A Nílus völgyében évezredeken át virágzott az egyiptomi civilizáció. Bár utólag "mozdulatlannak" tűnhet, de ez koránt sincs így, ezért a történészekre szakaszokra osztották. A hagyományos beosztás dinasztiákat is említ: ezek valójában nem mindig konkrét uralkodócsaládok voltak, hanem néha csak egy-egy rövidebb időszak elnevezését jelentik.

Ezt a rettentő érdekes világot szeretném most röviden bemutatni. Az évszámok - különösen a korai időkben - inkább csak tájékoztató jellegűek.

A Predinasztikus kort (Kr.e. 3 200 - 3 000) a tudósok néha nevezik 0. dinasztiának is. Ekkortájt történhetett - Abüdoszból kiindulva - Felső- és Alsó-Egyiptom egyesítése. Ennek híres tárgyi emléke a Narmer-paletta, amely a felső-egyiptomi uralkodó harci sikereit volt hivatott bemutatni.

A régebbi történetírás az Archaikus korral (Kr.e. 3 000 - 2 675) szokta indítani az egyesített állam bemutatását

.

Az 1-2. dinasztia korában a fáraók még masztabák alá temetkeztek.

.Az első igazán klasszikus, jobban ismert korszak az Óbirodalom: (Kr.e. 2675 – 2170) volt: a: 3-6. dinasztiák tartoznak ide.

Valószínűleg a 3. dinasztia hozta el az áttörést, az uralkodó hatalmának despotikussá válását. Ennek legfőbb tárgyi bizonyítéka, hogy Dzsószer már nem elégedett meg a masztabával (olyan sírja előkelőknek is volt): ő az első fáraó, akinek piramist (a híres lépcsős piramist) építettek. Ennek tervezője ("főmérnöke") a híres Imhotep főpap volt, aki lényegében masztabákat pakolt egymásra.

A 4. dinsztia érkezett el a hatalom csúcspontjára: ők építették a gizai fennsíkra a három leghíresebb, immár gúla alakú piramist: Kheopsz, Kheprén és Mükerinosz.

Az 5. dinasztia a hatalom kicsit másfajta felfogását hozhatta el, mert ekkor nem piramisok, hanem naptemplomok épültek.

Az Óbirodalom korában Memphisz volt Egyiptom fővárosa, amely nagyon jó helyen, Alsó- és Felső-Egyiptom találkozásánál feküdt.

A 6. dinasztiával zárul az Óbirodalom: ekkor uralkodott az egyiptomi - és feltehetőleg a világtörténelem rekordere: II. Pepi 6 évesen lépett trónra és 100 éves korában hunyt el...

Ami ezután történt azt a történészek Első átmeneti kornak (Kr.e.  2170 – 1980) hívják és elvben a 7-11. dinasztiákat sorolják ide.

A 7-8. dinaszták még elvben Memphiszben - az óbirodalmi fővárosban - uralkodtak -  de igen rövid ideig.

A 9-10. dinasztiák idején (itt a "dinasztia" szó nem pontosan értelmezendő uralkodócsaládként) az ország darabokra hullott - különféle arisztokrata családok uralma alatt.

A 11. dinasztia viszont már megkezdte az ország újraegyesítését - velük kezdődik a Középbirodalom (Kr.e. 1980 - 1785) (11-12. dinasztia).

Az Egyiptomba látogató turista találhat néhány - meglehetősen alaktalanra omlott, az óbirodalmiaknál gyengébb kivitelezésű piramist (Szenuszert és Amenemhat nevű fáraóké). Nos: ebben a kevésbé despotikus (hatalmi szempontból kiegyensúlyozottabb) korban, "erre tellett" az uralkodóknak...

Aztán 1785 körül valami megint megváltozott a hatalmi viszonyokban: jött a hosszú Második Átmeneti Kor (Kr.e. 1785 - 1552): 13-17. dinasztiák

A 13. dinasztia még egyértelműen egyiptomi volt, de 1650körül jelentős változás történt: Évszázadokon át vándoroltak be sémi félnomádok Egyiptomba (gondoljunk a bibliai József-történetre!), akik az említett időpont környékén átvették a hatalmat Egyiptom bizonyosrészei felett. Őket hívták húkszoszoknak.

Noha nem egyetlen hatalmas hullámmal hódították meg Egyiptomot, de a kibontakozó harcokban mégis segítette őket, hogy ismerték a lovat és a harci szekeret.

A különböző húkszosz uralkodókat sorolja a történelmi emlékezet a 14-15. dinasztiákba. Fővárosuk a Nílus-Delta keleti felében fekvő Avarisz volt.

Egy idő után - ismét Théba központtal - ellenállás bontakozott ki velük szemben: ezeket az uralkodókat soroljuk a 16-17. dinasztiába.

Heves harcokban sikerült az ország felszabadítása: beköszöntött az utolsó virágkor az Újbirodalom (1552 – 1070): 18-20. dinasztia.

A húkszoszoktól eltanult lótenyésztés és harci szekeres hadviselés segítségével, a 18. dinasztia korában Egyiptom hódító nagyhatalommá vált: elsősorban III. Thotmesz korában a Közel-Kelet jelentős részét uralmuk alá hajtották.

Piramisokkal ekkor már nem "foglalkoztak" - a Thébától nyugatra fekvő Királyok Völgyében vájtak sírkamrákat az uralkodóknak.

A 18. dinasztia vége felé uralkodott a híres Ehnaton (felségével Nofretitivel), aki jelentős vallási reformmal kísérletezett, amikor a fénylő Napkorongot, Aton néven kíván Egyiptom főistenévé tenni.

A kísérlet elbukott - erre emlékeztet a leghíresebb (mert az ókorban ki nem fosztott, mintegy 100 éve megtalált) királysír: Tutanhamon (eredetileg: Tutanhaton!), a "gyermek-fáraó" kincseskamrája.

A 19. dinasztia még egyszer helyreállította Egyiptom nagyhatalmi státuszát: II. Ramszesz megmérkőzött, majd békét kötött a hettitákkal.

A 20. dinasztia korában ilyesmire már nem került sor - majd Kr.e. 1070 körül, mintegy öt évszázad után az Újbirodalom végleg lehanyatlott.

A Későkorban Egyiptom többször került idegen hódítók (pl. líbiaiak, asszírok, perzsák) uralma alá - de ez már egy másik történet...