Az autózás története és része történelem menetének - így volt ez a XX. században és a XXI. században is...
A magyar férfiak (és persze a hölgyek) évtizedekig elsősorban a kelet-európai "autócsodákat" voltak kénytelenek vezetni - ezáltal pedig szembesülni az ipari "trehányság" legkülönfélébb formáival. Számtalan honfitársunk meg is osztja tapasztalatait velünk - némelyek igen szórakoztató formában.
Ezekből válogattam most egy csokrot -elsősorban két szovjet / posztszovjet autótípusra koncentrálva.
Aleko
A Moszkvics-termékcsalád egyik típusáról beszélünk, az 1980-as évek végén jelent meg és kb. egy évtizedig gyártották.
"Az Alekóval nehéz csajozni.
Ez a gép igazi hobbiautó megszállott barkácsolóknak. Kihívás. Kerüld el ha lehet. Ha találsz, vagy örökölsz egyet ajándékozd el ellenségednek."
"Hazafelé valami rezonálás, áá semmi csak elfáradt. Aha. Vezérműszíj. De nem így nyíltan, két nap múlva, éjjel kettőkor diszkóból hazafelé tápióvalami szélén. Hengerfej felújítás. Közben gondolkodtam, biztos az én hibám, túl nagy volt az út vagy nagyon nyomtam. Mostantól vigyázunk rá.
Két hét múlva belváros, este 9, piros lámpa, és hirtelen alig van fék. Belső sáv, buszos mellett épphogy el. Hogyaza..... Munkahenger. De mind a kettő egyszerre. Ilyen nincs. Kb. három hónap, asszonyka elviszi, másfél óra múlva csörög, a kezébe maradt a kormány. Megnézem, a persely egész egyszerűen kettétört. Ez hogy lehet?"
"Szerintem ilyennel közlekednek a pokolban...
Ennyit még a hivatásos lányok sem álltak az út mellett, mint én ezzel a kocsival. Ha 100 km főlé akarod gyorsítani a vasat, akkor megáll.
Ha meleg van megáll.
Ha domb jön úgy lelassul, hogy hosszabb hegymenetben simán egyesbe kellett kapcsolnom.
Ha egyszer leállítotad nem indul, ha hideg van vagy eső nem indul. Ezen kívül frissen lakatolva vettem, és 3 év alatt sz@rrá rohadt...
Most még folytassam?"
"Egyébként nem gyorsult, csak szánalomból hagytak előzni vele ha ilyesmire vetemedtem.
Ja, és az autós periféria legalját képviseli a modell: szinte senki sem engedett előre soha (kivéve egyszer egy másik Alekós, erre konkrétan emlékszem), és gyakran direkt megelőztek eltorzult arccal."
"Az Aleko az én ötletem volt, magamnak kerestem a bajt. A küszöbnél kissé lukas volt, de azzal áltattam magam, hogy nem lesz túl drága megcsináltatni. Akitől vettem, iparos ember volt és megesküdött, eddig semmi baja nem volt vele. Nos, ekkor már mindenképpen gyanút kellett volna fogni.
Viszont gázüzemre is át lehetett állítani! Nagy boldogan használtam az első napokban, de az már akkor is feltűnt, hogy az első futóműve lerázza a vesekövet is. Nem baj, gondoltam, meg lehet szokni. Nem lehetett.
Az élményt az is fokozta, hogy az összes idomtalan belső műanyag borítás és kapcsoló külön életet élt, ami rettenetes csörtetést eredményezett. A rádiót csak úgy lehetett hallgatni, ha az ember tartotta, mert különben kiszakadt a helyéről. Ja, karosszéria. 150 ezerért megcsinálta volna a szaki, ami a vételár több, mint fele volt.
Az első kihívás egy defekt formájában jelentkezett hátul. A pótkerék a kívül van, a csomagtartó alatt. A tartóvas rosszindulatú nyikorgással nagy nehezen adta ki a kereket. Emelő elő és indulhat a tánc. Az ám. Indult is a küszöb befele. Mivel bárhol, ahol emelni akartam, beroskadt, a vonóhorognál sikerült elég veszélyes módon megemelni.
Pár nappal később egyik indításnál reccsenés és furcsa kereplés. Letört az olajszűrő. Vontatás szerelőhöz, új szűrő és olaj. Következő reggel reccsenés, olaj ki, szűrő le. Szerelőhöz vontat. Halk káromkodás, csere. Még szerencse, hogy olcsó volt a szervíz költsége, ugyanis természetesen megint eljátszotta az olajszűrő kilövő versenyt. Ez előző életében légvédelmi üteg lehetett, vagy V1-es... Kocsit az árok szélén hagytam dühömben "olaj a murván, kocsi az árokban, a dolgok a helyükre kerültek" jelszóval. Újra kötél végére került. A szerelő valahonnan szerzett egy ősrégi kopott vasszínű olajszűrőt, amit felfeszített és ipari gyantával örökre felerősített. Ez a probléma megoldódott, de ezekben az időkban a kocsi minden kilométert kizárólag kötél végén tett meg."
"Egy valamire emlékszem: a 4-es úton Erdély felé megpróbáltan megelőzni egy IFÁ-t. Hosszú, egy km-es egyenes. Nem sikerült megelőzni, vissza kellett bújni mögé. Enyhén emelkedett az út, 2% körül lehetett.
Végül is ez még mindig jobb, mint hogy azon az úton a fékhatás is megszűnt és Erdélyben tudták megcsinálni. Szegényke hamar új tulajdonosra talált, egy kecskeméti ALEKO tulajdonos vette meg tartalék autónak. Alkatrészei valószínűleg a másik ALEKO-ba vándoroltak, karosszéria elemei pedig bizonyára a malomipari vállalathoz szitának..."
"Hibalista
- Gyakorlatilag már hazaúton elkezdte kidobálni a váltó az 3,4-es fokozatokat, amivel aztán egy szerelő sem tudott megbirkózni.
- A kasztni annak ellenére igen szépen rohad h csak garázsban állt. a gyújtáselosztó elrepedt, a műanyagok széttörnek, az illesztések eleresztenek. a váltó 38000 km -es korában teljesen szétment.
- a motorból szépen szivárog az olaj. A futóműból pedig olyan hangok jönnek h félelmetes."
"Aki pedig már egynek "boldog" tulajdonosa azt vigysztalja az, hogy van ennél rosszabb is: pl. Tavria"
Tavria
Az Alekohoz hasonlós - bár méretében kisebb "műremek". Ő is a késői 80-as évek mérnöki leleménye - mellyel a rendszerváltás után is boldogítani igyekeztek Kelet-Európát.
"Száguldó koporsó
Nagyapám vette, csak ő nem merte hazavezetni, a jól megszokott kétütemű trabant után...őszintén megértem!
A váltó szörnyű a harmadik-negyedik fokozatot az Istennek sem akarja bevenni...a motornak valami szörnyű a hangja, még életemben sem hallottam hasonlót..a kétütemű trabant sokkal csendesebb...és megnyugtatóbb is!
A következő útra pár barátommal került sor, gondoltuk átmegyünk a szomszéd faluba egy kis benzinért, meg egyúttal elvisszük egy próbakörre is...de ez túl merész ötletnek tűnik így utólag (táv: kb.5-6km)...szóval az odaúttal nem volt semmi baj, de visszafelé megálltunk gondolták a haverok elszívnak egy szál cigit...még poénkodtam is, hogy szívják el gyorsan azt a koporsószeget, oszt szálljunk vissza abba a száguldó koporsóba...nah ennek se kellett több...mikor beszálltunk nem akart beindulni...ráadtam a szívatót, akkor meg KINYOMOTT KUPLUNGGAL!!! kiugrott a főút közepére(elméletileg lehetetlen, de megtörtént), a szembe jövő autótól épp hogy elkormányoztam...eztán mentünk, mendegéltünk..egyszer csak megszólal a hátul ülő egyed, hogy "ti nem érzitek ezt a benzin szagot?" mire mi azt válszoltuk, hogy biztos a kannából jön...pár perc elteltével, már csípte a szemünket a benzingőz, és az "autó" teljesítménye is jócskán leapadt, mondhatjuk, hogy leállt...kiszálltunk, felnyitottuk a motorháztetőt...nem láttunk semmi érdekeset...akkor ráindítóztam és láttuk, hogy a benzincső bizony nem a motorba, hanem a forró motorblokkra nyomja a benzint...hát no!...nekünk se kellett több! előkaptuk a szerszámos táskát "Majd mi megcsináljuk!"...azaz megcsináltuk volna, ha aszerszámok nem lettek volna elrohadva...ez van!...szerencsére egy az úton közlekedő trabantos megállt és "megszerelte"...ez így elsőre nem is volt rossz, már itt visszasírtam a jóöreg kétütemű trabantot...
a fűtés állabdó télen-nyáron (nem lehet kikapcsolni). Megnéztem a töréstesztjét, végülis csak egy picit vágja ádámcsutkán a próbababát...ajánlom ezt az autót kaszkadőröknek, szerelni vágyóknak és minden olyan embernek akik szeretik az extrém sportokat (és bíznak az őrangyalaikban)...én inkébb kihagynám."
"Az egész kocsi olyan volt, mintha egy orosz mérnök beült volna egy nyugati autóba, látott azon dolgokat, de azoknak valódi funkcióját meg nem értve próbált volna kifejleszteni egy saját gépet, amin mindaz, ami máshol funkcionális, itt használhatatlan "dísz"."
"Az AC-t rendre szétlöködte, úgy vagy hatot, mire az egyik szerelő úgy egy laza háromnegyed centit leköszörült a lökőrúdból, utána soha többet nem jött elő a hiba. A váltója is vicces volt, rendre kinyírta a kuplung tárcsát, a harmadik ilyen cserénél kiszedték belőle a kicsike orosz által véletlenül belepottyantott rugós alátétet. Az első féktárcsája maga a borzalom, az csoda, hogy egyáltalán megállt."
"Csak a flexem szerette
A gyujtás mindig elált szabályosan zabálta az elosztókat. Két év után meguntam, kivonattam szétflexeltem elvitem a méhbe a műanyagokat meg eladtam 170000Ft ot kaptam érte szóval csak ezért volt érdemes megvenni. Ja egy volt tanárom is vett ilyet neki csak kigyulladt spontán."
"Az oly gyülőlt első amiből soha többé. Inkább a BKV.
Egy nagy halom ipari hulladék az egész, mind motorikusan (ha ezt valaki motornak hívja) mind karosszérialiag. Az ember el nem tudja képzelni, hogy mi lesz a következő ami elromlik rajta. 2 hét alatt 2 gyári önindítót fogyasztott, ez azért nem semmi.
Az autó teljesítménye igen igen kicsi nemúgy a fogyasztása. 9l/100km 1100cm3-től azért egy kissé sok."
"Rémálom bármelyik utcában
Ez volt rémálmaink autója. Két kézen nem lehet megszámolni, hány helyen, és hány esetben hagyott cserben. Rettegés volt vele elindulni, soha nem lehetett tudni, eljutunk-e a célállomásra, vagy hazajutunk-e.
DE! Legalább nem volt unalmas az utazás. Az üláshuzat rettenetesen szúrt, a fűtőrendszer első utunkon befagyott. Rémálmaimban se jöjjön elő!!!
Nem vagyok sznob, de az autó presztizse 0. A metro-nál mindíg körbe volt rakva bevásárlókocsikkal, mert az emberek odalökték, ennek úgysem árt."
