Robert Kennedy az amerikai történelem be nem váltott reményeinek legmélyebb szimbóluma. Ír, katolikus, jómódú családban nőtt fel, Hitét komolyan élte: hűséges házasságából 11 gyermeke született.
Idősebb bátyja Joseph hősi halált halt a II. világháborúban.
Fiatalabbik bátyja, John elnökké választása után meghívta kormányába, így 1961-1964 között "Bobby" az Egyesült Államok igazságügyi minisztere volt. Ebben a minőségében elszánt küzdelmet folytatott a szervezett bűnözés ellen (lásd: Jimmy Hoffa).
Lyndon B. Johson kormányában már nem akrt szerepet vállalni - így aztán 1964-ben (még csak 39 éves volt) szenátorrá választották.
1964 után egyre jobban eltávolodott pártja irányvonalától (mely belevitte az országot a vietnámi háborúba), ezért 1968-ban elnökválasztási kampányt indított.
1968 nyarára úgy tűnt, hogy sikeres előválasztási küzdelmek nyomán megszerzi a Demokrata Párt hivatalos jelöltségét - így komoly esélye nyílt volna rá, hogy őt válasszák meg az USA következő elnökévé.
Valakik ezt mindenképpen meg akarták akadályozni, így bátyjához hasonlóan vele is merénylet végzett - meglehetősen ellentmondásos, a mai napig tisztázatlan körülmények között gyilkolták meg, 1968 júniusának elején, Los Angelesben.
A Kennedyek keleti partiak -a család pedig úgy döntött, hogy a koporsóba helyezett holttestet nem repülőgéppel, hanem vonattal vitték haza Kaliforniából.
Ekkor következett az Egyesült Államok történetének legfelkavaróbb vasúti utazása: az emberek százezrei, talán milliói álltak a sínek mellett, hogy búcsúzzanak Bobbytól, akik oly sokuk számára a reményt jelentette.
Az ekkor készült képekből válogattam most.
Mindenki a maga módján köszöntötte a szerelvényt. A fekete férfiak integetnek, a fehér úriember - talán egykori katona - tiszteleg.
Itt egy nagyvárosi peront láthatunk: érdeklődés, kétségbeesés, rendfenntartók, a zömmel fekete lakosok közt itt-ott egy fehér amerikai is feltűnik.
Ez a kép talán egy nagyváros peremén készülhetett: érdeklődők, fotózók, felnőttek és gyerekek együtt.
Bobby sokat tett a szegényekért, a feketék polgári jogaiért - talán ezért is érezték közülük sokan személyes veszteségüknek a halálát.
Ez a kép már a keleti parton készülhetett (Maryland keleti állam). A búcsúzó fekete család a nagy zászlóval azt akarta kifejezni: ők is vannak "olyan jó amerikaiak", mint a többségi társadalom tagjai.
Ez a - zömmel fehérekből álló - tömeg integetéssel búcsúzott a jelölttől. Ő lett volna az USA második katolikus elnöke, hite közismert volt - ezért is láthatunk apácákat a képen.
Ez a nagyvárosi fotón azt sejthetjük, hogy talán egy egész rendház kivonult Bobby tiszteletére.
A vonat az út nagy részt természetesen városok között tette meg - így sokszor családok, egészen kicsi közösségek álltak ki vidéken a sínek mellé.
A rendőr magányos tisztelgése talán az egykori igazságügyminiszternek szól - de az is lehet, hogy "egyszerűen" csak az áldozatnak. Nem parancsra jött - ezt érezte helyesnek.
Ezek a tűzoltók szívükre helyezett tányérsapkájukkal adták meg a tiszteletet (ez tipikus amerikai gesztus). Úgy tűnik, távolabb lakók is eljöttek ezért - erre utalnak a háttérben álló autók.
Néhányan még táblákkal is ki akarták fejezni búcsújukat. A gyerekek néha még kicsik hozzá, hogy ott és akkor átérezzék egy esemény súlyát.
Ez a vidéki család is el akart búcsúzni.
Több képen is érezhető, hogy a szegények közelebb állónak érezték magukhoz a szociálisan érzékeny Bobbyt, mint sokan a középosztályból. Ezek a férfiak a tisztelgés hagyományos mozdulatával búcsúznak.
Szándékosan hagytam a végére ezt a fotót: számomra nem csak Robert Kennedy búcsúztatásának, hanem az egész amerikai történelem egyik leginkább felkavaró képe ez.
Szegény, vidéki, sokgyermekes család. úgy érzik, hogy ezzel a néma vigyáz-állással tartoznak "Bobbynak", a jómódban felnőtt keleti parti, sokgyermekes családapának - aki talán az Egyesült Államok legjobb elnöke lett volna...
