sírba temették.
Az 1953 utáni hatalmi harcból - évek alatt - a Donyeck-vidéki munkásból pártfőtitkárrá emelkedett Hruscsov került ki győztesen. Beszédei során nem egyszer ragadták el az indulatok...
1961-ben a semleges Bécsben találkozott a két szuperhatalom vezetője. Itt Hruscsov túl fiatalnak és tapasztalatlannak találta Kennedyt - ezért mert a következő évben nukleáris rakétákat telepíteni Kuba szigetére.
Két generáció, két világ, két kontinens találkozása. Amikor a forradalmárok 1959-es hatalomátvétele után egyre ellenségesebbé vált az USA és Kuba viszonya, a kubaiak - mivel a hidegháború időszakában jártunk - a másik pólussal, a Szovjetunióval szövetkeztek.
Hruscsov örült, mert a "világforradalmat" elvihette az "imperialista" Egyesült Államok közelébe - Castro pedig azért, mert támogatást, fegyvereket és kőolajat kapott. Ahogy akkor mondták: "A forradalom megtanult spanyolul".
Talán a legabszurdabb képek egyike a szovjet történelemben: az egyik szuperhatalom vezetője, aki "ujját atomrakéták kilövőgombján tartja" - éppen a kukoricatermesztést reklámozza egy kolhozban.
Hruscsov nem volt hajlandó szembenézni azzal, hogy éppen az ideológiai alapon létrehozott kolhoz-rendszer bizonyult képtelennek rá, hogy az ország népességét ellássa élelemmel - ezért minduntalan újabb és újabb "megoldási" ötletekkel állt elő. A kukoricatermesztés megnövelése azt a célt szolgálta volna, hogy több hús jusson a szovjet dolgozók asztalára.
A kiváltságait féltő pártelit 1964-ben megbuktatta Hruscsovot - talán az utolsó olyan kommunista vezetőt, aki még hitt saját rendszerében. A vezetés élére helyezett Brezsnyev élvezte a szuperhatalmi státuszt - itt éppen a vietnámi háború, a Watergate-botrány és a kőolaj-válság által megtépázott USA elnökével, Gerard Ford-dal "jópofizik" 1975-ben, Helsinkiben.
Brezsnyev már nem hitt semmilyen eszmében - "bizánci" stílusú, műveletlen, cinikus hatalomtechnikus volt, aki egyszerűen hatalmat, jólétet és kiváltságos életet akart családjának. Itt éppen az "állami" jachton élvezi az életet - karján "imperialista" Rolex-órával...
A kommunista pátelit élvezeteiben is a régi arisztokrácia mintáit követte - egyik kiváltságuk a vadászat volt. Az egyre öregedő és betegeskedő Brezsnyev ezt is "összkomfortos" formában művelte...
Az egyre mélyebb gazdasági válság felé haladó ország gerantokrata elitje végül 1985-ben egy fiatalnak számító "reformert" helyezett az élre: Gorbacsovot. Ő a Szovjetuniót nem megsemmisíteni, hanem működőképessé tenni akarta Nem jött össze...
Egy kép, amit mindenki ismer. Egy kép, ami akár a rendszer jelképe is lehetne. 1986 április 26-án robbant fel a csernobili atomerőmű egyik blokkja - de május 1-jén még kivezényelték a közeli Kijev lakóit a megszokott parádéra...
A végére egy újabb elhíresült fotó - ilyen, amikor egy nagyhatalom felismeri korlátait és visszavonul. Ezen az 1989-es képen szovjet csapatok vonulnak ki Afganisztánból.
Két évvel később már maga a Szovjetunió sem létezett...
