A kommunista diktatúra – különösen annak első időszaka, az 1940/50-es évek fordulójától nagyjából az 1950-es évek végéig finoman szólva sem tartozott a magyar történelem „legvidámabb” időszakai közé. A nyomor és elnyomás közepette, a sajtószabadság legteljesebb hiányában, többek között a humor jelentett némi vigaszt az embereknek.
Persze ekkoriban még a humor sem volt veszélytelen, hiszen az ÁVH tartóztatott le embereket akár csak viccmesélésért is….
A következőkben igyekszem pár jellegzetes viccel bemutatni a korszakot.
Illegális jelmondat a Május 1-jei felvonuláson
„AKI SOKAT MARXOL – KEVESET FOG”
Három ember ül a börtönben (1949-ben). Arról beszélgetnek, ki miért került be.
- Én szidtam Rajk Lászlót.
- Én dicsértem Rajk Lászlót.
- Én vagyok Rajk László.
Kik az igazi pesszimisták?
„A jól informált optimisták…”
Két kutya találkozik a magyar-jugoszláv határon.
„Láncos kutya” – vicsorog a magyar eb.
„Irigy kutya” – ugat vissza a másik…
„Miért olyan nagy a húshiány Magyarországon?
Mert a pártban benne van minden barom , az ökrök az ötéves tervért dolgoznak – és a kormány tagjai a legnagyobb disznók”
Azt mondják a legerősebb vicceken már nem is nevet az ember – annyira mélyen elmondanak valamit a valóságról. Jöjjön ebből kettő:
„Kohn és Grün találkoznak a Nagykörúton.
- Mond, mi lesz itt?
- Hogy mi lesz, azt tudom – de, hogy addig mi lesz…”
A pokol kapuján kopogtatnak. Kint el egy elgyötört férfi, kezében két bőrönddel.
Kiszól az ügyeletes ördög:
- Ki az és mit keres itt?
A válasz:
- Társbérlő vagyok Budapesten, jöttem két hétre kikapcsolódni…”
Hogy hívják a békepapok intézményét?
„Rákosi Mátyás Fohászati Művek”
- Tudod melyik lenne a legjobb karóra?
Talán valami svájci márka?
Nem: „Rákosit karóra.”
Milyen az élet mostanság Budapesten?
Olyan, mint a trolin. Az egyik fele ül, a másik fele reszket”
Parasztember feljön Budapestre ügyintézni. Megpróbál tájékozódni.
Kérem, hol van a Király utca? – Az már nem Király, hanem Majakovkij utca.
Merre van a Teréz körút? – Az már Lenin-körút.
Hol találom az Andrássy utat? – Az kérem, már Sztálin út!
Így megy egész nap. Este fáradtan leül a rakparton.
A rendőr gyanakodva megkérdezi: - Maga meg mit akar itt?
- Én kérem csak azt nézem, hogyan folyik itt a Volga…
„Mi a szovjet mezőgazdaság eredményességének négy legfőbb akadálya?
A tavasz, a nyár, az ősz és a tél….”
A népszámláló megkérdezi az asszonykát:
- Van-e valami testi fogyatékossága?
- Hát, van.
- És micsoda?
- Az uram. Lassan ide – s tova egy éve eltűnt…
- Hát Te miért kerültél ide – kérdik a cellában a könyvesboltost.
- Mert kitettem a kirakatba Sztálin és Rákosi fényképeit.
- És ezért miért kerültél börtönbe?
- Mert elfelejtettem közülük kivenni a „Nyomorultak” című regényt…
A pártvezetés tanácskozik. Április 4-e alkalmából kellene valami ajándék a népnek. Igen ám, de olyasmi kellene, ami olcsó, kellően meglepő – és mindenki örül neki. Végül – név nélküli borítékban – megérkezik egy pályamű:
„Kössük fel Rákosit a Lánchídra! Olcsó, meglepő – és garantáltan mindenki örül neki…”
