Érdekes írások azoknak, akik érdeklődnek a közelebbi és távolabbi múlt iránt

Történelem Mindenkinek

Történelem Mindenkinek

XI. századi német támadások Magyarország ellen

2024. június 12. - Szentgáli Zsolt

Amikor a honfoglalók birtokba vették a Dunántúlt (900 körül), akkor azt a Keleti Frank Királyságtól ragadták el. Ez az állam a X. század folyamán Német Királysággá alakult át (melynek uralkodója 962-től általában "római császár" is volt).

A X/XI. századi Német Királyság "törzsi" hercegségekre oszlott, melyek közül hazánk szomszédja a Bajor Hercegség volt. A magyar határon ennek "keleti őrgrófsága" (Ostmark) terült el - a későbbi Ausztria korai magva.

reszletes_terkep.png

A német-római császárok a XI. század folyamán többször is indítottak támadást hazánk ellen.

II. Konrád 1030-as támadását Szent István olyan sikerrel verte vissza, hogy - egy időre - még Bécset is birtokba vette. Persze a kora XI. századi Bécs még nem hasonlítható ahhoz a jeles késő-középkor városhoz, melyet majd Mátyás király foglal el 1485-ban.

Szent István utódját (unokaöccsét), Orseolót Pétert 1041-ben letaszították a magyar trónról - ezért ő Németországba menekült.

menfoi_csata.JPG

Ő segítségül hívta a korabeli uralkodót, III. Henriket, aki 1044-ben támadást is indított hazánk ellen.

Az Orseoló Pétert váltó - harmadik - magyar király, Aba Sámuel elébe ment seregével. A két had Győr közelében, a Rába mellett található Ménfőnél ütközött meg. Aba seregéből néhány magyar csata közben átállt a másik oldal vegyes magyar-német seregéhez - akik így győzelmet arattak. A menekülő Aba Sámuelt egy faluban meggyilkolták - ahogy ezt a Képes Krónika fenti miniatúrája jelzi is.

o_peter_huberi_eskuje.jpg

Orseoló Péter - hálából - hatalmas hibát követett el: 1045-ben Fehérvárott hűbéri esküt tett az ót a trónra visszasegítő III. Henriknek. Ezzel feladta hazánk függetlenségét - ami olyan felháborodást okozott, hogy a magyar urak a következő évben újra fellázadtak ellene. Ő megint Németország felé menekült - de út közben meggyilkolták.

terkep_1051_1052.jpg

III. Henrik viszont innentől hazánkat "német hűbéresnek" tekintette. Mivel a következő magyar uralkodó - I. András - ezt természetesen nem fogadta el, ezért III. Henrik 1051-ben újra támadásba lendült.

reszletes_terkep.png

A német-római császár hada most nem a Duna völgyében jött seregével, hanem a Dunántúlon haladt kelet felé. A magyarok a "felperzselt föld" taktikáját választották - azaz megfosztották a helyszíni élelmezés lehetőségétől a támadó hadat, közben pedig kisebb támadásokkal is nyugtalanították őket.

A németek végül is a mai Vértes hegység környékéig jutottak, ahol - az elszórt híradások szerint - végül az éhezéstől hajtva visszafordultak. A legenda szerint eldobálták páncéljaikat / pajzsaikat, ezért nevezték el a magyarok a lapos hegységet "Vértesnek".

terkep_2.jpg

III. Henrik a dolgot nem hagyta annyiban és 1052-ben újra támadott. Most a klasszikus útvonalat választották, mert így tudtak utánpótlást szállítani a Dunán haladó hajókon.

buvarkund.jpeg

Pozsonyig jutottak, ahol a Képes Krónika szerint egy Zotmund nevű vitéz megfúrta a császár hajóit, aki kénytelen volt így "dolgavégezetlenül" visszafordulni.

byzantinischer_kampfschwimmer_x_szazadi_buvar.jpg

Ennek a férfiúnak - aki "Búvár Kund" néven vonult be a magyar történelembe - a tette persze eléggé legendásnak hat. Mindazonáltal tudjuk, hogy pl. a bizánciak is használtak búvárokat hajók megrongálására, már a X. században is.

 reszletes_terkep_1.png

III. Henrik 1056-ban elhunyt,  fia, IV. Henrik pedig 1074-ben már azért küldött hadat Magyarországra, hogy a vele rokoni kapcsolatban lévő Salamon magyar királyt segítsék meg a belháborúban.

mogyorod.jpg

A mogyoródi csatában azonban Salamon vereséget szenvedett unokatestvéreitől, Géza és László hercegektől és így trónját is elveszítette (egyelőre Pozsony várába húzódott vissza).

IV. Henrik pár éven belül komoly konfliktusba került VII. (Szent) Gergely pápával az invesztitúra (a püspökök kinevezésének) kérdésében - így hazánkat jó ideig nem fenyegette német támadás...

20 évvel hamarabb kiűzhettük volna a törököt - az 1663/64-es háború

Zrínyi Miklós hőstettei

Az Oszmán Birodalom már hanyatló korszakát élte a XVII. század második felében. Ezt a hanyatlást állította meg az (albán származású!) Köprülü család, amikor több tagjuk is nagyvezíri tisztségbe emelkedett. 1663-ban ők üzentek hadat a Habsburg Birodalomnak, melynek uralkodója ekkor I. Lipót volt.

2_terkep.png

A török főerők először a felvidéki (Bécstől már nem is túl messze fekvő) Érsekújvár ostromára indultak. Egy másik had a nemrég felépített Zrínyiújvár (másként: Új-Zrínyivár) ellen indult.

3_ersekujvar_1663.jpg

A szigetvári hős dédunokája augusztus közepén legyőzte a törököket, Érsekújvár, viszont hosszas ostrom után, szeptember végén a oszmánok kezére került. Ez lett a 6. magyarországi török vilajet székhelye.

1_torok_hadjarat_1663.jpg

Ősszel folytatódott a törökök diadal-sorozata: komoly ellenállás nélkül vehették birtokba Nyitrát és Lévát.

Zrínyi ismét nem tétlenkedett és ősz vége felé (novemberben) lélektanilag fontos győzelmet aratott a vízvári csatában.

5_teli_hadjarat_2.jpg

Noha a koraújkorban a seregek télen szállásukra szoktak vonulni, Zrínyi kihasználta ezt az évszakot. 1664. januárjában és februárjában hajtotta végre leghíresebb haditettét.

4_teli_hadjarat.png

 Január végén, több mint 200 km mélységben behatolt a megszállt területekre és felégette a Dráván (és mocsaras partjain!) hosszan átívelő, fából ácsolt hidat, Eszéknél. A z volt a célja ezzel, hogy a magyarországi hadszíntéren állomásozó török csapatok hosszú időre el legyenek zárva az utánpótlástól.

A sereg, út közben - időlegesen - több kisebb erősséget is elfoglalt.

Szrongatott helyzetében Lipót császár segítséget kért és kapott német szövetségeseitől (Rajnai Szövetség!) és még a - különben ellenségnek számító - franciáktól is.

Zrínyi vezetésével egyesült hadak tavasszal megostromolták Kanizsát - de visszafoglalniuk sajnos nem sikerült.

 1_torok_hadjarat_1663.jpg

A Felvidéken több sikerrel jártak a keresztény hadak: De Souches császári generális vezetésével májusban előbb Nyitrán, majd júniusban Lévát foglalták vissza.

 1663_64.jpg

Június havát Köprülü Ahmed hatalmas túlerőben lévő serege Zrínyiújvár ostromával töltötte. A védők hősies kitartása lelenére a hónap végén a vár elesett. Júlis elején a törökök fel is robbantották a Muraközben létesült erősséget.

 szentgotthardi_csata.png

1664. augusztus 1-jén, Szentgotthárdtól nyugatra, a Rába két partján a magyarországi török háborúk egyik legvéresebb csatáját vívta meg a Montecuccoli generális egyesült keresztény hada a török főerőkkel. Az órákig tartó küzdelem hatalmas keresztény diadalt hozott: az oszmánok mintegy 20 ezer (!!!) halottat hagytak a harcmezőn.

(A csatáról nagyszerű kiállítást tekinthetünk meg Szentgotthárd város múzeumában)!

A keresztény hadak sajnos nem folytathatták az előrenyomulást és nem szabadíthattak fel területeket. Augusztus 10-én Lipót császár megbízottja, a szintén Rába-parti Vasváron a "szégyenletes" békét, mely az utóbbi évek összes török hódítását (pl. 1660: Várad, 1663: Érsekújvár) az ő kezükön hagyott.

A Kárpát-medence lakóinak, még negyed századot kellett várniuk a felszabadulásra...

"Proletárok - Ti vagytok a világ megváltói" - lelkesítő plakátok 1919-ből

Folytatódik a válogatás-sorozat

Az 1919-es magyar Tanácsköztársaságot egyszerre jelezte egyfajta "csodaváró" / utópisztikus messianizmus és meglehetősen agresszív elnyomás.

A színes plakátok még manapság is a lakosság lelkesítését / doktrinálását szolgálják - hát még 100 évvel ezelőtt, amikor nem álltak rendelkezésre modernebb technikai eszközök.

kalapacaos_ember.jpg

A "kalapácsos ember" akkor már régóta a munkásmozgalom jelképe volt. Eredetileg a szociáldemokraták használták, de most - őket, egy időre magukba olvasztva - a kommunista hatalom is ezt használta.

1919. május 1-jén elsősorban Budapesten tartottak nagy ünnepségeket (felvonulás stb.) ezzel is próbálva javítani a lakosság (különösen a munkásosztály) hangulatát. A zöm - különösen az I. világháborús nélkülözések miatt - szegény volt, az előretörő román hadsereg pedig napokkal előbb érte el a Tiszát...

vilag_proletarjai.jpg

Talán a leghíresebb 1919-es festmények / plakátok egyike ez. a Marx és Engels által fiatalon, 1848-ban írt Kommunista Kiáltvány zárószavai ezek. A festészeti kivitelezés meglehetősen modern.

szocialista_termeles.jpg

A plakát nem részletezi mit is ért konkrétan "szociális termelés" alatt. Valószínűleg a magántulajdon megszüntetését, a gyárak államosítását. Ez Marx gondolataiból fakad -és a "kizsákmányolásmentes társadalom" képét vetíti elénk.

Tanulságos megfigyelni, hogy az alkotó - tiszteletben tartva az emberi vágyakat - úgy ábrázolja a munkáscsaládot, melynek önálló otthona saját (kertes!) családi ház, ahol az asszonynak van ideje mesét olvasni gyermekeinek. Egészen "polgári" idill ez...

 konyvek.jpg

Ritka az olyan 1919-es plakát, ahol a vörös szín még mutatóban sem szerepel. Itt nincs harci felhívás ("Be a Vörös Hadseregbe!"), nem ijeszti az "ellenforradalmárokat" és még gyárat sem látunk sehol.

Ezt a plakátot (kicsit eltérő szöveggel) most is a fiatalok elé tárhatnánk: az olvasás műveltté tesz! (A könyvből fény árad - szinte, mint egy templomi festményen).

A finoman elhelyezett kalapács mutatja - itt munkásemberről van szó. Apa olvas magának és gyermekének - valóban pozitív gondolat.

vilagmegvaltok.jpg

A végére egy különlegességet hagytam. Jól jelzi, hogy a kommunizmus egyfajta "világi vallásként" nyilvánult meg követői / hívei számára. A "világ megváltói" gondolat egyértelműen Krisztusra utal - akárcsak a lábakt körülfonó tövis(koszorú). A szín egyértelműen vörös.

Eszmetörténészek feltárták, hogy a gondolat már Marxnál is jelen van: a racionális, közgazdasági jellegű leírás teljes lelkesedésbe vált, amikor arról ír, hogy fogja a proletariátus megváltani a világot.

A Lutwaffe utolsó "csodafegyverei" a Harmadik Birodalom légterének védelmére

1944-re a az angolszász szövetségesek légiereje megszerezte a fölényt Németország felett, így egyre hatékonyabban tudták rombolni a német hadiipart és közlekedést.. (Ezt onnan is tudhatjuk, hogy 1944 márciusától csökkeni kezdett a Harmadik Birodalom haditermelése). A négymotros bombázókat most már nagy távolságra is el tudták kísérni a vadászgépek (elsősorban P-51, Mustang).

Mivel a német légvédelem egyre inkább az összeomlás fele haladt (gépek és pilóták elvesztése, súlyosbítva az egyre fokozó nyersanyag és üzemanyag-hiánnyal) ezért megpróbáltak - egyre kétségbeesettebben - újabb és újabb típusokat harcba vetni.

messerschmitt_me_262_050606-f-1234p-055.jpg

A Me-262-es valóban korszakos jelentőségű gép volt: ugyanis a légcsavaros gépek korában ez volt az első ,valóban légi harcban bevetett sugárhajtóműves gép.

Bár már 1943 körül rendelkezésre állhatott volna, de a szövetségesek szerencséjére valamiért Hitler szinte "irtózott" a "vadászgép" kifejezéstől ezért évekig ragaszkodott hozzá, hogy a gép "gyorsbombázóként" építsék meg. Így aztán csak 1944 júliusában - már a normandiai partraszállás után! - kezdték el vadászgépként használni. A valóban "érdemi" bevetések 1944 őszére és 1845 tavaszára maradtak....

messerschmitt_me262_orr.jpg

Elképeszető paraméterekkel rendelkezdett: a két Junkers Jumo hajtómű 870 km/h-ig tudta gyorsítani, azaz sebessége messze felülmúlta bármelyik szövetséges vadászét.  11 km-es magasságig képes volt "feljutni" és tudott percenként 1 200 métert emelkedni.

Fegyverzetként négy darab 30 mm-es (!!!) gépágyút építettek bele és vihetett magával nem irányított rakétákat vagy bombát is.

A géppel persze akadtak problémák is. Bár gyors volt, de de kevésbé fordulékony, mint a légcsavaros gépek - ez pedig légi harcban hátrány. A két hajtómű sokat fogyasztott (+ időnként meghibásodott) - így hamar le kellett szállnia. A szövetséges vadászok felismerték ezt és általában leszállás közben támadtak rájuk.

Azt, hogy elsősorban miért nem lett "háborút eldöntő" fegyver, egy 1945 márciusi (azaz igen késői!) esettel szeretném illusztrálni. Ekkor egyszerre 37 Me-262-t küldtek harcba - 1 200 (!!!) angolszász bombázó és 630 (!!!) kísérővadász ellenében. A németek összesen 13 ellenséges gépet lőttek le - "szúnyogcsípés egy tehéncsordában"...

 me_163.jpg

A Me-163-mas teljesen más koncepciót valósított meg: rakétahajtást! Ez a kicsiny gép (hossz: 5,7 m) elképesztő paraméterekkel rendelkezett: átlépte 1 000 Km/h-t, képes volt másodpercenként (!!!) 160 m-t emelkedni és el tudta érni a 12 km-s magasságot! 2 db 30 mm-es gépágyút szereltek bele.

me163efjm.jpg

Nos: ebből a különlegességből sem lett "csodafegyver". A magával vitt üzemanyag mindössze 8 percig (!!!) volt képes a rakétát táplálni, azaz a felszállási hely felett próbálhatott meg mindössze pár találatot elérni a bombázók ellen és máris le kellett ereszkednie siklórepülésben.

Ráadásul az elképesztő sebesség nem csak előnyt jelentett. Mivel több száz km/h-val gyorsabb volt, mint a megcélzott bombázók, így egyszerűen pár másodperc alatt "elzúgott" a megcélzott bombázó mellett :) Ennyi idő alatt kellett (volna) találatot elérni a- mi gyakran lehetetlennek bizonyult.

Noha elvileg hosszabb ideig (1944 július - 1945 május) repültek vele a Luftwaffe pilótái, összesen 9 (!!!) szövetséges gépet lőttek le! A rakétahajtás a harci repülésben végül is tévútnak bizonyult - a II. világháború után nem is vetettek be élesben ilyen gépeket...

he-162.jpg

 1944 őszére a  Luftwaffét egyszerre fenyegette a nyersanyagok (acél, alumínium) és a képzett pilóták hiánya. Kétségbeesett ötletként kitalálták, hogy villámgyorsan ki kell fejleszteni egy "népi vadászt", amely olcsó anyagokból készül - és lelkes fiatalok is vezethetik. Sőt: "ha már lúd, legyen kövér" úgy döntöttek, hogy legyen sugárhajtású.

Ez lett a He-162 ("Volksjager"). A hihetetlenül gyors tervezési / megépítési folyamat ellenére egészen "tűrhető" gép született - igaz, ormótlan / esetlen külsővel... Az egyetlen BMW gázturbinát a nem túl nagy méretű (alig 9 méter hosszú) törzs tetejére szerelték. A max felszállótömeg is 3 tonna alatt maradt (mert a törzs rétegelt falemezből készült, ragasztással!), így elérhette a 900 km/h-s végsebességet (!!!), a 12 km-es csúcsmagasságot és az 1 400 méteres percenkénti emelkedést.

 heinkel_he_162_freeman_field_in_1945.jpg

Fegyverzetként csak két gépágyút kapott: 20 vagy 30 mm-est (de ez utóbbihoz sokkal kevesebb lőszert vihetett magával).

Csak 1945 februárjában kerül a csapatokhoz, de légi küzdelemben először áprilisban (!!!) vett részt. Ekkor a szovjetek már Berlin szélén álltak, a szövetségesek pedig bent jártak a Ruhr-vidéken - azaz a "Szalamandra" (mert ilyen nevet is kapott) érdemben már nem tett hozzá a világháború alakításához...

natter_ii.jpg

 A végső kétségbeesés - és egyfajta "csodavárás" - minden korábbinál elképesztőbb ötletekre is sarkalt. Ezek egyike lett a Ba-349-es. A koncepció: építsünk olyan gépet, ahol a pilótának nem kell megtanulnia a repülés két legnehezebb manőverét a fel- és leszállást... A gondolatmenet kicsit hasonló, mint a "népi vadásznál": így fiatal Hitlerjugend-tagok is képesek lehetnek a szövetséges bombázók megsemmisítésére...

natter.jpg

 A "Natter"-be ("vipera") ugyanazt a rakétahajtóművet építették be, mint a fent már bemutatott Me-163-ba. Az alkalmazás a következőképpen történt volna: állványról fellövik, nagy sebességgel megközelíti a bombázókat, majd kilövi rá az orrban elhelyezett 24 db kis rakétát (más fegyvert nem is terveztek rászerelni)

De hogyan lehet elkerülni a leszállást? Nos: sikeres támadás után a Natter a levegőben két részre vált volna szét (orr + hajtómű) és mindkettő ejtőernyővel ereszkedett volna a földre - ahol a rakétát újra felhasználták volna. Kérdéses: mekkora lett volna a 19-20 éves, tapasztalatlan "pilóta" túlélési esélye?

Ezt - szerencsére - már nem kell megtudnunk. Egyetlen egy olyan próbakilövést hajtottak végre (1945 márciusában, amikor a bukás már igen közel járt), ahol ember is ült a gépben - és ő életét is vesztette ennek során... Így aztán a "viperát" soha nem vették légi harcba - a háború pedig rövidesen véget is ért...

 

Az "ébredők" - szélsőséges plakátok a '20-as évekből

Az I. világháború utolsó heteitől meglehetősen „turbulens” időszak következett a magyar történelemben.

Az őszirózsás forradalom alapvetően baloldali jellegű volt – de már 1918 őszén létrejött több, olyan szervezet, mely magát elsősorban „hazafiasként” / „jobboldaliként” definiálta. Közülük nem egy félkatonai jelleggel működött.

Ezek egyike volt az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME).

„Mondanivalójukat” szélsőséges és igen egyoldalú antiszemitizmus jellemezte: lényegében mindenért, ami akkor a lakosságot sújtotta (a történelmi Magyarország szétesése, elszegényedés, trianoni béke stb.) a zsidóságot hibáztatták.

A „keresztény” kifejezést igen egyoldalúan használták: keresztény = „nem zsidó”.

Leginkább a ’20-as évek elején voltak aktívak: vezetőik közt az országos politikában forgolódó, akkortájt nevesnek számító közéleti személyiségek is megfordultak.

A szélsőséges uszítás mellett erőszakos cselekményekre (pl. bombamerényletekre) is ragadtatták magukat.

A ’20-as évek közepének konszolidációs viszonyai között sikerült a kormányzatnak őket „megszelídíteni”, az 1930-as évek „ új szélsőjobboldali” mozgalmaival pedig már nem bizonyultak versenyképesnek.

Jelen posztban tipikus plakátjaik / szórólapjak közül hoztam válogatást.

1918_osz_korpecset.jpg

Ez a - meglehetősen egyszerű kivitelű - körpecsét az egyik legelső tárgyi megjelenése lehetett az "ébredőknek": a dátum bizonyítja a szervezet korai létrejöttét.

1024px-badge_of_the_association_of_awakening_hungarians_svg.png

Később jelvényt is készítettek - hogy megmutathassák magukat a nagyközönségnek.

1919_1920_veres_fej.jpg

Jelentős erőre egy évvel később, 1919 őszétől kaptak, amikor is a Tanácsköztársaság ellenhatásaként kialakult közhangulatot próbálták "meglovagolni".

E plakát igen szélsőséges, nagyerejű képi világgal dolgozik. Fent a "gonosz erő" jelképeként a vörös csillag, szemen szúrt (!!!) férfifej (test nélkül!), a kereszt vörös színe pedig egyaránt utal a vérre és a kommunista pártra. A kereszt jelentése: mi a keresztényeket tömörítjük.

1920_eleje_trianon_ellen.jpg

A párizsi békekonferencia által szabott feltételeket (az új államhatárokat) 1920 elején tudatták a magyar delegációval - és így a közvéleménnyel. Magát a békét június 4-én írták alá, így a fenti plakáton olvasható tiltakozó gyűlésre is valamikor e két időpont között, valamikor 1920 első felében kerülhetett sor.

1920_december_kialtvany.png

Az "ébredők" jó kapcsolatai bizonyos vezető körökkel mutatja, hogy a Belvárosban volt központi irodájuk. A Sörház utcát mai is ugyanúgy hívják: a Váci utca déli szakaszára merőleges, a Molnár utca osztja két szakaszra.

A fenti plakát valamikor 1920 decemberében készülhetett. Jellemző a gondolkodásmód: a "világ" két részre oszlik: vagyunk mi, az "igazi keresztények", ellenfeleink természetesen a "zsidók". Ha a valóság "szembejön", azaz, "furcsa módon" még nem lett mindenki "ébredő" 1920 Magyarországán, akkor ere csak egyetlen magyarázat lehetséges: ők "álkeresztények"...

1920as_evek_emlekunnep.jpg

Itt végre olvashatjuk, kik is voltak a mozgalom hivatalos vezetői. Hegedűs György szélsőjobboldali gondolkodású zalai ügyvéd volt, 1920-ban kisgazdapárti, 1922-ben pedig "kormánytámogató pártonkívüli" jelöltként jutott be a Nemzetgyűlésbe. Politikai pályája során nem igazán tűrte a pártkereteket (eredeti pártját pl. "túl liberálisnak" találta...

Budaváry László keresztényszocialista színekben került be a parlamentbe: a korszak egyik legvehemensebb antiszemita szónokaként tartotték nyilván: az ellenforradalmi korszak kezdetén százas nagyságrendben ontotta magából a zsidógyűlölő szónoklatokat.

Nem csekély ellentmondás, hogy (szélső)jobboldali és hevesen antiszemita politikusok akarták annak a Petőfinek a lelkét feltámasztani, aki kifejezetten liberális volt és filoszemita....

19201921_marcius.png

Úgy tűnik, március 15-e rendszeresen alkalmat jelentett a '20-as évek elején, hogy az "ébredők" megmutathassák, mekkora tömeget tudnak "zászlaik alá" felsorakoztatni. Fontos megfigyelni, hogy mindkét március 15-i plakát kifejezetten a saját tábor megszólítására készült.

1922.png

1920-ban és 1922-ben hazánkban nem országgyűlési, hanem nemzetgyűlési választásokat tartottak. A korabeli politikai elit így kerülte ki, hogy össze kelljen hívni a felsőházat (melyben elsősorban az arisztokrácia tagjai foglaltak helyt).

Ennek a - vélhetően 1922-es - plakátnak egészen szélsőséges a hangvétele. Már tipográfiában is: A korabeli jobboldali gondolkodásmód szerint, aki nem ért velünk egyet, az nem lehet más, mint "zsidó, szabadkőműves vagy áruló" - de azért elsősorban a "zsidók" az ellenség.

"Érdemes különösen megfigyelni a "fekete zsidó parazitát" kifejezést, ami már az 1930/40-es évek náci szóhasználatát előlegezi meg!

 Az aláírók közül talán a leginkább közismert (és leghírhedtebb) Héjjas Iván. Az I. világháborús tiszt az 1919-es véres fehérterror egyik fő felelőse, 1920/21-es kalandor akciók szereplője volt. Jelen fellépésekor Héjjas mindössze 32 éves volt!

Ha lehet, még nála is ismertebb Prónay Pál. A hivatásos katonatiszt nevéhez talán még Héjjasnál is több atrocitás köthető 1919 őszén.

Lendvai István a korszak egyik jellegzetes figurája volt: tanítói végzettséggel lett fajvédő irányzatú hírlapíró, költő majd egy időre nemzetgyűlési képviselő.

pkg_1919_0066_screen.jpg

Itt már fejlettebb nyomdatechnikát láthatunk: színes (legalábbis részben zöld és, grafikai megoldásokkal "ékített".

A "mondanivaló" persze változatlan. Mindenféle "cicoma" vagy részletezés nélkül: "a zsidókérdés". Az átlag "ébredő" valószínűleg ebben látta minden más kérdés alfáját és omegáját.

1924_propaganda_gyules.jpg

A '20-as évek közepére az ébredők súlya érezhetően csökkent a közéletben. A konszolidáció előrehaladt, a szélsőségesek visszaszorultak. Írják is: "hosszú idő után adunk életjelt magunkról"...

A fenti - nyomdatechnikailag már "cizelláltabb" plakát érdekes körülmények között született, 1924-ben.

Az előző esztendőben a Bethlen-féle kormánypártot (az Egységes Pártot) otthagyta 7, szélsőjobboldalra hajló - képviselő, akik éppen 1924-ben alakították meg - Gömbös Gyula vezetésével -a Fajvédő Pártot. A fent felsorolt öt nemzetgyűlési képviselő közül négyen ebben a "csapatba" tartoztak.

Eckhardt Tibor (ügyvéd) talán a legfontosabb név közülük. Ö már 1919-ben Szegeden Gömbös "harcostársa" volt, de a '30-as évek elején szakítottak: Eckhardt ekkor a Független Kisgazdapárt vezetője lett később pedig még inkább szembefordult a náci eszmékkel.

Ulain Ferenc szintén ügyvédből lett politikus. Ő a '20-as évek elején még a német (bajor) szélsőjobboldallal is ápolt kapcsolatokat - nem voltak tőle idegen puccs tervei sem.

Zsirkay János és a fent már említettt Lendvay elsősorban újságíróként tevékenykedtek a "fajvédő" közegben.

Csilléry András (fogorvos, az 1919 augusztus Friedrich-féle puccs egyik résztvevője) nem volt kevésbé antiszemita társainál. Ő azonban a fővárosi Wolff-párt (Keresztény Községi Párt - Keresztény Egység Tábora) révén került be a Nemzetgyűlésbe, így végül (teljes "eszmei" egyetértése ellenére) nem csatlakozott a Fajvédő Párthoz.

Zárásként még hadd hívjam fel a figyelmet a a plakát alsós sorára: a "felrázzuk tespedtségéből a zsidóuralom alatt sínylődő kerületet" kifejezés arra utal, hogy aki megmaradt "ébredőnek" annak fejében nem sokat változtak a gondolatok...

 

Rákosi Mátyás személyi kultusza - válogatott "gyöngyszemek"

A XX. század derekáig - néhol később is - nagy divat volt a politikai vezetők köré kultuszt építeni.

Nálunk ez legerőteljesebben talán Rákosi Mátyás estében valósult meg - néhány röpke évre. Nemzetközi előképe a Sztálin-kultusz volt (lásd: Rákosi, mint "Sztálin elvtárs legjobb magyarországi tanítványa"), haza pedig a két világháború közötti Horthy-kultusz.

 1_allamositott_gyar.jpg

A magyar ipar államosítása több lépésben történt. A döntő áttörést 1948. márciusa jelentette - ekkor elvben a 100 főnél népesebb üzemeket vették el (magyar vagy külföldi) tulajdonosaiktól. Ahogy a felirat mutatja: a "vezér" neve nagyobb betűkkel szerepel, mint minden egyéb "harcos köszöntés".

2_partegyesules.jpg

A diktatúra felé vezető út újabb fontoseseménye volt a "két munkáspárt", azaz a kommunisták és a szociáldemokraták erőszakos összeolvasztása 1948 júniusában. Az egyesített párt neve MDP lett.

Látható milyen hatalmas arcképekkel díszítették a kongresszust (és egyúttal árulkodók a képek méretei közti különbségek is). A két központi alak Szakasits Árpád és Rákosi Mátyás (a két pártvezető - akik közül persze Rákosi lett az MDP főtitkára), mellett pedig - kisebbre megfestve - Rajk László és Marosán György.

Érdemes megjegyeznünk, hogy a két szociáldemokratát Rákosi később évekre börtönbe záratta, kommunista "elvtársát" Rajkot pedig 1949-ben kivégeztette...

 3_ifjusagi_kongresszus_1950.jpg

A civil társadalom felszámolásának folyamatába egyetlen ifjúsági szervezet maradhatott: a "Dolgozó Ifjúság Szövetsége". Természetesen mindenki mosolyog, a három fiatal pedig a három "szövetséges" társadalmi réteget szimbolizálja: munkásosztály, parasztság, értelmiség. Kicsit nagy a gabonakéve a parasztlány előtt...

Az ifjúság számára, 1950-ben természetesen Rákosi elvtárs mutatja a "fényes jövőt".

4_rm_utmutatast_ad_a_tsz_kongresszus_kuldotteinek_1951.png

A "szocialista realista" stílus egyik "remeke" a fenti, 1951-es alkotás: "Rákosi elvtárs útmutatást ad a TSZ-kongresszus küldötteinek." A rendszer 1949-től törekedett - erőszakkal - a kollektivizálásra (másolva ezzel a sztálini Szovjetuniót). A kép külön érdekessége (ritkasága), hogy a vezér mellett felesége ül - akit jakut származású volt és Moszkvában házasodtak össze.

5_belyeg.jpg

A kultusz csúcspontját az 1952-es év hozta el, amikor a "vezér" 60 éves lett. A Magyar Posta természetesen bélyegsorozat kibocsátásával ünnepelt.

6_felvonulas_vas_es_femmuvek_szines.jpg

Az "ünnepelt" többek között azt kapta ajándékba, hogy róla nevezték el a Csepel Műveket. (Eredetileg: Weisz Manfréd Gyár). Ekkortájt jelent meg az egyik lapban "kedvenc" újsághírem: "Rákosi Mátyás látogatást tett a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművekben" :) Itt éppen felvonulók visznek egy transzparenst, hatalmas arcmással.

7_szuletesnap_uttorokkel.jpg

Természetesen az úttörők sem hagyhatták ki, hogy "spontán" felköszöntsék "népünk szeretett vezérét".

8_himzett_terito_2.jpg

Egy "rendes" születésnapon természetesen az ünnepelt tárgyi jellegű ajándékokat is kap. Az országban szabályos "verseny" alakult ki - falvakban, városokban, gyárakban.

A szép, hímzett terítőn a parasztlány mezítláb készül az aratás fárasztó munkájára. A sarló utalhat a kommunista mozgalom jelképére is.

9_himzett_terito.jpg

Egy másik hímzés: kép itt nincs, de a vezér megszólítása: "Rákosi apánk".

 10_zomancarugyar.jpg

Egyik "kedvencem" ez a "gyönyörűség" - a Bonyhádi Zománcművek ajándéka. Látszik, hogy az alkotó a képi megformálásban nem a "fényképi tökéletességű ábrázolásra" törekedett :).Viszont "szépen" kapcsolta össze a népi motívumokat a magyar valóság "megszépülésével".

11_belugyminiszterium.png

Aki az 1950-es évek első felében járt az akkori Belügyminisztérium épülete felé ilyen "csodás" dekorációban "gyönyörködhetett.

12_felvonulas.jpg

Íme egy "rendes" május 1-jei felvonulás: a mi Rákosink itt kellő kontextusba került: balra Lenin, a Szovjetunió megalapítója, jobbra Sztálin, a jelen "lánglelkű géniusza" középben pedig - talán csak kicsit kisebb méretben -az ő "legjobb tanítványuk.

Marcona arcélű férfiak acélsisakban - hogyan toborzott az SS Európa-szerte

flag_of_the_schutzstaffel_svg.png

Az SS ("védőosztag") eredetileg Hitler személyes testőrségeként alakult meg.

himmler.jpg

Már a '20-as évek végén, jóval a nácik hatalomra kerülése előtt Heinrich Himmler került a szervezet élére.

Létszáma egyre gyarapodott, szervezet egyre bonyolultabbá vált.

covers_553728.jpg

1940-ben hivatalosan is megalakították a Waffen-SS-t (Waffe = fegyver), mely kifejezetten katonai jellegű, elitnek szánt alakulatból állt.

Tagjait kezdetben természetesen Németországban toborozták, majd - párhuzamosan a német hadsereg egyre nagyobb emberhiányával - egyre több európai országban.

Ezekből a toborzás céljára szolgáló - egymásra meglehetősen hasonlító - plakátokból állítottam össze most gyűjteményt.

1_17_eves_kortol.jpg

A fenti plakátot Németországban terjesztették - szövege alapján vélhetően a háború második felében: "Jelentkezz 17 éves kortól!" A hatalmas emberveszteségek miatt a nácik már szinte gyerekeket is harcba vetettek ekkortájt. A képen szereplő fiú is szinte még csak kamasz...

2_fiatalok.jpg

Ez már nem is felszólítás, hanem kijelentő mód: "A német ifjúság önként jelentkezik a Waffen-SS-be!" Feltehetjük a kérdést: milyen rendszer az, amely a gyerekeket (egy nemzet jövőjét!) veti oda ágyútölteléknek? A fekete egyenruhás "harcos" szinte még gyermek a képen...

3_1942.jpg

"A rendőrség frontszolgálatban": talán olyasmiről lehet szó, hogy a belső rendfenntartási feladatokat is ellátó SS-alakulatokat is kivezényelték a frontra. A két marcosa harcos hátterében havas orosz harcmezőt fedezhetünk fe - kilőtt ellenséges tankokkal.

1942-ben már szükség volt az elesett frontharcosok pótlására a hátországi szolgálatból - a gyerekek ekkor még nem kerültek sorra...

 4_holland.jpg

 A náci propaganda - a fajelmélet őrületének megfelelően - elsődlegesen a germán nyelvű népek körében toborzott. "Hollandok! A becsületedért és a lelkiismeretedért!  A bolsevizmus ellen hív téged a Waffen-SS!"

A nácizmus egyik legsikeresebb szavazatszerző és toborzó jelszava az antikommunizmus volt. Kifejezetten érdekes a "lelkiismeret" szó használata attól a szervezettől, melynek tagjai "üzemeltették" a haláltáborokat...

5_flamand.jpg

A flamandok - Flandria lakói - lényegében a hollanddal megegyező nyelvet beszélnek, de ők Belgium állampolgárai voltak (és ma is azok).

 A fenti kép kifejezetten antiszemita: a szójáték lefordíthatatlan, olyasmire utal, hogy Anglia "griffkarmai" valójában a "zsidóság hatalmát" akarják kiterjeszteni. "A mi válaszunk: fegyver a kézben!" A "Langemarck" a flamand SS-légió elnevezése volt.

6_dan.jpg

A "mondanivaló" - de most egy másik (északi) nép fiait "csábítják": "Dániáért! A bolsevizmus ellen!" "Regisztráljon a dán SS-bevetési alakulatnál!"

Az SS a középkori viking harcossal állítja párhuzamba az MP-40-es géppisztolyt szorító II. világháborús katonát.

7_norveg.jpeg

"Ugyanaz pepitában" - tartja a szólás: másik északi nép - de megint középkori viking és modern mása: "Harcolj Norvégiáért" Az üzenet nincs túlbonyolítva: "lehagyták" róla az antiszemitizmust és az antikommunizmust is.

Ne feledjük: Norvégiáéban komoly ellenálló-csoportok küzdöttek -a nácik ellen.

8_propaganda_from_the_waffen-ss_ss-division_blindee_wallonie.jpg

A fajelmélet határait túllépve megpróbáltak toborozni a nem germán nyelvű népek soraiból is. A vallonok francia nyelvű nép, Belgium déli felének lakói (jelentős bánya- és iparvidékekkel): ezért is látjuk a belga nemzeti színeket. A szöveg egyszerűen: "Jöjj hozzánk!"

Ez a harcos nem olyan marcona - és nem is indokolja meg a felhívást semmivel...

A wallon SS-légiót Léon Degrelle szélsőjobboldali belga politikus vezette - elsősorban a keleti front harcaiban.

9_brusszel.jpg

Különleges párosítás: német nyelvű felhívás - de a cím brüsszeli, márpedig e város lakói franciául és flamandul beszélnek.

 "Klasszikus" náci gondolatmenet: "kommunizmus = zsidók" - akik az ellenség (a sárkány színe ezért vörös). A harcos - mint árnyalak - itt kézigránáttal győzi le a sárkányt.

 10_eszt.jpg

A három balti állam (Észtország, Lettország, Litvánia) 1918-ban szabadult ki az orosz medve uralma alól - hogy aztán Sztálin 1940-ben visszafoglalja őket. 1940/41-ben e balti népek fiaiból is sokakat elhurcoltak NKVD-alakulatok a gulágra - ezért is fogadták közülük sokan "falszabadítóként" a megérkező német csapatokat.

Erre hivatkozva toboroz észt férfiakat ez a különösen marcona harcos az észt SS-légióba.

 

Nem elég, ha van katona - lelkesíteni is kell őket

Magyarország 1919-ben

Korábbi posztomban bemutattam már, milyen plakátokon keresztül próbált férfiakat toborozni a Vörös Hadseregbe a Tanácsköztársaság vezetése.

Úgy tűnik még arra is figyelmet fordítottak, hogy a már belépetteket - illetve az otthon maradt hozzátartozókat - (tovább) buzdítsák a küzdelemre.

voros_katonak_elore_2.jpg

Talán az egyik leghíresebb 1919-es plakát: grafikailag kifejezetten modern, erős hatású. A mondanivaló egyszerű: nem védekezünk, támadunk (mindenféle értelemben).

 voros_katonak_elore.jpg

Ugyanaz a mondat - teljesen más képi világgal. A plakátot szinte "beteríti" a hatalmas vörös zászló.

A két zászlótartó katona ugyan fegyvertelen, de alattuk/mögöttük "szuronyok erdeje" követi őket. A kép alsó sarkában feltűnő gyár sziluettje jelzi, hogy a rendszer kifejezetten a munkásokra számított.

rohamozo_voroskatonak.jpg

A katonák ábrázolása itt szinte realisztikus. A képről a szemlélőnek azonnal Ady verssorai (1907-ben íródott) jutnak eszébe:

"Mióta ember néz az égre,
Vörös csillag volt a reménye."

A vörös csillag felhasználása nagyon gyakori volt évtizedeken át a kommunista államok ikonográfiájában. (Az 1949-es, Rákosi-féle címerben is hatalmas vörös csillag ontotta aranyló sugarait.

A kép érdekessége, hogy úgy tűnik, mintha a katonák éjszaka rohamoznának...

A plakát készítője még arra is ügyelj, hogy még a szöveg is vörös színnel íródjon. Itt azért megjelenik a fenyegetés: "a bujkáló az árulója".

eszaki_hadjarat.jpg

Végre némi konkrétum: a Stromfeld Aurél vezette északi hadjárat valóban jelentős - zömmel magyar lakosságú - területeket szabadított fel másfél hónap alatt..

Feltűnő, hogy a hadműveleteket Nagy-Magyarország térképébe rajzolták bele. Kicsit olyan érzésünk van, mintha az 1920 utáni évtizedek revíziós plakátjait látnánk ("mindent vissza"). 

A dolog annyiban mindenképpen jogos, hogy még az 1920. júniusában aláírt trianoni béke előtt járunk.

Feltűnő a szóhasználat is: általában akkor szólítanak fel úgy, hogy "Ne csüggedj", ha a valós helyzet nem kifejezetten fényes...

felesegeitekert.jpg

Ez talán a legkülönlegesebb tanácsköztársasági plakát. Bár a zászló vörös, de nem említ politikát, "árulókat", munkásosztályt.

Az üzenet ("azért harcolj, hogy megvédd otthonod, családod") korántsem "osztályharcos", sokkal inkább hazafias, már-már szinte konzervatív.

Ha erre a képre nézek, mindig úgy érzem, mintha egy angyalt akart volna a festő ábrázolni...

A II. világháború utolsó német támadása - a Dunántúl 1945 márciusában

A "Tavaszi ébredés" - és következményei

Azok számára, aki valamiért még esetleg 1944 végén – sőt esetleg 1945 elején – is azt gondolták, hogy a náciknak bármi esélyük lehet (ha nem is „győzelemre”, de esetleg valamiféle „tárgyalásos rendezésre”), legkésőbb 1945 márciusában el kellett érkeznie az „igazság pillanatának”, amikor a nyugati szövetségesek átkeltek a Rajnán.

5_1024px-ofensiva_alemana_del_lago_balaton-hu_svg.png

Hitler – furcsa mód – nem a Ruhr-vidék és nem Berlin védelmét tartotta legfontosabbnak, hanem a valóban elitnek számító 6. SS Páncélos Hadsereget éppen a Dunántúlon vetette be. Ez volt a német hadsereg utolsó érdemi támadó hadművelet a világháborúban a „Tavaszi Ébredés”.

Korábbi posztomban már írtam: azért éppen a Dunántúl lehetett a helyszín, mert Zala megyében voltak a Harmadik Birodalom utolsó kőolaj-mezői. Márpedig modern háborút nem lehet benzin / gázolaj nélkül vívni…

 6_felvonulo_kiralytigrisek_marciusban.jpg

A Dunántúlra hozták a háború utolsónak kifejlesztett, igazán döbbenetes erejű tankjait a 68 tonnás (!!!) Királytigriseket.

7_marciusi_tamadas.jpg

A támadást – ismételten a Mezőföld irányába – március 6-án indították meg. Budapesten február óta már nem folytak harcok – a szovjetek már csak ezért is jobban felkészültek a védelemre.

A németek nagyjából kilenc napig küszködtek – de a Dunát most meg sem tudták közelíteni, március 15-ig hozzávetőleg Simontornyáig jutottak.

8_parduc_a_sarban.jpg

Közben az is „kiderült”, hogy a Sárvíz miért éppen a „sár”-ról kapta a nevét.

A tavaszi hóolvadáskor a Mezföld talaja hatalmas „sártengerré” változott – ahová egymás után ragadtak be a német harcjárművek. Itt éppen egy szintén kiváló harcjárműnek számító Párduc tank.

9_lanctalpas_a_sarban.jpg

Ezek a féllánctalpas gyalogsági csapatszállítók éppen egy falu aszfaltozatlan, kövezetlen útján próbálnak meg előre vergődni.

10_a_sarreten.jpg

Itt is elcsigázott, kimerült – talán már a harc értelmetlenségét is belátott – német katonák vesztegelnek járműveikkel a sárban.

11_kiralytigris_marciusban.jpg

Ennek a Királytigrisnek meglehetősen sérültnek tűnik a hátulja – de sokat közülük nem a szovjet tüzérség állított meg, hanem egyszerűen beleragadtak a sárba, legénységük pedig egyszerűen otthagyta őket. Nem akadt jármű, ami el tudott volna húzni 68 tonnát – és nem volt már benzin sem feltankolni őket.

12_szovjet_ellentamadas_marciusban.jpg

Március 15-én aztán megindult a szovjetek nagy ellentámadása – mely immár igen csekély ellentállásba ütközött.

Székesfehérvárt március 22-én adták fel a németek. (Másodszor éppen két hónapig volt a birtokukban).

13_visszavonulo_gyalogosook_marciusban.jpg

A német csapatok számára a visszavonulás maradt az egyetlen értelmes alternatíva.

14_dunantul_1945.jpg

Március 26-tól aztán végleg felgyorsultak az események. Miközben szülőföldemen, Fejér megyében hónapokig tomboltak a harcok, az Észak- és Nyugat-Dunántúlon szinte ellenállás nélkül robogott át a szovjet hadsereg. Április elején szinte az egész országban véget ért a háború – de Pinkamindszentet csak április 13-n hagyták el a német alakulatok.

A Tanácsköztársaság plakátjai a "belső ellenség" ellen 1919-ből

A Tanácsköztársaság diktatúra volt – ezt vezetői sem tagadták. Ők is tudták, hogy korántsem mindenki szimpatizál a rendszerrel. Kedvenc műfajukat, a plakátot így arra is felhasználták, hogy a lelkesítés / buzdítás mellett / helyett fenyegessenek.

1_ellenforradalmar.jpg

Talán ez a leghíresebb magyar 1919-es falragasz. Érdemes a fegyvert tartó vöröskatona mozdulata mellett a szófordulatokra is figyelni: nincsenek való nehézségek, csak „rémhírek”. Aki pedig más véleményen van az „ellenforradalmár”.

 2_okol.jpg

Ha ránézek erre a képre, akkor az én generációmnak, még a klasszikussá vált, egykor sokat hallott, fenyegető felkiáltás jut eszébe: „Munkásököl, vasököl – oda csap, ahova köll!” Érdemes felfigyelni, hogy ennek a plakátnak van – majdnem teljesen megegyező – náci párhuzama is!

A „szétcsapott” férfiak polgári ruházatúak – az ököl pedig vörös és izmos!

3_vedd_meg.jpg

Itt a buzdítás és fenyegetés „határesetét” láthatjuk. Jól ismert toposzok: vörös zászló + izmos (meztelen felsőtestű!) munkás. Ki az „ellenség”? – A pénzeszsákok nyilván a nagytőkéseket jelentik (akár gyárait/ bankjait a rendszer egyébként államosította). A gyár – szerényen – fel is tűnik a háttérben…

4_csuggedok.jpg

A diktatúrák újabb sajátossága: ha nem jól mennek a dolgok (pl. katonai vereségek érik az aktuális hatalmat), akkor is a „csüggedők” tehetnek róla, akik nem hisznek a „végső győzelemben”.

A „bujkálás” arra utalhat, hogy a rendszer megpróbált hadkötelezettséget bevezetni. Itt azért a „rossz arcú” ellenség soraiban feltűnnek „munkáskülsejű” egyének is – bár azért továbbra is a polgárság a leggyanúsabb…

A plakát még nyilakkal is jelzi a „csapásirányt” a nézőknek – a grafikus pedig igyekszik követni a direktívákat: más a „csüggedők / gyávák” és más a „gonoszok” arckifejezése!

5_fiu.jpg

Egy különös, „többarcú” plakátot hagytam a végére.

Gyakori a gyermekek / fiatalok felhasználása érvelésre. A képen kifejezetten „gyermekarcú” vöröskatonát látunk. Egyfelől buzdít (kb. azt mondja: „állj be te is közénk!”) – másfelől viszont fenyeget („ha nem lépsz be, akkor az automatikusan azt jelenti, hogy ellenem vagy”)!

A zászló természetesen vörös – e most már virágok is koszorúzzák – talán az eddigi hadi sikerekre utalva ezzel.

Ígérgetés - fenyegetés - végül is a Tanácsköztársaság összesen négy és fél hónapot élt meg.

 

süti beállítások módosítása