A magyar hadtörténelem legfényesebb fejezetei közé tartozik 1849 április havának első hét napja, amikor az alig pár hónapja létező magyar honvédsereg három csatában is diadalmaskodott az osztrák hadak felett - és ezzel komoly lépést tette az ország felszabadítása felé.
Az ellenség főerői bekerítésének tervét Egerben dolgozták ki - Görgey Artúr fővezérlete alatt, Bayer József (al)ezredes és Klapka György tábornok.
A terv szerint a VII. hadtest egyenesen a főváros felé nyomul a Gyöngyös - Pest országúton - ezzel mintegy magára vonja az ellenség figyelmét.
Az I., II. és III. hadtestek jelentették a fő csapásmérő erőt: nekik a Jászság felé kellett kerülniük, majd - valahol Gödöllő környékén - kellett a négy hadtestnek "harapófogóba" szorítani az osztrákokat.
Április 2-án került sor a hatvani csatára. Az előrenyomuló VII. hadtest itt találkozott Schlik tábornok elővédjével. Az ütközetbe bekapcsolódott a III. hadtest egyik hadosztálya is: egyesült erővel - utcai harcban - visszaszorították az osztrákokat, akik Gödöllőig hátráltak
A VII. hadtestet az ütközetben a nemrég kinevezett Gáspár András tábornok vezette. (Később ő lesz majd az, aki azért fog lemondani posztjáról, mert nem ért egyet az április 14-i Függetlenségi Nyilatkozattal).
Április 4-én Klapka tábornok tábornok I. hadteste Jászberényből Tápióbicske irányába nyomult előre. A szabadságharc egyik jellegzetesség volt, hogy mindkét fél elég gyengén tudta felderíteni az ellenséges csapatokat, ezért honvédeink - váratlanul - Jellasics tábornok délről észak felé vonuló horvát határőreibe ütköztek.
A csatában akadtak válságos pillanatok - pl. a Császár-huszárezred megfutamodása - aztán délután megérkezett személyesen Görgey fővezér és Damjanics tábornok. Ők bevetették a III. hadtest egyes alakulatait, így sikerült az osztrákokat visszaszorítani.
A csata döntő pillanata az volt, amikor a 3. és a 9. honvédzászlóaljak együttes rohammal visszafoglalták a Tápió hídját..
Klapka György, aki a későbbiekben majd Komárom parancsnokaként tesz szert örök hírnévre.
A megvalósult hadműveleteket ábrázoló fenti térképen jól látszik, hogy április 6-án Gáspár VII. hadteste Bag faluig ugyan előrenyomult, de ott - harci cselekményekben való részvétel nélkül - megállt.
Ugyanezen a napon, április 6-án (nagypénteken) került sor a döntő, isaszegi csatára!
A kora délutáni órákban Klapka I. és Damjanics III. hadteste hullámzó harcokat vívott Jellasics és Schlik csapataival (ez utóbbiakat Windisch-Graetz fővezér irányította ide). A magyar honvédek egy időre védekezésre kényszerültek.
Délután k körül azonban a helyszínre ért Görgey és 5 óra magasságában megérkezett Aulich Lajos II. hadteste is. A kora esti órákban honvédeink a jobb- és a balszárnyon is elsöprő rohamra indultak.
Az összecsapás magyar sikerrel zárult: Isaszegen túlra, Gödöllőig kergettük az ellenség erőit!
Damjanics János: "a rácok ostora": a szerb származású legendás honvédtábornok, lelkes rohamok hőse - aradi vértanú.
Aulich Lajos - aki fiatalon már a napóleoni háborúkban is részt vett. A honvédség egyik legképzettebb, legtehetségesebb tábornoka. Aradi vértanú
Görgey Artúr: a legendás és bátor hadvezér, a tavaszi hadjárat egyik "motorja".
Április 7-én (nagyszombat ünnepén) a tavaszi hadjárat hős tábornokai személyesen találkoztak Gödöllőn Kossuth Lajossal, az OHB elnökével, hazánk politikai vezetőjével. Tisztelete jeléül itt a jeles politikus tegeződést ajánlott fel a 16 évvel fiatalabb Görgeynek - ami tisztelettel elfogadott.
Ezen a haditanácson vitatták meg a hadműveletek folytatását - melyek nemsokára újabb diadalokhoz és Buda várának, valamint az ország nagy részének felszabadításához vezettek.
