Az Ír-sziget a XII. század óta angol uralom alá került.
A XVI. században az angol koronának csak igen mérsékelten sikerült itt elterjesztenie a VIII. Henrik és I. Erzsébet-féle anglikán reformációt: a sziget lakóinak többsége kitartott katolikus hite melett.
A XVII. század folyamán a sziget északi részébe (Ulster tartományba) protestáns vallású angol és skót telepesek érkeztek, a sziget több részén élő ír parasztok pedig elvesztették földjüket és az azokat birtokba vevő angol földesurak bérlőivé süllyedtek.
1801-ben a - kizárólag protestánsokból álló - ír parlament beleegyezett az ír sziget egyesítésébe az 1707-ben létrejött Nagy-Britanniával (ez Angliát, Walest és Skóciát foglalta magában), így létrejött az Egyesült Királyság.
1919-21 között polgárháború zajlott az IRA (Ír Köztársasági Hadsereg) és az angol hadsereg között, melynek értelmében az Ír-sziget 3/4-én megalakult az Ír Sazabdállam (a jelenlegi Írország) jogelődje. Észak-Írország viszont, ahol a lakosság többsége a XVII. századi betelepülők leszármazottja, azaz protestáns, az Egyesült Királyság része maradt.
Északon a katolikusok - az őslakosok - komoly elnyomásban éltek (a munkahelyektől a közhivatalokig), ezért 1969-ben újra aktivizálta magát az IRA és fegyveres harcot kezdett az Ír-sziget újraegyesítéséért. Ekkortől nevezték magukat Provisional Irish Republican Army-nek ("PIRA"), jelezvén, hogy ők csak "ideiglenesen" fogtak fegyvert, az Ír-sziget újraegyesüléséig. Ők a "provók".
A protestánsokat támogatta a brit hadsereg, a rendőri erők és ők is létrehozták saját fegyveres alakulataikat. Ilyen lett az Ulster Defense Assosiation (UDA) és az Ulster Freedom Figters (UFF), akik célja, hogy Észak-Írország az Egyesült Királyság résza maradjon (azaz fennmaradjon a helyi protestánsok kivételezett helyezete).
A fegyveres harc (amely elsősorban robbantásokból állt) mintegy három évtizedig tartott (utólag ezt az időszakot nevezik úgy, hogy "The Troubles") és az 1998-as "Nagypénteki Megállapodás" zárta, melyben a két oldal poltikai erői - a brit kormány erőteljes nyomására - megállapodtak a tartomány közös kormányzásában.
Ulsterben a két oldal a házfalakra festett jelmondatokkal, falfestményekkel is kifejezte identitását.
Egy közérthető festmény: álarcos IRA-harcos + az ír nemzeti lobogó.
Felszólítás: "Csatlakozz (Te is) az IRA-hoz!
Az IRA néha PIRA, hiszen "ideiglenes". Itt épp M-16-os amerikai géppisztolyok jelzik a harc folytatását.
Csak akkor lesz szabdság és béke, ha az Ír-sziget egyesül.
Tiszta és egyszerű üzenet: "El fog jönni a mi napunk!"
Egy kalsszikus idézet helyi változata: "Ha békét akarsz készülj a háborúra!"
Talán a legerősebb üzenetek egyik: Londonderry városának katolikus negyedében lépve: "Ön most a szabad Derry-be lép" azaz egy olyan területre mely csak formálisan része az Egyesült Királyságnak, de az itteni lakók nem vallják magukat a királynő alattvalóinak!
Végül egy kis nemzetközi összefüggés: a Palesztin felszabadítási Szervezet harca megegyezik az IRA küzdelmével.
Protestnás válaszüzenet: "Soha nem fogadjuk al az egysült Írországot!"
A protestánsok kedvelt jelvénye a vörös kéz: balra az észak-ír zászló, jobbra pedig a brit Uniun jack.
Egy újabb UDA-festmény.,
A protestánsok büszkék egyes külön, helyi alakulataikra.
"Ulsteri Szabadságharcosok": mindent egy képre: lobogók, vörös, kéz, álarcos harcosok.
Észak-Írországban most béke honol - reméljük így is marad, azt pedig nem tudjuk, hogy valaha egysül-e az Ír-sziget?
