Hosszútávú világtörténelmi következményeit tekintve a II. világháború vélhetően legfontosabb eseménye a Szovjetunió elleni német támadás volt 1941 júniusában – hiszen így került évekkel később hosszú évtizedekre Kelet-Közép-Európa orosz/szovjet uralom alá.
A híres Barbarossa-terv széttartó irányú támadásokkal számolt: az északi célpont Leningrád (a korábbi és mai Szentpétervár), a középső Moszkva, a déli pedig Kijev és egész Ukrajna volt.
A náci hadviselés – amit a köznyelv gyakran „villámháborúnak” (Blitzkrieg) nevez – bombázásokra épül, melyet a harckocsi-hadosztályok rohama követ, akik visszakanyarodva katlanokat hoznak létre és az őket követő gyalogsággal együtt így kényszerítik megadásra az ellenfelet.
Az 1941. június 22-én indult támadás igen gyors sikereket hozott a Wehrmacht számára: a szovjet légierőt megsemmisítettek és a szárazföldi csapatok sem voltak képesek egy ideig érdemi ellenállás tanúsítani.
A fenti térképen júl látható, hogy már július közepéig (azaz alig kélt-három hét alatt!!!) milyen hatalmas területek német megszállás alá.
Július elején a németek jelentős szovjet erőket zártak katlanba Szmolenszknél és a hónap közepén el is foglalták a várost. A hónap végén befejeződött az itteni csata – márpedig ezt a települést a közgondolkodás „Moszkva kapujának” szokta tartani.
Július 30-án Hitler parancsában elvonta a páncélos-erőket a Közép-Hadseregcsoporttól, így a Moszkva felé folyó támadás egyelőre leállt.
Szeptemberben a németek erők vélhetően a II. világháború – és a talán a teljes emberi történelem – legnagyobb bekerítő hadműveletét hajtották végre: az 1. és a 2. páncélos-csoportok bezárták a gyűrűt Kijev körül. A szovjet hadsereg akkori talán legjobb csapatai kerültek katlanba: Sztálin nem engedélyezte az időben végrehajtott visszavonulást, így 650 ezernél több (!!!) szovjet katona esett fogságba.
A Wehrmacht erőinek újabb átcsoportosítása után szeptember 30-án indult meg a Közép-Hadseregcsoport támadása Moszkva ellen – a visszakapott páncélosokkal. Két újabb hatalmas katlant sikerült létrehozni.
Az északabbi katlan Vjazma városa előtt zárult be – márpedig itt már közvetlenül Moszkva megközelítési útvonaláról van szó.
Mintegy 240 km-el délebbre Brjanszk előtt két külön katlan is létrehoztak a támadók – és mindkettőben sikerült is megadásra bírni a szovjet erőket.
A két csatában – melyeket néha említenek összevonva Vjazma-Brajnszki ütközet néven is – október első felében a szovjet hadsereg soraiból újabb 600 ezer (!!!) fegyveres esett ki.
A németek egyre közeledtek Moszkva felé és – ahogy a térkép jól jelzi – különösen a déli irányon tűnt úgy, hogy a szovjet hadvezetés nem tud már csapatokat állítani velük szemben.
Sztálin azonban hadosztályokat hozatott át Szibériából – titkosszolgálati információk jelezték, hogy a Japánok inkább az USA-t támadják meg és nem a Szovjetuniót. Ráadásul egyértelmű volt, hogy a németek célpontja Moszkva – azaz kénytelenek voltak összetartó irányú, frontális támadásokat indítani, így nem volt lehetőségük újabb katlanok létrehozására.
A végső támadásra november közepén indultak: kemény fagyban és nagy hóban. Bár a fővárostól északra sikerült a külvárosokig hatolni, de végül megállították őket.
