Magyarországon utoljára 2010-ben szavaztunk az 1989-ben kialakított választási rendszer szerint: kétfordulós volt a szavazás (az egyéni jelöltek tekintetében), 176 egyéni körzet volt és 210 helyet osztotak ki pártlistákon.
2009-2010-ben (Gyurcsány Ferenc lemondása után) Bajnai Gordon volt hazánk miniszterelnöke - de ő bejelentette, hogy 2010-ben nem pályázik újra erre a posztra, így az MSZP hivatalosan Mesterházy Attilát tekintette miniszterelnök-jelöltjének.
A választás érdekesség volt még, hogy nagyjából lehetett előre sejteni a végeredményt (pl. a 2009-es EP-választások alapján), de a pontos mandátumelosztást azért mégis csak a leadott voksok alapján határoztuk meg.
A plakáton a "megújuló" szóra hívnám fel a figyelmet: arra utaltak, hogy a párt nem mindenben azt akarja tenni, mint ami 2002 után történt...
Tóth József, a helyi polgármester az MSZP legbiztosabb körzetében indult - így komoly esélyekkel szállhatott harcba. Érdemes felfigyelni a "haza" szó kiemelt használatára és a piros-fehér-zöld színkombinációra.
Szanyi Tibor, akkor még MSZP-tagként indult - a került másik körzetében. Érdemes megfigyelni, hogy a plakáton együtt szerepel a népszerű helyi polgármesterrel, illetve arra is, hogy az alapszín nem piros, hanem zöld...
Az MSZP akkori népszerűtlenségét mutatja, hogy a második fordulóra Molnár Gyula már a párt nevét rá sem írta a plakátra - színekben pedig a kék és a zöld dominál...
Steiner Pál (Belváros) plakátja egyértelműen az évtizedekkel korábbi baloldali-antifasiszta népfrontos képi világot használja és a Jobbik megerősödésére, a Magyar Gárdára utal.
A Fidesz egyértelmű esélyesként várta a voksolást: maradt a narancs, mint alapszín.
Ez a mosolygós plakát a 2. fordulóra készült - üzenete nincs túlbonyolítva.
Az MDF plakátja a dacot hangsúlyozza: a szín a hagyományos zöld. Nem számítottak komoly sikerre... A "Csak az ország!" kifejezés vélhetően az előző plakát "Csak a Fidesz" mondatának ellentétpárja akar lenni.
Bokros Lajos (elhíresült "csomagjával") 1995-ben még MSZP-s pénzügyminiszter volt - most épp őt találta meg a jobboldali MDF "húzónévnek"...
A Jobbik - az országban létező elégedetlenségre hangolódva - a 2009-es EP-választásokon "tört át". Most még nagyobb sikerre készültek. Balczó Zoltán a Jobbikból igazolt át, Pörzse Sándor pedig a média világából.
A párt vezetője akkor - és még egy ideig - Vona Gábor volt, aki "nemzeti radikalizmust" hirdetett. A szegényebbek, az egykori városi baloldali szavazók megnyerését szolgálta a különös, "panellakás-tulajdonos" kitétel...
A 2000-es évek másik új politikai kezdeményezése a Jobbik mellett az LMP volt. Környezetvédelmi törekvéseikre is utaltak a zöld színnel. A képen szereplő négy fiatal közül hárman ma is aktív politikusok.
"Régi ismerősként" tovább próbálkozott Thürmer Gyula. A kép és a követelések is radikálisak! A szín nem lehet más - csak vörös. Klasszikus baloldali követelés volt az államosítás. A "számonkérést" viszont ekkor inkább a jobboldali ellenzék hangoztatta.
Az MSZP meggyengülése arra indított kisebb pártokat, hogy elhódítsanak tőlük baloldali érzelmű szavazókat. A jelmondat és a színek egyértelműek.
Egy másik próbálkozás a baloldali és egyúttal környezetvédő szemléletű voksolók megnyerésére. Itt is feltűnik a szélsőjobboldali veszély - és a korrupció problémaköre.
