A magát magyarnak nevező törzsszövetség 895 körüli Kárpát-medencébe érkezése biztos támpont.
Azt is megalapozottan állíthatjuk, hogy őseink Etelközből költöztek be.
Az is egyértelműnek tűnik, hogy a nyomok visszamutatnak egészen a Volgán túlra.
A nép egyes összetevőinek távolabbi eredete, az uráli (finnugor) és török nyelvi elemek keveredésének mikéntje és még számtalan más kérdés további kutatások tárgya. Jelen írásomban térképeket mutatok be, különböző elméletekkel.
Első térképünk a hagyományosnak nevezhető elméletek alapján készült.
E szerint őseink az Urál túlsó oldaláról érkeztek, szállásterületük volt Magna Hungaria (a Volga és a Káma folyók által körülölelt terület), innen átköltöztek Levédiába (ahol a Kazár Birodalom alattvalóiként éltek), majd tovább vándoroltak a Dnyepertől nyugatra Etelközbe és jött a honfoglalás (a térkép jelzi - eltérő színekkel - a híres besenyő támadásokat is).
Ilyesmivel találkozhatott sok olvasóm a középiskolában.
Következő térképünk többféle elméletre is utal.
Felveti, hogy az őshaza talán a Volga-Káma vidékén lehetett és azt is, hogy esetleg Levédia nem önálló szállásterület volt, hanem talán csak Etelköz egy (itt: nyugati) része.
Láthatunk itt egy másik elméletet is: a Donyec menti Levédiából (ami így akkor önálló szállásterületnek tekinthető) a magyarok egy része 700 körül délre vándorolhatott, a Kaukázus vidékére: ők lennének a szavárdok.
E térkép érdeme, hogy mutatja (külön színnel) a besenyők támadásait, melyek - több kutató feltételezése szerint - a magyarság elmozdulásainak elindító okai lehettek.
3. számú térképünk szintén egyszerre próbál mutatni több elméletet - színekkel elkülönítve őket.
A két elmélet egyet ért abban, hogy az "őshaza" az Uráltól keletre lehetett, mert feltételezi, hogy az obi-ugorok - mint "őseurópai" nép jóval korábban keleti irányba keltek át ezen a hegységen.
A piros nyilak szerint a magyar vándorlása nem a sztyeppén, hanem az erdős és ligetes sztyepp határvidékén történt, ezért Etelköz is egészen északon terült el.
A kék nyilak utalnak a Kaukázusba (sőt azon túl!) költözőkre, akiknek itt is "szavárd" a nevük.
Levédia ezek szerint valahol a Donyec mentént terült volna el és innek csak egészen későn (870!) vándoroltak volna át őseink Etelközbe.
4. térképünk is "többelméletes":
750 körülire teszi (és viszonylag nyugatra tolja) Levédiát,
Jelentős érdeme, hogy utal az alánokkal való kapcsolatra (ők iráni eredetű nép voltak, akárcsak a jászok)
Felvetődik az északi, kései és gyors költözés lehetőségét: 850 körül, a sztyeppe peremén, kérdőjelessé téve Levédia létét.
(A magyar őshaza itt egyértelműen Nyugat-Szibériába került lokalizálásra).
Következő térképünk felettébb izgalmas.
Az őshazát - más elméletektől eltérően - az Uráltól nyugatra és délre (nem pedig keletre) teszi.
Feltételezése szerint a magyarság már a Kr. u. V. században a Kaukázus északi előterében éltek (ahová az Urál déli lejtőiről költöztek, ez lett volna a "Don-Kubáni őshaza",) az etelközi tartózkodás pedig sokkal hosszabb lett volna, mint mások feltételezték.
A 680-as dátum nyilván az onogurok Kárpát-medencébe költözésére utalhat, áttételesen így a "kettős honfoglalás" elméletére (hiszen László Gyula azt feltételezte, hogy ők már magyarul beszéltek).
Levédia itt is Etelköz részeként szerepel.
Felvetődik - szaggatott nyíllal jelölve - az "északi útvonal" lehetősége; de (más, "északi útvonal párti" elméletekkel ellentétben) viszonylag korai időpontra, már a VIII. századra téve. Levédia itt is "mellékes" jelentőségű, csupán Etelköz (keleti) része.
E térkép jelentős pozitívuma más népek eltérő színekkel való jelölése, pl. a kazároké és az avaroké kékkel.
A 6. térkép Türk Attila, a jelen egyik vezető magyar régészének kutatásain alapul, illetve kifejezetten a régészeti leletekre támaszkodik.
E szerint a korai magyarság régészeti hagyatéka egyértelműen az Ural- és a Volga-Káma vidékén lelhető fel.
A Volgán átkelve őseink megkerülték a Kazár Birodalmat (írott forrás is utal mindössze három évig tartó intenzív kapcsolatokra), a füves és az erdős sztyepp határán haladtak és 850 körül (azaz viszonylag későn!) érkezhettek Etelközbe.
A modern ukrán régészet számtalan ekkori leletet tárt fel a Dnyeper mentén.
Itt nem esik szó "Levédiáról" és az esetleges Kaukázusba költözőkről sem (Türk Attila kevéssé lelt itt "magyargyanús" leleteket.
Biztos vagyok benne, hogy újabb régészeti leletek feltárása és esetleg az írott és más (pl. helyneves) források újabb elemzése közelebb vihet a korai magyar történelem rejtélyeinek megfejtéséhez.
