Azt remélhetőleg mára már mindenki tudja, hogy a vikingek NEM viseltek szarvakat a sisakjukon :).

Alapvetően három skandináv (északi germán) népről beszélünk, akik keresztény hitre térésük előtt, hozzávetőleg a IX-X. században hatalmas területeket jártak be hajóikkal. Raboltak - kereskedtek - letelepedtek, azaz igen szerteágazó tevékenységet folytattak.

Láthatjuk, hogy körbehajózták Európa partjait. Az Északi- és a Balti-tenger után átmerészkedtek az Atlanti-óceánra, a Földközi-tengerre és a Jeges-tengerre is.

Fontos, hogy a folyók révén be tudtak hatolni a szárazföld belsejébe is.

Hajóikat különféle méretekben ácsolták: szél és evezősök hajtották őket.

A kisebbeket ki tudták húzni a partra - és így folyóról-folyóra haladva egészen hosszú távokat is meg tudtak tenni.

A három nép természetesen eltérő útvonalakat választott, hiszen más-más tengerpartokról indultak.

Ezt a térképek érdemes alaposan végigböngészni.

A norvégok elsősorban az Északi-tengeren haladtak nyugat felé. A Brit-szigeteket (főleg a mai Skóciát és Írországot) célozták meg - majd továbbhaladva Izlandot.

A dánok főleg dél-nyugat felé haladtak: Angliában és Észak-Franciaországban le is telepedtek.

A svédek a Balti-tengeren keltek át és a nagy kelet-európai síkságon áthaladva a későbbi Oroszország megalapítói lettek.

"Ráközelítve" jól láthatjuk, hogy skandináv otthonukból kiindulva, az Északi-tengeren át nem is kellett túl sokat hajózniuk a Brit-szigetek eléréséhez.

A viking támadások korszakát 793-től számoljuk, amikor az észak-angliai partoknál lévő LIndisfarne szigetének derék szerzeteseit támadták meg a tengeri rablók.

 Egységen angol királyság akkor még nem létezett, így a IX. században az egyre ismétlődő - és egyre véresebb - normann (elsősorban dán) támadások az angolszász államok közül elsősorban Northumbirát, Merciát és Kele-Angliát érték.

A dán lakosok közül sokan le is telepedtek itt - azaz a mai angol népnek részben ők az ősei.

A IX. század végén Nagy Alfréd (871-899) Wessex legendás királya tudta őket megállítani - részben várak építésével.

Egy időre szabályosan kettéosztották a mai Angliát: az észak-keleti részén a "dán törvények" érvényesültek.

A kelta írek földjén norvég vikingek telepedtek le - ők alapították Dublin városát is!

A dánok - részben már Angliából érkezve - az észak-francia partok felé is továbbhaladtak. (Ez akkor elvben a Nyugati Frank Királyság része volt).

911-ben egy vegyes rablócsapat élén álló, Rolló nevű vezér megkeresztelkedett és megkapta a terület hercegi méltóságát - megalapítva ezzel Normandiát ("nord man = északi ember"). Hamarosan átvették a helyi lakosság francia nyelvét.

A legbátrabb norvég vikingek elvetődtek Izlandra is - ahol le is telepedtek.

Aztán - valamikor a X. század vége felé -  egy Vörös Erik nevű különös alak a társaival még nyugatabbra vetődött. A hatalmas földdarabnak akkor még más volt az éghajlata, ezért el is nevezték "zöld földnek" - ez lett Grönland.

Aztán, az ezredforduló vidékén - Erik fia még tovább merészkedett és olyan vidékre ért, ahol mér a szőlő is megtermett akkortájt. Ez lett Vinland ("a szőlő / bor földje") - azaz a vikingek valóban felfedezték Amerikát.

A helyi indián törzsekkel hamar konfliktusba kerültek - így az itteni letelepedésük nem vált tartóssá.

 Miközben északi társaik inkább nyugat felé fordultak, addig a svédek átkeltek a Balti-tengeren, majd végighajóztak a nagy kelet-európai síkság folyóin (pl. a Dnyeperen és a Volgán):

Az erdőben lakó finnugor népek őket nevezték "ruszoknak" (Svédország a mai finn nyelven: "Ruotsi"). Ezt a rusz kifejezést vették át tőlük az erdőben lakó szlávok.

Ezek a ruszok / svédek / varégok folyamatosan adóztatták, uralmuk alá hajtották az erdőben lakó szláv népeket. Elsősorban mézet, prémet és rabszolgákat szedtek tőlük adóba - melyeket főleg Bizáncba és az araboknak adtak tovább jó pénzért.

A IX. század vége felé az adószedés olyan rendszeressé vált, hogy már az államszervezés jellegét öltötte. Így szervezte meg a svéd / rusz Rurik-család ezt a korai szláv államot - melynek neve (központja alapján) Kijevi Rusz lett. A kisszámú svéd harcos / kereskedő elszlávosodott - az erdőben lakó szlávokra pedig átterjedt a "rusz" elnevezés.

Az ezredforduló környékén / után a három északi germán nép is megkeresztelkedett, támadásaik / áttelepülésük lassan véget ért.

Európa arculata ma alapvetően más lenne nélkülük.