Sztálin 1922-ben lett a Szovjenunió Kommunista Pártja Titkárságának vezetője, 1924-ben pedig meghalt Lenin az állam alapítója. A következő fél évtized a párteliten belüli hatalmi harcokkal telt - ezért a lakosság számára viszonylag békésebb időszaknak bizonyult.
Hivatalosan 1929-ben ünnepeltették meg a lakossággal a pártfőtitkár 50. születésnapját (a valóságban 1878-ban született) - ezzel vette kezdetét az a példátlan dicsőítési hullám, amit később "személyi kultusznak" neveztek el.
Amint e plakáton is látható azt igyekeztek a lakosság "fejébe verni", hogy minden elért eredmény a "bölcs vezetőnek" köszönhető. Már ekkor kiemelt figyelmet kapott az ipar, valamint a közlekedés és kicsit a mezőgazdaság gépesítése is.
Amikor 1928/29-ben áttértek a (piaci elemeket is tartalmazó) NEP-ről a "szocialista tervgazdálkodásra", akkor a hangsúlyt elsősorban a nehézipar fejlesztésére helyezték. A képen a hatalmas magnyitogorszki kohászati kombinát látható.
Az erőltetett ütemű iparosításhoz már nem tudtak máshonnan tőkét elvonni, mint a parasztságtól - ezért 1929-ben megkezdődött a kollektivizálás, azaz az egyéni parasztgazdaságok összevonása közös gazdaságokká ("kolhozokká").
A képen városból kirendelt propagandisták győzködik a falusiakat a közös gazdálkodás "előnyeiről". A plakátokon Lenint és Sztálint fedezhetjük fel.
Az erőszakkal létrehozott kolhozoknak be kellett szolgáltatniuk a termést az államnak - akkor is, ha nekik még vetőmagjuk sem maradt. Katonai és belügyi osztagok járták a falvakat és "elrejtett" gabonát kerestek mindenhol.
Mivel a falusiaktól elvették a termést, ezért éhínség következett be. Ezen a borzasztó fotón csonttá soványodott kisgyermekek láthatók - akik nem kaphattak abból a kenyérből, melyhez a búzát a szüleik termelték meg...
Még az előzőnél is kevesebb fotó készült arról, hogy szó szerint éhen haltak emberek.
Mivel a termést elsősorban a legjobb minőségű talajjal rendelkező "feketeföldes" övezetből vitték el, így a mintegy 7 millió (!!!) halott zöme az ukrán nép soraiból került ki. Ezt a sztálini gaztettet hívját ukránul Holodomornak.
A diktatúra lényegéhez tartozott a bűnbak-keresés. Az egyik célcsoportként a "kulákokat" találták meg: azokat a vállalkozóbb szellemű parasztokat, akik 1929-ig tudtak a piacra vinni termésükből -ezzel is hozzájárulva az ország élelmiszer-ellátásához.
Tömegesen deportálták őket - gyakran családostól - elsősorban az országi távoli, elhagyatott vidékeire, ahol nagyon sokan meghaltak közülük.
A munkatáborok rendszerét még Lenin kezdte kiépíteni 1918-ban, de Sztálin tette a rendszer egyik "alappillérévé" a modern "rabszolga-munkaerő" alkalmazását.
Emberek millióit hurcolták el a "gulágra" - ahol gyakran értelmetlen munkát végeztettek velük. Milliónyian haltak meg közülük.
Aztán eljött 1934: a kommunista párt XVII. kongresszusa. A plakát egybekapcsolja Lenin 1917-es "forradalmát" a sztálini iparfejlesztés sikereivel.
Csakhogy a kongresszuson "homokszem került a gépezetbe": a Központi Bizottság tagjainak megválasztásakor Sztálin 300 ellenszavazatot kapott, Kirov -a leningrádi párttitkár - pedig csak 3.
Sztálin meghamisította az eredményt, így újra őt "választották" főtitkárrá. Ám a "vezér" levont a taníulságot: a párt még nem eléggé engedelmes...
Aztán - gyanús körülmények között - 1934. december 1-jén meggyilkolták Kirovot - a képen maga Sztálin (aki minden valószínűség szerint kiadta a parancsot a gyilkosságra) viszi gyászos arccal az urnáját.
Az ország népének bejelentették: "az ellenség befurakodott soraink közé" és "mindenki gyanús" (legfőképpen a párttagok és a vezetők)... Kezdetét vette a "Nagy Terror".
A szovjet kommunista pártvezetés már 1918 óta gyilkolta az ország népét - most azonban "újdonságként" saját "elvtársaikra" sújtottak le. Ezen a kivégzése előtti fotón Zinovjev látható, a bolsevik párt korai, legtekintélyesebb vezetőinek egyike. Ő nem csak Lenin munkatársa volt a korai időkben, hanem 1925 körül segített Sztálinnak a hatalmi harcban, hogy "kiiktassák" Trockijt...
A tömeggyilkosságokhoz persze végrehajtók is "szükségeltetnek". Az első fotón még vidáman mosolyog a vezér mellett Jezsov, (a "törpe hóhér"), aki 1936-38 között volt az NKVD vezetője.
Addig gyilkolászta a többieket, mígnem 1938-ban Sztálin a Kaukázusban megtalálta Jezsovnál is alkalmasabb hóhérját: Beriját. Jezsovot a sajátjaival tartóztatta és ölette meg - a képet pedig retusálták, megkísérelvén átírni ezzel a történelmet, a megölteknek még az emlékét is eltüntetni...
