Erdély mindig is kiemelt szerepet játszott a magyar közgondolkodásban. Ennek bemutatására hoztam most pár érdekes plakátot.
1916-ban, az I. világháború vérzivatara közepette óriási megrázkódtatást keltett, amikor Románia csatlakozott az antanthoz és megtámadta Magyarországot. A betörő román csapatok elsősorban éppen a magyarok által lakott Székelyföldet érték el, ahonnan jelentős menekülthullám indult Erdély belseje felé.
Az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje ekkor már éppen két fronton harcolt (Galíciában az oroszokkal, az Alpokban pedig az olaszokkal), ezért csak gyenge erőkkel védte a Kárpátokat.
A fenti plakáton elpusztult otthonukat sirató - vélhetően székely - asszonyok láthatók. Fölöttük, mintegy a Kárpátok bérceire utalva a "havasokon" osztrák-magyar katona őrködik a "csukaszürke" egyenruhában.
Az ilyen kiállítások fontos célja volt, hogy a "hátország" civil lakosságát is ösztönözze a harcoló katonák támogatására.. Bár a plakáton ez nem szerepel, de itt gondolhatunk a hadikötvények vásárlására is.
Az 1920-as trianoni békeszerződés Magyarországi keleti felét (Erdélyen kívül a Partiumot és a Bánátot is) Romániának ítélte.
A két világháború közötti magyar revíziós törekvések részben sikerrel jártak, amikor 1940-ben a második bécsi döntés során a német-olasz döntőbíróság - az "oszd meg és uralkodj" elvét alkalmazva Székelyföldet és Észak-Erdély visszacsatolta Magyarországhoz.
A fenti plakát ezt ünnepli. Hangsúlyos a piros-fehér-zöld zászló, alatti pedig erdélyi falu képe. A templom a nyugati építészet hagyományait követi, ezért a Mezőségre (vagy Székelyföldre) utal.
Fontos megjegyezni, hogy a plakáton szereplő mondat persze nem pontos, hiszen nem egész Erdély, hanem annak egyik fele került vissza Magyarországhoz.
Ez a plakát is 1940-ben készülhetett. Mivel olyan határt húztak - Erdély kellős közepén át - amely korábban soha nem létezett a történelemben - így a lakosságnak "el kellett magyarázni", hogy mely városok kerültek újra a magyar állam fennhatósága alá.
Hangsúlyos a Szent Korona: a korszakban a revíziót a "Szent istváni Magyarország helyreállításaként" igyekeztek bemutatni.
Ennél egyszerűbben már el sem lehet magyarázni a revíziót a nagyközönségnek. Egyetlen szó (Erdély), egyetlen szimbólum (fényló Napként ragyogó Szent Korona) és alatta a stilizált erdélyi falu - ugyanolyan templomtoronnyal, mint a korábbi (híresebb) plakáton.
A régi-új magyar államhatalom azt is küldetésének érezte, hogy turistákat csábítson Erdélybe, a háború sújtotta Európából. Figyelemre méltó, hogy ez az 1941-es plakát francia nyelven írja hazánk nevét. Vélhetően nem csak azért, mert francia turistáknak készült, hanem mert ez európai középosztályban ekkor még sokkal elterjedtebb volt a francia nyelv ismerete, mint napjainkban.
A képi világ ismerős lehet: fiatornyos templom háttérben a havasokkal. Itt már látunk emberábrázolást is - méghozzá főalakként. A népviseletbe öltözött parasztlány azt akarja hangsúlyozni: "szívesen látjuk"!
