Tankos sorozatom már a harmadik részéhez érkezett. A két szuperhatalom és fejlesztett ki olyan harcjárműveket, melyek a II. világháborúban a közismert típusoknál – különféle okokból – sokkal kevésbé jelentős szerepet játszottak. Ezekből kötöttem most egy „csokrot”.

Az USA a két világháború között meglehetősen elhanyagolta a szárazföldi haderő fejlesztését. Ez érthető, hisz a két óceán és a jelentős hadiflotta biztosan védi az országot az ellenséges támadásoktól.

M3 néven az amerikaiak két tankot is gyártottak. A nagyobbikról (amely „Grant” illetve „Lee” néven vált közismertté) már szóltam. Létezett azonban egy M3 nevű, Stuart-ként közismertté vált, könnyű harckocsi is. Hagyományos kialakítással rendelkezett (azaz fő lövegét a forgótoronyba építették). Igyekeztek tűrhetően páncélozni (pl. 50 mm-es toronypáncélt kapott), így tömege a 12 tonnát is meghaladta. Jó motorjával (250 LE) viszonylag fürgén tudott haladni, de 37 mm-es lövege azonban már 1941-ben is elavultnak számított, így az afrikai sivatagban harcoló brit katonák sem értek el vele különösebb sikereket a német Panzerek ellen. Az amerikai ipar sajátosságainak köszönhetően mintegy 6 000 (!) példányt építettek belőle, amiből sokat a szovjetek kaptak.

Az amerikai hadsereg tömegtankja a háborúban a korábban már alaposan tárgyalt Sherman (M4) volt, mely különféle változatokban készült. A Sherman bizonyított a sivatagban a Panzer III-asok és IV-esek ellen, de 1944-től az európai hadszíntéren hatalmas veszteségeket szenvedett a Párducokkal és Tigrisekkel vívott küzdelemben. Az USA hadvezetése korábban is tervezte nehézharckocsi bevetését – ha nem késlekedtek volna vele, sok Sherman-ben harcoló amerikai katona életét menthették volna meg…

Csak 1945 februárjában (!) jelent meg Nyugat-Európában az M26 Pershing. Kiváló tank volt: 90 mm-es ágyújával a legjobb német tankokat is ki lehetett lőni, megerősített páncélzatának köszönhetően súlya elérte a 42 tonnát és – amerikai szokás szerint – több, különböző űrméretű Browning géppuskával is felszerelték. Jó motorjával országúton elérte a 40 km/h-s tempót is.

A sztálini Szovjetunió az erőszakos nehézipar-fejlesztésnek köszönhetően nagy mennyiségben tudott harcjárműveket gyártani – ráadásul sokféle kategóriában tették ezt.

A ’30-as évek katonai doktrinájának megfelelően minden hatalom gyártott könnyű tankokat. A szovjeteknél ezek egyike volt a T-60-as, melyet „felderítő harckocsi” szerepkörben terveztek felhasználni. A „tankocska” nagyjából egy személyautó méreteivel „büszkélkedhetett”: 1,75 cm magas (!) volt és 4,1 m hosszú. A kétfős személyzet egy 20 mm-es (!) löveget kapott. Viszont két külön motor hajtotta meg a lánctalpakat, összesítve 140 LE-s teljesítménnyel, így országúton – amiből persze nem sok akadt a Szovjetunióban – 44 km/h-val is tudott „vágtatni”. A végtelenül gyengén páncélozott járművek tömegesen vesztek oda a németekkel vívott harcokban. A nagy birodalom sohasem törődött embereinek életével…

A háború talán legkülönlegesebb alakú tankja volt a KV-2-es. A korábban már tárgyalt KV-1 erejét kívánták megnövelni egy olyan fegyverrel, mely ellenséges bunkereket is képes lerombolni. „Jó szovjet” módszerrel „nem aprózták” el a dolgot – és egy elképesztő, 152 mm-es (!!!) tarackot használtak fel. Ez a fegyver természetesen semmilyen korábbi harckocsi-toronyban nem férhetett el, így hatalmas „dobozt” terveztek hozzá a mérnökök. A tank így majdnem 5 méter (!!!) magas lett, azaz igazán könnyű célpontot nyújtott a német tüzéreknek. Mivel ezzel a mérnökök is tisztában voltak, ezért szinte a végsőkig fokozták a páncél-védettséget: a 110 mm-es homlok- és a 75 mm-es oldalpáncél ugyan erős volt – viszont 55 tonna (!!!) körülre növelte a jármű tömegét. Már sejthető: terepen kb. 10 km/h-es tempóval „vonszolta” magát. Összességében tipikusan orosz fegyver volt: brutális méretek, de csekély taktikai alkalmazhatóság…

A végére hagytam a közismert T-34-es műszaki előzményét. A Szovjetunió a ’30-es évek elején Nyugaton vásárolt „Christie” márkájú tankokat – melyek futóművének (ezek sajátossága volt a nagy feszítőkerék) felhasználásával megalkották saját „gyors harckocsi” típuscsaládjukat. A BT-7-es a ’30-as évek közepének fejlesztése volt. Legutolsó változata 76 mm-es ágyút kapott, jó motorjával és kiváló futóművével gyorsabban mozgott terepen (34 km/h), mint más tankok az országúton. A sebesség oltárán a páncélvédettséget áldozták fel: 13 mm-es (!!!) homloklemezét és 6 mm-es (!!!) oldallemezét (ezért maradt súlya alig 14 tonna) bármely némely löveg könnyedén átlőtte. 1941-ben is szörnyű veszteségeket szenvedtek a keleti front csatáiban. Hírmondó is alig akadt belőlük…

(„Idézőjelbe” tettem a tanári kérdéseket. (Zárójelbe) az esetleges magyarázatokat.)

Szabó Lőrinc a XIX. század nagy költője volt.

„Thomas Mann József és testvéreiben a címszereplő melyik nép legnagyobb alakja volt?” Osztrák

1. Béla és felesége a tatárjárás miatt emigráltak, és Szent Margitot kolostorban rejtették el.

Szent Margit élete során királylánykérést is kapott.

„Melyik korszakhoz köthető a Margit-legenda?”  Nyelvújítás.

A pátosz szentekkel foglalkozó irodalmi mű.

„Ki Jancsi az Isten rabjaiban?” Gondolom Szent János.

Kosztolányi elítélte a politikát.

A Rákóczi-szabadságharc egyik oka volt a nemesi elégtelenség.

A személyes kultusz Rákosi Mátyás feladata volt.

Szent István létrehozta a bencés rendet.

Ha megkérdik, hogy mi jut 1956-ról eszembe – a válaszom Petőfi Sándor!

A szovjetek tankokkal is támogatták a tüntetőket.

„Mondj még jelentős személyt az 56-os forradalomban Nagy Imrén kívül!” Kossuth Lajos

„Mi volt a munkástanács?” Gyárak szövetsége

Az I. világháború után Románia a francia gyarmatokat szerette volna, de ezzel Franciaországnak ártott volna.

Károly Róbert Árpád-házi király volt.

Kapuadó: amikor egy megyén átmegy egy szekér.

Ágnes asszony megölte csemetéjét.

Arany János érmindszenten született. à „Ki született Érmindszenten?” Jókai!

Jónás menekül, mert egy gyáva alak.

„A középkorban”: Európa kereskedelmi központjának a Római Birodalmat tekinthetjük.

„Miért Nyugat-Európában indult a középkori városfejlődés?” Időjárási okokból.

Hol jöhetnek létre városok? Az erdő szélén.

Recsk: munkástábor.

Petőfi alapvetően 1823-ban született.

A történetben megtalálhatók bibliai motívumok, például a vonat.

Arany mozgalmi jellegű helyzetdalokat írt.

Arany a pszichológiai megközelítést közelíti meg.

Abban az időben megsokszorozódtak a fasiszták.

Nem a szereplők gondolatait halljuk, hanem csak a cselekedeteit.

A levelet Mikes Kelemen írta édes nénémnek.

Károly Róbert privatizálta a bányákat.

Károly Róbert forintját velencei mintára verte. (fiorino = Firenze aranypénze volt)

Magyarországon 1848 közepén dúlt a forradalom.

„Mi volt a felelős magyar kormány?”  Ausztriának felelős Magyarország.

Nem volt egy jelentős szavazótábora a magyar népnek.

Pár oldalon leírja az egész novellát.

A románok lefeküdtek a Szovjetuniónak.

1944: a magyarországi zsidóság tömbösítése.

A Jónás imája című versében egyértelművé tette a költő, hogy magáról mintázta Józsefet.

A fut igének a tárgyi vonzása is megjelenik.
Égitestek, bolygók, mint a csillag.

Jézust megkérdezték az írástudatlanok.

Volt egy Athalie nevű nő, aki nagyon rühellte Tímeát.

Az iparban a cséplőgép segített az emberek munkáját.

„Van-e a Bauhausnak közvetlen hatása a jelenre?” Igen, az áruház!

„Mi volt II. János Pál pápa édesapjának foglalkozása?” Katolikus

A seniorátus azt jelenti, hogy Géza fejedelem volt a legidősebb a népen belül.

A spanyolok és a portugálok élték a nagy életet és nem fejleszetettek.

Hajdú B. István:

"A történelem során eddig egyetlen magyar játékos ért el mesterhármast Anglia ellen. Őt Hidegkúti Nándornak hívják." (Sallai második gólja után)

"A magyar csapat nem különösebben erőlteti a negyedik gól megszerzését." (A 85. percben, 3:0-ás idegenbeli magyar vezetésnél).

A korombeli bizonyosan emlékeznek rá - a fiatalabbak pedig tanulták - hogy 1994-1998 között az MSZP és az SZDSZ koalíciója kormányozta hazánkat. Horn Gyula volt a miniszterelnök, Kuncze Gábor pedig a belügyminiszter.

A fő kormánypárt üzenete egyértelmű volt: folytassuk a kormányzást!

Itt éppen egy jogosítvány grafikájának mintájára üzenték ugyanezt.

Látható, hogy Horn Gyulához a plakátok sikerült párosítani három kulcsszót és a nemzeti színeket. Ahogy a pszichológia tudománya tanítja: az emberi lét legmélyebb vágya: a biztonság!

Az SZDSZ üzenete egybevágott a szocailstákéval: "jó úton járunk". (Elismerve: "Még sok a tennivaló")

A Fidesz plakátján csupa 30-as éveiben járó fiatalember ígéri a fényes jövőt.

Itt már azért feltűnik a "klasszikus" narancssárga szín a kék alapszín mellett.

A Torgyán József vezette FKGP szlogenje jelezte, hogy a "gonosz baloldali" kormánnyal szemben a jobboldali érzelmű szavazók voksára számít.

Az 1993-ban az MDF-ből kivált, magát "nemzeti radikálisként" meghatározó MIÉP most futott neki másodjára a választáoknak.

A 190-es évek közepén (másellenzékben!) az MDF tovább hasadt és a magát "mérsékeltként" meghatározók önálló pártot hoztak létre. Ez lett a Magyar Demokrata Néppárt, melyet leginkább a korábbi miniszter, Szabó Iván neve fémjelzett.

A kereszténydemokrácia akkor épp hasadásban leledzett: a hivatalos KDNP ekkor nem volt a Fidesz szövetségese, hanem önállóan indult a választásokon (ekkor utoljára...).

Az előző posztomban már írtam, hogy a brotek azért is érhettek el nagyobb sikereket kisebb veszteséggel a normandiai partraszálláskor, mert bevetették Percy Hobart tábornok és csapatának "mókás találmányait" - speciális tankokat.

Ezek közül hoztam most néhányról képeket.

Néhány Sherman tankot felszhereltek úszásra alkalmassá tévő ponyvával. E propellerrel hajtott járművek már az első hullámban támogatni tudták a rohamozó gyalogságot.

Úszásképes tank felhúzott ponyvával.

Néhány tank (Sherman vagy Churcill) elejére forgó láncokat szereltek - ezek felrobbantották a gyalogsági aknákat, így a katonák bátran nyomulhattak előre.

"Rák" becenevű Sherman tank működés közben.

Chruchill AVRE: függőhidat szereltek néhány brit nehézharckocsi elejére: fél perc alatt át tudtak vele hidalni szélesebb árkokat.

Itt éppen a gyalogság és a járművek folyó-átkelését teszi lehetővé e nagyszerű találmány.

A "Repülő Szemétládának" is becézett tank hagyományos ágyúja helyett 290 mm-es mozsarat kapott. Ezzel hatékonyan tudtak megerősített beton-fedezékeket is szétlőni.

A "Krokodil" lángszóróval felszerelt tank volt: 1000 literes tartályt húzott maga után, lángját akár 100 m-éterre is el tudta spriccelni. Fedezékek elleni harcban használták.

Lángszórós Churchill működés közben.

Percy Hobart vezérőrnagy: újító szellemű, emberi életét féltő és kímélő katona volt.

Az 1. térképen jól látszik, hogy Britanniából a legrövidebb útvonal a Dover és Calais közötti átkelés lett volna (ezért itt épült fel sokkal később az Alagút) – így tudták volna a szövetségesek a legjobb légi fedezetet biztosítani csapataiknak – de mégsem ezt választották.

           Calais túl egyértelmű célpont lett volna – márpedig háborúban fontos a meglepetés ereje. Ráadásul Cherbourg elfoglalásával a szövetségesek hamar olyan kikötőhöz juthattak, melyen keresztül el tudják majd látni a harcoló alakulatokat. Ilyen és más hasonló okok miatt esett a választás Normandiára.

           A szövetséges erők (azaz mindhárom haderőnem) legfelsőbb parancsnoka Eisenhower amerikai tábornok lett, de a szárazföldi műveletek közvetlen irányításával a brit Montgomeryt bízták meg. Amint a térképen is látszik, csapatait hivatalosan 21. hadsereg-csoportnak keresztelték.

Alapos tervezés után öt szakaszra osztották Normandia tengerpartjának kijelölt helyszínét (2. térkép).

A brit 2. hadsereg (Dempsey tábornok) kapta a három keleti szektort. A fedőnevek (keletről nyugat felé haladva: Sword, Juno és Gold. A bátor kanadaiak (3. gyalogos hadosztály) a brit hadsereg részeként kaptak saját szakaszt: övék lett a Juno.

Az 1. amerikai hadsereget a Dempsey-nél híresebb Bradley tábornok vezette. Az alakulat két fő csoportját nem egymás közvetlen közelében vetették be: két hadosztályt majdnem közvetlenük a britektől nyugatra (ez lett a szomorú hírnévre szert tett Omaha szektor); egyet viszont kicsit távolabb, a Cotentin-félsziget keleti partján (Utah).

A partraszállók két szárnyának fedezésére nagyszabású légideszant műveletet terveztek. Igazodva a partra már kialakított nemzetek szerinti felosztáshoz nyugaton az amerikai 82. (már harcedzett) és az újonc 101. ejtőernyős hadosztályokat; keleten pedig a brit 6. hadosztályt.

A 3. térképről jól leolvashatjuk az első nap bevetett katonák számát és a veszteségeket. A 177 francia Philipp Kiefer őrnagy speciális kommandóját jelentette, a Szabad Franciaország csapatainak kötelékéből. A brit ejtőernyősök közt szolgált egy zászlóalj kanadai is. Az ejtőernyősöknek sikerült két kulcsfontosságú hidat megszerezniük még éjszaka, és tartották őket egész nap, míg a szárazföldi erők megérkeztek.

Látható, hogy nagyobb létszámú nemzetközösségi csapatok kisebb veszteséget szenvedtek, mint a kevesebb erőt bevetett amerikaiak. Ez részben Percy Hobart brit tábornok „mókás találmányainak” (pl. aknaszedő harckocsi) köszönhető, melyek kímélték a gyalogság életét – részben pedig annak, hogy az Omaha szakaszon az amerikaiak egy elszántan harcoló német alakulattal kerültek szemben, melyek nagy veszteséget okoztak nekik (lásd: Ryan közlegény megmentése és Leghosszabb nap c. filmek). A németek vesztesége arányaiban jelentősen felülmúlta a szövetségesekét: ez minden bizonnyal a hatalmas tengeri és légi fölénnyel is összefügghetett.

A 4. térképről is jól leolvasható, hogy a britek a maguk keleti szektoraiban mennyivel sikeresebben haladtak előre június 6-án, mint az amerikaiak. Miközben a nemzetközösségiek hamar összefüggő területeket vettek birtokba, addig különösen az amerikai ejtőernyősök szóródtak szét sok kisebb egységgé. Ugyanakkor megemlítendő, hogy a Utah parton az amerikaiak aznap minimális veszteséggel szálltak partra – bár kilométerekkel távolabb a pontosan eltervezett helytől…

Június 6-a összességében sikeresen zárult a szövetségesek számára – de előzetes terveikkel ellentétben Caen városán nem tudták aznap elfoglalni. Sőt, hetekig tartó súlyos harcokat kellett vívni érte.

Az értelmesebb német vezetők felmérték, hogy a nyugati hatalmak sikeres partraszállása végképp megpecsételte a náci Harmadik Birodalom sorsát. Közülük a legbátrabb, Stauffenberg gróf másfél hónappal később meg is kísérelte „rövid úton” lezárni a háborút…

Múlt héten osztálykirándultam Salgóbányára. Sok szép vidék van hazánkban, hová kevesebben jutnak el - pedig a táj gyönyörű, az emberek pedig kedvesek. Szeretnék röviden kedvet csinálni az országjáráshoz.

Két várat is meglátogattunk.

Az első Salgó volt.

Salgó vára a Boszorkány-kőről.

Salgót is a tatárjárás utáni, IV. Béla-féle kővár-építési hullmámban építtette egy úri nemzetség. Menedékvárként szolgált volna az újabb, keletről érkező támadás esetén. Helyén jól kiválasztották: 625 m magasságra épült (azaz 100 méterrel még a Jánosd-hegynél is magasabbra) - a környéket uraló hegyre.

Jól látható, hogy magas bazalt-kúp tetejére helyezték el a középkori építők a várfalakat.

Jól látható, milyen meredek úton kell felkapaszkodni - ez nyilván megkönnyítette a védők és megneheztítette az esetleges támadók dolgát.

Az egykori falak - a torony kivételével - csak csekély magasságban maradtak meg.

Salgó várába azért is érdemes - rövid sétával (a buszemegállótól kb. csak 1500-2000 m - felkapaszkodni, mert parádés a körpanoráma. Eső utáni napon jártunk ott: láttunk természetesen a Karancsot, a Mátrát, a távolban egyik irányban a Bükköt (Bél-kő), észak felé pedig még a Tátra havas csúcsait is!

A közvéleméyn számára vélhetően sokkal ismertebb a kicsit északabbra fekvő Somoskő vára.

Ugyanaz a - vélhetően igen jómódú - úri nemzetség építette, mint Salgót, ezt is a tatárjárás utáni években, de egy alacsonyabb hegyre: "csak" 490 m magasra.

A XVI. században mindkettő török kézre került, de az 1590-es években kezdődött "15 éves háborúban" (más néven: "hosszú háború") a keresztény csapatok mindkettőt visszafoglalták!

Jobb állapotban maradt meg, mint testvérvára, a vidékből kiemelkedve jobban is az utazók "szeme elé kerül", közelebb is van lakott településhez - így látogatottsága is jelentősebb.

Ezek a falak bizony magassab állnak. A két vár egymásból is jól látható. Közelségük miatt egyeten nap is felkereshetők.

A trianoni béke Somoskőújfalu települést Csehszlovákiához csatolta. Néhány lelkes helybelinek azonban sikerült 1923-ban elérnie egy csekély határmódosítást - így 1924 elején a falu visszatért Magyarországhoz. Ekkor azonban olyan furcsán húzták meg a határt, hogy a vár maga Csehszlovákiában maradt.

A jelenlegi szlovák-magyar határ pont a falak alatt húzódik, a vár így Szlovákiába esik. A két ország EU-belépése óta természetesen a határon való átsétálás természetesen semmilyen akadlyba nem ütközik. A belépésért itt elvben fizetni kell - euróban - de ottjártunkkor épp le volt lakatolva a jegyárusító bódé, így mi ingyen látogattuk meg :).

A végére egy kérdést szeretnék feltenni kedves kommentelőimnek és olvasóimnak: hol vtalálható még Magyarorszgáon egy másik Salgó vára?