Németország 1919-1933 közti időszakát "weimari köztársságnak" hívjuk, mert 1919-ben ebben a kisvárosban fogadták el az alkotmányt.
Parlamentáris demokrácia volt, ahol a nép által választott "birodalmi elnök" erős hatalmi jogosítványokkal rendelkezett.
A rendszer stabilitását politikai értelemben alapvetően a mérséklet pártok (szociáldemokraták, Katolikus Centrum, liberálisok) együttműködése jelentette.
Az 1929-ben kezdődött gazdasági világválság alapjaiban rendítette meg a rendszert: a német népre munkanélküliség és nyomor zuhant rá - ami egyre többeket fordított a szélsőséges pártok irányába.
A modern tömegkommunikáció fontos elemét jelentette a színes, harsány plakátok felhasználása.
Mindig ezzel a plakáttal szoktam illusztrálni a diákjaimnak, miért nyerte meg a náci párt az 1932-es választásokat. Elkeseredett, depressziós arcok és a szöveg: "Utolsó reményünk Hitler". A náci vezér neve persze hatalmas betűkkel szerepel a plakáton.
