A négy évtizedes magyarországi kommunista diktatúra központi ünnepnapja április 4-e volt: hivatalosan 1945-ben ezen a napon fejezte be a szovjet hadsereg hazánk "felszabadítását". (Persze már a dátum sem volt igaz - és a "felszabadulás" kifejezés is csak a megszállás szóval együtt említve használható).
Az '50-es évektől minden évben új plakátokkal rukkoltak elő a rendszer grafikusai - ezekből hoztam most válogatást.
Ez a kép 1952-ben - Rákosi Mátyás hatalmának tetőpontján - készült.
Az üzenet egyértelmű: mindenki mosolyog, boldog, Munkáscsalád masnis kislánnyal, a háttérben katona és újabb öntudatos (ipari!) munkás. A kislány kezében még egy-egy nemzeti szinű és vörös zászlócsska van - de a háttérben a vörös zászlók erdejében már szinte elvész a piros-fehér-zöld.
Ugyancsak a Szabadság-szobor a központi motívuma ennek a szintén Rákosi-korabeli plakátnak. A korszak beazonosítható a nemzeti lobogókra festett címerből, melyet 1949 és 1956 között használtak.
Ünnepi szónokot nem látunk, a "sokadalomban" zömmel munkások (kantáros munkásnadrágban menve az ünnepségre!!!), egy paraszti pár. egyenruhások - és talán egy értelmiségi...
A cserkészet egyfajta "koppintásaként" működött a felső tagozatosok számára kitalált úttörő-mozgalom. A nyakkendő színe természetesen csak vörös lehet, lobogóból itt csak egy van (és az is háromszínű!) - de a Szabadság-szobrot itt sem "felejtette el" odafesteni a művész.
A Kádár-rendszer évtizedeiben teljesen másfajta plakátok készültek. A hivatalos ideológia változatlan maradt - de a hatalom egyre kevésbé várta el a néptől az ideológiai azonosulást - és ez sok mindenben kifejeződött.
A "felszabadulás" köré szőtt mesterséges "mitológia" egyik figurája volt Osztyapenko kapitány, a Budapest ostromának kezdő napjaiban (1944. decemberében), tisztázatlan körülmények között elhunyt szovjet parlamenter. Az őt, heroikus pózban ábrázoló szobor évtizedekig állt az M 7 autópálya fővárosi kivezető szakaszánál.
A plakát ezt a szobrot mintázza - a háttérszín pedig mi más lenne, mint a vörös...
Itt az alkotó "bravúrosnak" érezhette a modern művészi kifejezőeszközök az ideológiai mondanivaló együttes érvényesítését. Hatalmas vörös folt, kicsit nehezen észrevehető vörös csillaggal, a "4"-es számot körülfonva keskeny nemzeti színnel.
A "felszabadulás" szó már nem is szerepel - hiszen mindenkinek automatikusan ez "ugrott be" az április 4-i dátumról.
Lassan megérkezünk grafikailag az általános iskola szintjére. "Bravúrosan kombinálva" a vörös csillag, a 4-es szám és a nemzeti színek.
Új színként feltűnik a kék. A rajzoló itt újítani akart - ezért a 4-es számot kicsit "girbe-gurbán" formázta meg...
A hazafias piros-fehér-zöld itt is elengedhetetlen....
A végére egy '80-as évekből származó darabot hoztam. A korszak ("kis hidegháború" fő üzenetét hordozza: "célunk a béke".:
Már rég nem említ "felszabadulást", a galamb ábrázolása igen kevéssé kidolgozott és a zöld már majdnem annyira hangsúlyos, mint a piros.
