1945 a magyar történelem talán leginkább kétarcú éve volt. Mérhetetlen szenvedés (nyilas-gyilkosságok, a benyomuló szovjet hadsereg által elkövetett tömeges erőszak-cselekmények, lebombázott városok, elhurcoltak százezrei) - ugyanakkor a harcok befejeződése, a gettó falainak lerombolása, a demokrácia reménye, földosztás.

Ebből az évből hoztam pár apróhirdetést.

"Weisz Károlyt december 29-én éjjel a nyilasok kivitték a Dunapartra. Azóta semmi nyoma sincs. Mentők, kórházak, magánszemélyek értesítését kérjük. VII., Dembinszky utca 18." (Szabadság, január 31.)

A szovjetek már körülzárták Budapestet, de a nyilasok még javában gyilkolták az embereket. A gettóból és a házakból elhurcoltakat gyakran a Duna-partra vitték, lelőtték - és holttestüket elsodorta a víz. Így hunyt el az üldözötteket mentő Salkaházi Sára is.

A hirdetés feladója még január végén sem adta fel a reményt, hogy hozzátartozója túlélhette a tömeggyilkosságot.

 "Két jóbarát, 33 éves önálló iparosok, akik Oroszországból és Borból is visszajöttek, házasság céljából csinos lány vagy asszony ismeretségét keresik, lehetőleg olyat, akinek hozzátartozója nem tért vissza.." (Magyar Nemzet, július 29.)

A szerbiai Bor rézbányái mellé telepített német munkatábor a magyar köztudatban legfőképp Radnóti Miklós révén ment át a köztudatba, aki szintén raboskodott itt. A hirdetés feladói is munkaszolgálatosok voltak, akiket kivittek a keleti frontra és azt is sikerült túlélnük. Megkapó, hogy olyan házastársat kerestek, akik szintén megtapasztalták a szenvedés mélységeit.

"Csákvári Péter, aki az Operaházban mint légoltalmi tűzoltó teljesített szolgálatot, jan. 18-án Szondy utca 8. lakására elindult és azóta nyoma veszett. Aki tud róla, értesítse feleségét a fenti címen." (Szabadság, február 7.)

Az Operaház a főváros azon épületei közé tartozik, melyek viszonylag kevés kárt szenvedtek a harcok során - így nemsokára már újra meg is nyithatta kapuit. A hirdetésben keresett tűzoltó így akár túl és élhette ezt a szörnyű telet.

1945. január 18-a fontos nap a magyar történelemben: az előrenyomuló szovjetek aznap érték el a pesti oldalon a Dunát, azaz Budapest keleti felén ekkor értek véget a harcok (ezen a napon szabadult fel a gettő is).

Mivel a szovjet hadseregnek hosszú időbe telt a német és magyar csapatok legyőzése így a Sztálinnak írott jelentésekben a valóságosnál sokkal nagyobbnak jelentették az ellenálló csapatok létszámát. Ezt pedig nagyszámú hadifogollyal tudták igazolni. Ezt úgy "oldották meg", hogy igen gyakron az utcán találomra fogdostak össze embereket és vittek el egy "kis munkára" (malenkij robot!) a Szovjetunióba. Akadtak, akik évek múlva tértek haza (nagyapám bátyja pl 8 év után!) - mások pedig ott hunytak el. Talán a hirdetésben keresett férfival is ezt történt - esetleg egy eltéved golyó ölte meg...

"Párt és egyesületi jelvények készítését vállaljuk. Fémáruúzlet, VIII., Thék Endre utca 18." (Szabadság, február 16.)

1945-ben igen nagyfokúvá vált a magyar lakosság politikai aktivitása: a néhány engedélyezett párt tagok tíz- és százreit vonzotta magához! A Polgári Demokrata Pártot Teleki Pál fia, Teleki Géza szervezte meg, remélve a magyar középosztály támogatását.

A "kalapácsos ember" a szociáldemokraták évtizedes jelképe volt.

A hirdetés feladója olyan honfitársunk lehetett, aki "megértette az idők szavát": nem kötődött egyik irányzathoz sem - viszont a harcok elültével - megtalálta azt a piaci rést, ahol tömeges vásárlóközönséget remélt. jelszava talán a "kis befektetéssel nagy haszon" lehetett :). Ahogy szoktuk mondani: "élelmes"