A XX. század második felében egyre nagyobb problémát jelentett hazánkban a tömegessé váló alkohol-függés. (Egy korábbi posztomban hoztam is róla statisztikákat)
A Kádár-rendszer döntéshozói is érzékelték a problémát - és a maguk módját tenni is próbáltak ellene. Az erőszakos kényszer-elvonókúrák mellett próbálkoztak a meggyőzés szelídebb módszereivel is. Ilyenek voltak a korabeli plakátok.Ezekből hoztam most egy csokorra valót!
(Hozzá kell tenni, hogy az egész helyzet végtelen ellentmondásokat hordozott magában, hiszen a kommersz, égetett szeszek eladása hatalmas bevételt hozott az államkasszának...)
Ez az 1958-as, még "szelíd", humorosnak is szánt plakát egyszerre propagálja az egészséges életmódot (a tejivást!) - és próbál lebeszélni az alkoholizálásról! Grafikailag nem túl bonyolult...
A probléma az 1960-as években kezdett igazán súlyosbodni (a kollektivizálás befejezése, tömeges életforma-váltás, egyre depressziósabbá váló társadalom stb.).
1966-ban a rajzoló már kerülte a vidámkodó üzenetet: kifejezetten erős szavakkal (konkrét egészség-károsodások felsorolásával) hívja fel a figyelmet!
Persze a képen is érződik az ellentmondás, hisz a vendéglátóhelyeknek éppen az állt érekében, hogy az emberek betérjenek és igyanak...
1971-re az üzenet - és a képi világ - még "ütősebbé" vált. Egyetlen rövid mondat, felkiáltójellel + a klasszikus koponya a lábszárcsontokkal.
Az előző plakát párja szintén 1971-ben készült. A rendszer próbálkozott egészségügyi megközelítéssel is: a szöveges mondanivalót ügyesen igyekezett "leképezni" a rajzoló, amikor a röviditalos poharat kombinálta a kórházi betegággyal....
Egy diktatúrától szokatlanul, a a rendszer propagandistái néha egészen "emberi hangot" ütöttek meg.
Az üzenet egyértelmű: a részegeskedő / túlfogyasztó honfitársunk nem bűnös, hanem inkább áldozat, aki segítségre szorul.
A következő falragasz még tovább megy: a korszak "közkedvelt", kifejezetten orvosi felügyelettel zajló intézményét, az elvonókúrát reklámozza.
A szöveg és a kép arra utal, hogy a már kialakult függőségen / betegségen is lehet segíteni. A valóságban persze azért a diktatúra itt sem hazudtolta meg magát: sok ember nem önként ment elvonóra, hanem úgy kényszerítették őket erre.
A korszak másik sajátossága volt, hogy néha megpróbálták a problémákat "elvicceskedni".
Itt nincs szó elvonóról, egészségkárosodásról - inkább elriasztani próbál.
Megfigyelhetjük, hogy a képeken mindig férfi alkoholistákat látunk. Valóban közöttük volt magasabb a túlfogyasztók aránya, de pontosan tudjuk, hogy sok háziasszony sem vetette meg a "kis édeset"..
Egy kommunista pártvezető számára a legfontosabb fogalmak mindig is olyanok voltak, mint "gyár", "(nehéz)ipar", "termelés" stb.. Pontosan tudjuk, hogy a Kádár-kori magyar ipar egyik legfőbb problémája - és export-akadálya - éppen a szörnyen alacsony gyártási minőség volt.
A kép - kicsit humorizálva - valós problémát tükröz: a munkások valóban rengeteget ittak (főleg töményet) - és ilyenkor valóban kevéssé tudtak koncentrálni.
A magyar ipar mélyebb, szervesebb problémáira persze a rajzoló nem tért, nem térhetett ki...
A végére egy 1985-ös plakátot hoztam. Két fontos kérdésben is újdonságot jelent.
Amíg korábban - főleg a 60-as években - elsősorban a felnőtt férfiak italozása jelentett problémát, úgy az ifjúsággal foglalkozók egyre inkább azzal szembesültek, hogy az italozás szokása egyre fiatalabbakat is elért.
Másrészt pedig a 80-as években - persze még korántsem annyira, mint a rendszerváltás után - megjelent nálunk is a kábítószer-fogyasztás. Mégpedig egy tipikusan ,nyomorúságos kelet-európai / filléres változat: a szipuzás, ragasztó (a régi Technokol Rapid) illóanyagainak nejlozacsókóból történő belélegzése.
