A nácizmus és a kommunizmus elvben a politikai paletta egymástól legtávolabbi végén helyezkednek el (szélsőjobb vs. szélsőbal).
Híveik (különösen 1939 előtt és 1941 után) egymást éles ellenfelekként gyűlölték. Sőt: fontos, hogy a XX. század során legitimációjukat kölcsönösen általában az egymás elleni „harcból” merítették. Hitlert nagyon sok német (és nem csak német) ember azért támogatta, mert úgymond „ő menti meg Európát a bosevizmustól” – Sztálint és a kommunistákat pedig sokat azért tartották támogatandónak, mert ők küzdöttek a nácizmus ellen.
Mindezek ellenére a két ideológia, de főképp a két rendszer számtalan párhuzamot mutat. A legfontosabb az emberi élet, az emberi személy méltóságának teljes lerombolása, az emberi létezés teljes dehumanizálása volt.
E posztban néhány – mások által már párhuzamba állított – propaganda-plakátot szeretnék röviden bemutatni – a két, ember-ellenes diktatúra közti látványos párhuzamokat kiemelve.
A nácik közismert köszöntése volt (az olasz fasisztáktól átvéve, akik pedig a római legionáriusok utódainak akarták magukat tartani) a nyitott tenyérrel feltartott jobb kéz. A német plakát szavazásra (nem pártok közül való választásra!) buzdít: a Te igened a Führernek”: egy kéz, mely nemrég törte szét a rab-bilincset (ami egyébként elsősorban baloldali, forradalmi szimbólum volt). A népnek tehát egyetlen dolga van: engedelmesen követni a „vezért”.
A szovjet párhuzamos kép szövege: „Nagyszerű munkával – teljesítsd a tervet!” Itt nincs szó holmi „voksolásról”: a lényeg a terv teljesítése. Az ember – gép.
A fiatal, izmos, öntudatos munkás – természetesen a kellő pártjelvényt viselve! – mindkét rendszer kedvenc „példaképe” volt. A póz azonos, a zászló színe természetesen mindkét helyen a vörös! Ráadásul elvárás a belépés az adott, ideológiailag elkötelezett szervezetbe (rohamosztag – párt – ifjúsági szervezet).
A lesújtó ököl szintén közös szimbólum. („Az erőszak a megoldás!”) A náciknál: „Állítsd meg a korrupciót azzal, hogy a nácikra szavazol!”. Ahogy egy egyetemi tanárunk mondta: a többpártrendszerek történetében még nem volt párt, melynek programjában ne szerepelt volna a korrupció megszüntetése… Persze a náciknál a „korrupció” bírálata nem szó szerint értendő: inkább a demokrácia elvetése ez: veszekedő, önérdektől vezérelt politikusok – szemben a mi „erkölcsös és tiszta mozgalmunkkal”.
A kommunista ideológiában természetesen a fizikai munkás erős (vörös!) keze fékezi meg a pénzt megszerezni kívánó gonosz tőkéseket!
A mosolygós kislány-arcokban rejlő propaganda-lehetőséget sem kívánta egyik diktatúra sem kihagyni.
A nácik egyszerűen közölték: minden 10 éves lépjen be hozzánk! (A csak fiúknak szervezett Hitlerjugend párjaként létezett a lányok számára kiatalált BDM („Német Lányok Szövetsége”)
A szovjet plakát szövege („az én boldogságom a sikeredtől függ”) elsősorban tanulásra buzdít. (Lásd: „jó tanulással legyünk a szocializmus építői” c. szlogen).
Természetesen nem maradhat ki a személyi kultusz sem – amikor a jóságos, kedves vezér mosolygó kisgyermekeket ölelget.
A német szöveg („Gyerekek, mit tudtok a Führer-ről?”) már-már eszembe juttatja gyermekkorom „nagyszerű” vetélkedőit: „Ki tud többet a Szovjetunióról?”
A szovjet plakáton a gyermekek (természetesen úttörő-egyenruhában!) virágcsokorral köszönik meg Sztálinnak a „boldog gyermekkort”! Ha az embernek az ukrajnai éhínségben (1931/32-ben) éhen halt vagy a gulágra hurcolt gyermekek jutnak eszébe, akkor mindjárt másként cseng a „Sztálin” és a „boldog gyermekkor” szavak egymás mellé tátele…
A korszak divatjának megfelelően persze a német és a szovjet kislányok hajában is óriási fehér masnit látunk.
Végezetül egy kérdés merült fel bennem: vajon a két rendszer propagandistái tudatosan másolták egymást („csentek” egymástól ötleteket); illetve ha bárkinek is eszébe jutott, hogy saját rendszerének plakátja mennyire hasonlít az elvben ellenkező diktatúra képi világára, akkor vajon tovább gondolta-e: nem csak felszíni, hanem lényegi is a párhuzam a két ember-ellenes diktatúra között?
