Az 1919-ben (Moszkvában!) megalakult Kommunista Internacionálé sokáig mereven ragaszkodott hozzá, hogy csak ők, azaz a világban tevékenykedő kommunista pártok „igazság letéteményesei”.
Ez azt is jelentette, hogy saját magukon kívül mindenki mást eleve rossznak, „kapitalistának” stb. tartottak. Nem tettek különbséget bal- és jobboldaliak, konzervatívok és liberálisok között.
Ez a szemlélet mutatkozott meg abban, hogy a szintén a munkásosztályra támaszkodó és a marxi elmélet révén hasonló szellemi gyökerekkel is rendelkező – de a demokrácia iránt elkötelezett! – szociáldemokrata pártokat „szociálfasisztának” nevezték.
A szociáldemokraták (és más baloldali pártok) pedig jól tudták, hogy a kommunisták bevallottan a demokratikus berendezkedés helyett „proletárdiktatúra” bevezetésére törnek.
Aztán 1933-ban Hitler lett Németország kancellárja. Rövid úton – a sajátján kívül – minden pártot betiltott. A kommunista vezetők börtönbe / munkatáborba kerültek – gyakran a szociáldemokratákkal együtt.
1934 februárjában a francia szélsőjobb (pl. a „Tűzkeresztesek”) provokált erőszakos zavargásokat Párizsban.
Az események hatására a moszkvai vezetők is kezdték belátni, hogy változtatniuk kell – 1935-ben meghirdették a „népfront-politikát”: a demokrácia iránt elkötelezett, elsősorban baloldali pártok összefogását.
Ez elsősorban a latin nyelvű államokban (Franciaországban és Spanyolországban) valósult meg és hozott választási sikereket. Erről hoztam most plakátokat – a Népfrontok mellett és ellen.
Talán a leghíresebb francia Népfront-plakát:
"A Népfront a nyomor, a háború és a fasizmus ellen – a kenyérért, a békéért és a szabadságért."
Klasszikus "irodalmi" szembeállítás: három rosszra három jó.
A kép közepén a francia "tűzkeresztesek" jelvénye látható - őket legjobban az olasz fasisztákhoz hasonlíthatjuk.
Ezt a plakát a leghíresebb francia szakszervezeti tömörülés (CGT) ünneplését népszerűsíti::
"Ünnepeljünk egységben, harcoljunk a 40 óráért, a kollektív szerződésért, a munkahelyekért és, a békéért!"
Klasszikus, a munkavállalók sorsát érintő kérdések + egy átfogó pont: béke. Sokan sejtették / gondolták, hogy az európai szélsőjobb (Hitler / Mussolini előbb-utóbb háborút fog kirobbantani.
Ez a grafika a francia baloldali sajtóban jelent meg: vélhetően három társadalmi réteg (munkásság, értelmiség, parasztság) összefogására szólít fel: "Együtt eltapossuk a nácizmust". A háttérben gyár, a feltartott ököl jellegzetes baloldali köszöntés.
Ez itt az ellenpropaganda: francia szélsőjobboldali plakát:
"A szovjetek "rángatják dróton" a Népfrontot". A három férfia a három szövetkező baloldali pártra (szocialisták, radikálisok, kommunisták) utal.
A grafikus Sztálin arcvonásait úgy formálta meg, hogy a tipikusan szélsőjobboldali toposzra utaljon: "zsidók = kommunisták". (Ahogy Hitler szónoklataiban többször szerepel: "judeo-bolsevizmus".
Egy újabb Népfront-ellenes plakát:
"Ha a Moszkva által támogatott népfrontra szavaz, az háborút jelent."
A "HÁBORÚ" szót hatalmas betűkkel írták és vörössel szedték. Olyasmit akar sugallja a nézőknek / olvasóknak: a németek (őket jelképezi a horogkeresztes tank) csak akkor támadnak ránk (és csak azért) ha / amikor nálunk majd vörös / kommunista kormány alakul. A ki nem mondott üzenet: ha a választók jobboldali kormányt választanak akkor a német támadás elkerülhető.
Valójában Hitler mindenképpen el akarta tiporni (uralma alá akarta hajtani) Franciaországot - függetlenül attól, hogy ott éppen milyen kormány van.
