Az I. világháború kitörésekor, 1914 nyarán Olaszország a hármas szövetség tagja volt, ezért a Monarchia és Németország vezetői számítottak hadba lépésére a központi hatalmak oldalán.
Olaszország azonban már 1902-ben titkos ígéretet tett Franciaországnak arra nézve, hogy kimarad egy esetleges német-francia háborúból. Így is cselekedtek, 1914-ben semlegesnek jelentették ki magukat.
A terjeszkedés vágya aztán az antant oldalára állította az olasz vezetést: szerették volna megszerezni Tirolt (főleg az olaszok által lakott déli részeket) és a dalmát partvidéket (ahol a középkorban latin kultúrájú kereskedők éltek városaikban). Londonban szerződést is kötöttek erről az antant tagállamaival - majd 1915 májusában hadat üzentek az Osztrák-Magyar Monarchiának.
Az olasz hadak támadásra is lendültek 1915 nyarán - de a természet "jól bezárta" a kapukat - hiszen a küzdelem hegyvidéki tájon, mészkősziklák között zajlott, ahol még fedezéket is nehéz volt ásni.. Több, mint két éven keresztül próbáltak áttörni, az Isonzó folyó völgyén. 11 csata zajlott itt!
Az első ót (!!!) csata (1915/16) lényegében eredménytelen állóháborút hozott.
A térképen is jól látható módon, a 6. isonzói csatában (1916 augusztusában) az olaszok "végre" jelentős előretörést értek el: "átvergődtek" a híressé vált (még népdalokban is megénekelt) doberdói fennsíkon és elfoglalták Görz városát is.
A következő másfél év már nem hozott ekkora sikereket - csak lassú, igen véres olasz előrenyomulást.
A legnagyobb mészárlást a 10. isonzói csata hozta 1917 májusában és júliusában: a túlerőben támadó olaszokat sikerült megállítani és kicsit vissza is szorítani.
A bátran küzdő, de az összeomlástól sem messze álló osztrák-magyar csapatok vezetése a folytonos védekezést "megunva" ellentámadás mellett döntött. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a frontra német csapatok is érkeztek.
Az okos terv nem "fejjel a falnak" roham volt, hanem "oldalba kapó" támadás az isonzói fronttól északra.
1917 októberében indult Caporettónál - és akkora sikert hozott, ami még a támadó hadvezetést is meglepte.
Az eredetileg szerényebb reményekkel indult offenzíva valóban áttörte az olaszok védelmét - aki fejvesztve menekültek, illetve tömegesen adták meg magukat!
A központi hatalmak erői sokkal hatalmasabb területeket foglaltak el, mintegy két hét alatt, mint amiért az olasz seregek két és fél évig véreztek!
Végül aztán törvényszerűen elfogyott a támadók ereje is, csapataik kimerültek - és november közepén a Piave folyónál sikerült őket megállítani.
