Ahogy mindenki tanulta, a II. világháború hivatalosan 1939. szeptember 1-jén tört ki, amikor a náci Németország megtámadta Lengyelországot.

           Mivel a nyugati demokráciák, Anglia és Franciaország 1939 nyarán garanciát ígértek Lengyelországnak, így – kénytelen-kelletlen – szeptember 3-án hadat üzentek Németországnak.

           A lengyelek óriási csalódására a nagyhatalmak ténylegesen nem támadták meg Németországot, hanem a határos „békésen álldogáltak” – így zajlott a „furcsa háború” 1939 ősze és 1940 tavasza közt a nyugati fronton.

Közben természetesen mindkét fél készített haditerveket.

A demokráciák azt hitték, hogy a németek az I. világháborús Schlieffen-tervet veszik elő újra és megint egy Belgiumon keresztülhaladó „kanyarral” indulnak Párizs felé. Épp ezért azt tervezték, hogy a francia csapatok és Brit Expedíciós Erő (BEF) benyomulnak Belgiumba, a belga hadsereg visszavonul nyugat felé és valahol az ország közepén megállítják a németeket.

Hitler kezdetben valóban hajlott a Schlieffen-terv megismétlésére – aztán mégis elfogadta egyik tábornoka javaslatát: ez lett a híres „Sarlóvágás”. E szerint a gyengébb „B” hadseregcsoport valóban megtámadja „frontálisan” Hollandiát és Belgiumot – de a fő csapást tőle délre az „A” hadseregcsoport méri. Ők – a páncélos hadosztályok zömével – átkelnek az Ardenneken és „elvágtatnak” a tengerig, bekerítve a Belgiumban tartózkodó nyugati csapatokat.

           A Wehrmacht támadása végül május 10-én indult meg (különösképp ugyanaznap lett Britannia miniszerelnöke Winston Churchill)

           A térképen látszik, hogy a német páncélosok május 13-ra Sedan térségében átkeltek a Meuse (Hollandiában: Maas) folyón és tőlük északabbra is sikeresen haladt a támadás.

Május 20-ra (azaz alig 10 nap alatt) a német tankok (a bombázók hathatós támogatásával) rohamtempóban elérték a tengert.

Május 24-re a belga, francia és velük szövetséges brit csapatok egyre szűkebb területre szorultak vissza – Belgium nyugati részén és Franciaország északi „csücskében”. A térképen is látszik, hogy a német páncélosoknak nem okozott gondot az Ardenneken való áthaladás – amit a franciák eredetileg nem gondoltak lehetségesnek…

Május 24-26 között – Hitler parancsára – a német hadosztályok megálltak kicsit, hogy a légierő „puhítsa” az egyre szűkebb területre összeszoruló szövetségeseket, majd 26-án – a páncélos-hadosztályok elsősorban délről – újra támadásba lendültek.

           Mivel Calais hamarosan elesett, így Dunkerque / Dunkirk maradt az egyetlen kikötő, ahonnan a brit (és francia) csapatokat evakuálni lehetett, hogy ne essenek német fogságba.

A brit flottának és brit önkéntes civil hajósoknak egy hét alatt (május 27- június 4.) sikerült is 300 ezernél több katonát biztonságban elszállítaniuk. Nehézfegyverzetük azonban odaveszett és a RAF (Brit Királyi Légierő) is sok gépet vesztett ezekben a napokban.

A Brit Expedíciós Erők elűzése, Hollandia és Belgium fegyverletétel után június első felében a Wehrmacht különösebb erőfeszítés nélkül győzte le a megmaradt francia seregeket. A Maginot-vonal végül nem védte meg Franciaországot – kikerülték…

           Franciaország északi része 4, déli része pedig két (1942-44) évre német megszállás alá került.