Ha megkérdeznénk, hogy az EU jelenlegi 27 tagállama közül melyik állam tartozik a legrégebben jelenlegi néven létezők közé - persze megszakításokkal - akkor talán kevesen gondolnának Bulgáriára.
Pedig...
680/681-ben történt, hogy a sztyeppéről bolgár nevet viselő, törökös nyelvet beszélő, nomád harcosok érkeztek - Aszparuch nevű uralkodójuk vezetésével - akik uralmuk alá hajtották a Balkánra nemrég betelepült szlávok egy részét.
Ezt a mozzanatot tekintjük az Első Bolgár Állam megalapításának.
A következő évtizedekben a nomád kisebbség beolvadt a földművelő többségben és átvette annak szláv nyelvét - viszont ők adták az ország (és az ott élő nép) nevét.
A következő évtizedek folyamatos terjeszkedéssel teltek. A Balkán keleti felének állammá szervezésével párhuzamosan kiterjesztették befolyási övezetüket Erdélyre (vagy legalábbis annak déli részére) is, elsősorban az ott található arany- és sóbányák miatt.
E folyamat egyik fontos szereplője volt Krum nevű uralkodójuk 803 után.
Ez a térkép jól mutatja, hogy a IX. század második felében - amikor a magyar törzsek többnyire Etelközben tartózkodtak - Bulgária igazi nagyhatalom volt. Legfőbb riválisának - és egyúttal kulturális mintaadójának - Bizánc számított.
864-ben a bolgárok el is kezdték a - keleti rítusú - kereszténység felvételét.
A fenti - valószínűleg nem teljesen pontos - térkép jelzi, hogy az állam törzsterülete lényegesen kisebb volt, mint az a fajta befolyási övezete, melyet szövetségeseik révén tartottak uralmuk alatt.
Az Első Bolgár Állam egyik legnagyobb személyisége Simeon cár volt. A magyar honfoglalás 894/895 környékén éppen annak az eseménysornak a része volt, ahová Simeon és Bizánc háborúja is tartozott.
Jól látható, hogy ekkorra már a Balkán nyugati része is jelentős részben a Bolgár Állam része volt.
Jól látható, hogy Simeon 927-es halálakor a Kárpát-medence már kiesett a bolgár befolyási övezetből.
A X. század közepén a Balkán feletti hatalomért két igazi nagyhatalom küzdött: Bulgária és Bizánc. Látható, hogy az Első Bolgár Állam a szűkebben értelmezett "bolgár" nép tagjain kívül sok más szláv (és nem szláv) törzseit is magában foglalt.
Az ezredfordulón - Sámuel cár uralkodása idején - szinte a végsőkig éleződött a feszültség a két nagyhatalom között.
Aztán - 1014-1018 körül - a bizánciak végső csapást mérve megsemmisítették az Első Bolgár Államot. Látható, hogy előbb az állam keleti törzsterületeit hajtották uralmuk alá, majd csapást mérve a Nyugat-Balkánra, azt is uralmuk alá hajtották.
Nem véletlen, hogy II. Baszileosz bizánci császár a történelemtől a "Bolgárölő" melléknevet kapta...
II. Basziloesz 1025-ös halálakor az egész Balkán feletti uralmat utódaira hagyta. A Bolgár Állam ekkor nem létezett, hazánk pedig így hosszú szakaszon Bizánc szomszédjává vált.
A Balkán lakói azonban nem törődtek bele a bizánci uralomba.
1185-ben egy testvérpár, Péter és Aszen vezetésével a bolgár (és velük szövetséges vlach) törzsek sikeresen fellázadtak és létrehozták a Második Bolgár Államot.
A Balkánon a határok sohasem voltak szilárdak - és nem igazán etnikai alapon húzták meg őket - így amikor egy állam megerősödött, mindig igyekezett terjeszkedni.
A XIV. század eleji bolgár államterület több-kevésbé emlékeztet a jelenlegire.
A Második Bolgár Állam megalakulásával párhuzamosan - még 1200 körül - a szerb nép is kivívta függetlenségét.
A XIV. század közepén ez a két állam uralta a Balkán keleti, illetve nyugati felét. Bizánc ekkor már létének végső hanyatló korszakába lépett.
A XIV. század közepén sokasodni kezdtek a gondok. A Második Bolgár Állam nem tudta megtartani egységét - és kezdett darabokra hullani.
Ráadásul 1354-ben az oszmán csapatok Gallipolinál átkeltek Európába és azonnal a Balkán meghódításába kezdtek.
Aztán bekövetkezett a katasztrófa és a bukás.
1371-ben a Marica-folyó mentén az oszmán-törökök legyőzték a bolgár csapatokat, majd a következő években fokozatosan hajtották uralma alá a különböző főurak által uralt "cárságokat".
Az utolsó bolgár terület 1396-ban került oszmán uralom alá.
A Második Bolgár Állam ezzel végleg megszűnt létezni. Az oszmánok kiűzésére törekvő magyar király, Luxemburgi Zsigmond ugyanebben az évben szenvedett vereséget a Duna déli partján fekvő Nikápolynál...
