Az ukrán nép által lakott területek a XVII-XVIII. században az orosz birodalom fennhatósága alá kerültek.

Az I. világháború sok mindent megváltoztatott. Az 1917-es februári forradalom következtében leváltották II. Miklós cárt.

Márciusban, erre reagálva, létrehozták az Ukrán Központi Tanácsot, mely júniusban deklarálta autonómiáját, melyet az orosz ideiglenes kormány is elismert.

1917. októberében Oroszországban a bolsevikok átvették a hatalmat --> erre válaszként 1918. januárjában az Ukrán Népköztársaság kikiáltotta függetlenségét.

1918 első hónapjaiban zavaros volt a helyzet, mert a dél-keleti régiókban bolsevik helyi kormányzatok működtek.

1918 márciusában az orosz bolsevik kormány (miután Lenin erőteljes nyomást gyakorolt elvtársaira) megkötötte a központi hatalmakkal a breszt-litovszki békét. Szovjet-Oroszország kilépett a háborúból - de nagy területeket engedett át a központi hatalmaknak. A németeknek elsősorban a hatalmas ukrán búzamezőkre fájt a foguk - az antant blokád miatt Németország ekkor már szinte éhezett.

A fenti térképen jól látható, hogy az ukrán nép által lakott földek zöme most német és osztrák-magyar protektortus alá került, ahol a központi hatalmakkal együttműködő ukrán kormány alakulhatott.

1918 áprilisa és decembere között ez a kormányzat létrehozta az Ukrán Államot, melynek élére hetmant választott az elsősorban a parasztokból álló népgyűlés

A békében az oroszoknak meghagyott területen még 1917-ben "ukrán" bolsevik kormányzat alakult (Harkiv központtal).

Mindeközben 1918/1919 fordulóján (azaz az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésekor) létezett a Nyugat-Ukrán Népköztársaság (elsősorban Kelet-Galíciában)

1918 novemberében véget ért az I. világháború. A német csapatok visszahúzódtak hazájukba.

1919 januárjában helyreállt az Ukrán Népköztársaság. Ugyanebben a hónapban az ukrán történelem egyik legfontosabb eseménye is megtörtént: kimondta egyesülés a két népköztársaság (de Nyugat-Ukrajna továbbra is bírt belső autonómiával).

A szovjet Vörös Hadsereg - Lenin parancsát követve és a cári, orosz birodalmi expanzív politikát folytatva nem ismerte el Ukrajna létét, önállóságát.

A vörösök 1918/19 fordulóján előrenyomultak és elfoglalták az ukrán földek jelentős részét - beleértve Kijevet is.

 A "Nyugat-Ukrán Népköztársaság" és az ukrán kormányzat hatalma alatt elsősorban csak a nyugati - sokáig lengyel kézen lévő - területek maradtak.

A vegyes lakosságú Volhíniába a frissen megalakult Lengyelország csapatai nyomultak be.

1918-1921 között Oroszországban polgárháború zajlott. A hivatalos, bolsevik kormányzat csapatai voltak a "vörösök" (élükön Trockij állt), az ellenük szövetkező erők (a cár hívei és a demokrácia erői vegyesen) pedig a "fehérek". Mindkét fél a nagyorosz, birodalmi politikát követte - egyik sem gondolkodott önálló Ukrajnában.

1919-ben a fehérek (francia segítséggel) nagy területeket vettek birtokba - köztük az ukránok által lakott földek zömét is. Az önálló ukrán kormányzat Vinnyica környékét tudta megtartani. A lengyelek is tovább nyomultak előre: Volhínia után birtokba vették Lviv (a Monarchia idején: "Lemberg") régióját is.

1920-ra a vörösök lényegében megnyerték a polgárháborút. A fehérek - a francia segítség ellenére - menekültek, Ukrajna a vörösök, azaz a birodalmi oroszok kezére került.

A lengyel - és velük együttműködő ukrán - erők egy ideig birtokukban tudták tartani Kijevet.

Az 1920-as év második felében zajlott le az orosz polgárháború fontos fejezete, a szovjet-lengyel háború.

1920 augusztusára a vörösök már Varsóig törtek előre, de a "visztulai csoda"+ révén a lengyelek megállították, majd messze keletre visszakergették őket.

1920 novemberében a bolsevikok az Ukrán Népköztársaság utolsó területeit is elfoglalták...

A háborút az 1921 márciusi rigai béke zárta: az ukrán nép által lakott területek nyugati része (Galícia, Volhínia) Lengyelország része lett, a zöme - ideértve Vinnyicát, Kijevet, Harkivot) pedig a Szovjet-Oroszország néven létező orosz birodalomhoz került (vissza).

Önálló Ukrajnáról, ukrán kormányzatról 1991-ig nem lehetett szó...