A francia történelem bővelkedik felkelésekben, az éppen regnáló hatalom elleni népi megmozdulásokban. 

Párizs városa sokáig megőrizte középkori szerkezetét - így a mindenkori felkelők számára leginkább az nyújtott lehetőséget a reguláris csapatokkal való eredményes küzdelemre, ha eltorlaszolták a szűk utcákat / sikátorokat és ezek mögül vették fel a harcot a túlerővel.

Napóleon kétszeri bukásakor (1814-ben és 1815-ben) a győztesek a Bourbon-dinasztiát helyezték vissza az ország trónjára. Az 1824-ben trónra lépő X. Károly erősen kedvezett az "ultraroyalistáknak", ezért 1830-ban felkelés tört ki ellene - ez lett a "júliusi forradalom".

Ezen az utólag színezett metszeten azt láthatjuk, amint Párizs népe a legkülönfélébb tárgyakat hordja össze, hogy ezekben utcai torlaszt építsen.

Ezen a másik rajzon láthatjuk, hogyan védekeznek a szimbólumként a trikolórt használó civil harcosok a támadó katonasággal szemben.

A felkelés sikerrel járt - X. Károly elmenekült és a család Orléans-i ágából származó Lajos Fülöp lett az ország (utolsó) királya.

 Lajos Fülöp (1830-1848) népszerűsége korántsem volt "töretlen" a főváros lakóinak körében. 1832. júniusában egy kisebb "rebellió" ki is tört ellene - de ezt a hadsereg két nap alatt leverte.

Aztán elközelgett a számunkra oly emlékezetes 1848 - a Népek Tavasza. Februárban Párizs népe először tüntetett a király ellen, majd amikor a hadsereg tüze hallos áldozatokat követelt újra utcai torlaszokat emeltek.

A fenti grafika kicsit túlzónak tűnik - a valódi barikádok nem lehettek ennyire magasak.

A felkelők - akárcsak 1830-ban - néhány nap alatt diadalt arattak: így Lajos Fülöp lett az, aki elmondhatta magáról, hogy barikádok juttatták hatalomra - és barikádok is buktatták meg.

1848. február 25-én kikiáltották a Második Köztársaságot. 

A megszülető köztársaságot szociális feszültségek terhelték, így amikor az összeülő új - konzervatív többségű - Nemzetgyűlés feloszlatta a "nemzeti műhelyeket", az ismét munkanélkülivé lett munkások júniusban újra fellázadtak.

A művészi festmény azt a pillanatot ábrázolja, amikor a magukat vörös zászlóval meghatározó munkások barikádjába betör a náluk sokkal nagyobb erőt képviselő reguláris haderő.

Ezt a felkelést ("éhséglázadást") leverték.

Állítólag az ekkor már emigrációban élő, februárban megbukott Lajos Fülöp király így kommentálta az eseményeket: "Könnyű a köztársaságnak - ők megtehetik, hogy lövetnek a népre."

A technika fejlődése páratlan lehetőségeket hozott: ezen az - utólag színezett - fotón most először láthatjuk a barikádokat (már a júniusi harcok elülte után) a saját szemünkkel.

Látható, hogy az utcai torlaszoknak leginkább az ilyen szűk utcákban volt értelme.

III. Napóleon császársága idején (1852-1870) Hausmann báró prefektus vezetésével alaposan átépítették Párizst. Ekkor alakították ki az első szép, hosszú, egyenes, széles sugárutakat. Egyes legendák szerint éppen azért, hogy egy esetleg, a császár elleni felkelé esetén ezeket már ne lehessen eltorlaszolni. Aztán a történelem mégis máshogy alakult...

Az 1870/71-es porosz-francia háború során a császár már 1870 szeptemberében fogságba esett és megbukott - következett a Harmadik Köztársaság (1870-1940). A poroszok 1870/71 fordulóján ostromolták Párizst - a lakosság pedig, történelmi hagyományait felelevenítve a Nemzetőrséggel védekezett.

1871 márciusában, a köztársasági / konzervatív kormány - az időközben megkötött fegyverszünet okán - el akarta venni a Nemzetőrség ágyúit, mire azok szembefordultak a kormánnyal és átvették a hatalma a főváros felett: ezzel vette kezdetét a Párizsi Kommün ("községtanács") rövid története.

A Nemzetőrök - a francia hagyományokhoz híven - védekezésképpen a Versailles-ben székelő kormány ellen - barikádokat emeltek. Látható, hogy ehhez most már "profi" módon utcaköveket használtak fel.

Vélhetően mérnökök is dolgozhattak a Nemzetőrségben, mert itt igen szabályosan megépített torlaszokat láthatunk: az utcakövek tetejére homokzsákokat rendeztek el.

Az 1871-es felkelők már ágyúkkal is rendelkeztek. A korabeli fotótechnika hosszabb exponálási idővel járt - ezért élesek a szilárd tárgyak és elmosódottak a mozgó emberi alakok.

Ez talán a leginkább közismert fotó a Párizsi Kommünről - elszánt nemzetőrök készülnek a harcra a kormánycsapatok ellen.

Barikád a másik oldalról - jól látható az ágyú számára tüzelési lehetőséget biztosító "lőrés" profi kialakítása is.

A harc nem is váratott sokat magára. 1871. május 21-én a kormánycsapatok megkezdték Párizs ostromát. A térképen - kis piros "pöttyökkel" jelölve - jól látszik, hogy a nemzetőrök milyen sok utca torlaszt építettek.

Eljött a "véres hét" (május 21-28) - amikor a barikádról - barikádra haladó reguláris csapatok visszafoglalták fővárosukat. Ezek vesztették életüket a harcokban...

Az I. világháború során a német csapatok nem jutottak el Párizsig, a II. világháború során pedig (1940-ben) a francai kormány és a lakosság sem védte a várost, mely így harc nélkül került a Wehrmacht kezére,

1944 nyarán azonban megtörtént a normandiai partraszállás, amikor pedig augusztusban az amerikai csapatok Párizs közelébe értek, a francia ellenállók felkelést robbantottak ki.

Felelevenítve a nemzeti hagyományaikat újra utca torlaszokat emeltek a megszálló német csapatok elleni harcra. Ezeknek a barikádoknak azonban már nem kellett komolyabb harcokat kiállniuk, mert a németek végül harc nélkül feladták Párizst - és bevonulhattak a felszabadítók.

1968-ban derült ki, hogy mennyire erősen egy nép kulturális hagyományai. A tüntető diákok is "barikádokat" építettek májusban. Ezek azonban szemmel láthatóan nem igazi harcra készültek - és nem is fogott lőfegyvert egymásra a diákság és a rendőrség, így szerencsére nem is halt erőszakos halált senki Párizsban 1968 májusában.