Amikor 1906 körül a nagyhatalmak haditengerészetei elkezdtek "dreadnought" típusú (teljesen páncélozott, csupa nagy ágyúval felszerelt) hadihajókat vízre bocsátani, akkor az admirálisok szeme előtt olyan korszak képe sejlett fel, amikor tengeri csaták - és így a világ feletti uralom - sorsát egyre nagyobb méretű "páncélos szörnyek" (csatahajók, cirkálók, nehézcirkálók, csatacirkálók) összecsapásai döntik el. Az egyre nagyobb űrméretű és egyre messzebbre hordó lövegeket (párosával vagy hármasával) forgó lövegtornyokban helyezték el.
Aztán sok minden másként alakult. Az I. világháború négy esztendeje- több kisebb összecsapás mellett - mindössze egyetlen nagyobb tengeri csatát hozott (jütlandi csata,1916 május/június) a brit és a német haditengerészet között. Véres csata volt, hajók elsüllyedésével, megrongálódásával, sok tengerész halálával - de igazából semmit sem döntött el. A hatalmas német haditengerészet előtt és utána a kikötőkben rostokolt - az évtizedek költségvetését felemésztő flotta pedig 1918 után az antenté lett.
Ennek ellenére a nagyhatalmak a két világháború között arra törekedtek, hogy még hatalmasabb és erősebb hajókat bocsássanak vízre.
A II. világháború - különösen a Csendes-óceánon - már több felszíni összecsapást hozott, de a legfontosabban, mely a fordulópontot jelentette (Midway, 1942. június) a csatahajók nem is látták egymást, mert az anyahajókról felszálló repülőpgépek bombái hozták meg a döntés - az amerikaiak javára.
Ebből az érdekes korszakból hoztam most négy példát - négy, valóban óriási csatahajó és eltérő sorsuk leírását.
A francia flotta büszkesége volt a Richelieu. Látható különleges építése: fő lövegtornyait (380 mm-es ágyúkkal) mind az első fedélzeten helyezték el. 248 méter hosszú volt, 47 ezer tonna vízkiszorítású, 30 csomóval tudott "száguldani". 1670 tengerész szolgált rajta, akik "kaptak még" 9 db. 152 mm-es löveget is.
Építését akkor fejezték be (1940 nyarán), amikor a németek lerohanták Franciaországot. A következő két évet Dakarban (a francia gyarmati Afrikában), majd 1942-ben csatlakozott a szövetségesekhez és a brit csendes-óceáni flottacsoportba beosztva kísért útjaikra repülőgép-anyahajókat. Itt szolgálta végig a II. világháborút.
A Richelieu-nál sokkal nagyobb hírnévre tett szert a német Bismarck - pedig annál sokkal-sokkal kevesebb harci cselekményben vett részt. A náci Kriegsmarine büszkesége kicsit hosszabb volt (250 méter), kicsit lassabb (29 csomó), de nagyobb vízkiszorítású (51 ezer tonna).
Döbbenetes fegyverzettel látták el (8 db 380 mm-.es ágyú, elől-hátul két-két toronyban), melyeket 12 db (!!!) 150 mm-es "melléklöveg" támogatott.
A 2000 fős legénységgel ellátott hajó, mindössze egyetlen, igazi utat (!!!) tett meg. 1941 májusában - még a Szovjetunió megtámadása előtt - Hitler kiküldte az Atlanti-óceánra. Ugyan egy néhány perces tűzcsapással elsüllyesztette a nem elég erősen páncélozott Hodd csatacirkálót, de az őt felkutató brit flotta végül elsüllyesztette.
Ezt brit repülők sikeres támadása ette lehetővé, akik torpedóval súlyosan megrongálták kormányművét. Azaz a csillagászati összegekbe kerül csatahajó vesztét végül is, hozzá képest "fillérekbe" kerülő, lassú, kétfedelű (!!!) bombázók okozták.
A II. világháború lett a fordulópont, amikor az USA haditengerészete lett a leghatalmasabb a világ óceánjain. Elmondhatjuk, hogy az Iowa - és az osztályába tartozó többi hajó - lett az, melyekkel a csatahajók elértek fejlődésük csúcsára.
Igen hosszú hajó volt (270 m), minden szempontból hatalmas (56 ezer tonna vízkiszorítással), de így is elérhette a 32 csomós sebességet. Három fő lövegtornyában (elől kettő, hátul egy) összesen 9 db. 406 mm-es (!!!) ágyút hordozott. A modern kor követelményei szerint majdnem 130 (!!!) légvédelmi gépágyút kapott.
A háború alatt építették, így 1943-ben kezdte meg szolgálatát. Előbb az Atlanti-óceánon kísért konvojokat, majd 1944-45-ben a Csendes-óceán csatáiban vett részt.
A típus sikerességet jellemzi, hogy a világháború után sem bontották szét: 1951-től részt vett a koreai háborúban, sőt 1984-1990 között (!!!) a Perzsa-öbölben járőrözött!
A japán császári haditengerészet döntött úgy, hogy megépítteti minden idők legerősebb csatahajóját. Ez lett a Jamato. Kicsit rövidebb volt ugyan, mint a nála fiatalabb Iowa (263 m), de egészen döbbenetesen 71 ezer tonna vízkiszorítással bírt. A hatalmas hajón 2500 tengerész szolgált és csak 27 csomót tudott elérni.
Az összes több ismertetett hajónál nagyobb űrméretű, 460 mm-es (!!!) ágyúkat kapott, mégpedig kilencet (mellettük persze 9 db 155 mm-et is).
Háborús szereplése bizonyítja, hogy az elképesztő méret és a bele ölt rengeteg pénz és acél, korántsem tették csatát vagy háborút eldöntő fegyverré.
1941 decemberében kezdte meg szolgálatát. A fentebb már említett 1942 nyári midway-i csatában természetesen ő lett a zászlóshajó - de semmilyen szerephez nem jutott (nem kerültek közelebb az amerikai hajókhoz 150 km-nél...).
1943/44-ben csendes-óceáni szigetek között cirkált - igazi harci feladat nélkül...Jellemző, hogy felszíni célpont ellen először egyáltalán 1944 októberében (!!!) lőtt először ágyúival. Süllyesztett el ugyan kisebb amerikai rombolókat - de a Leyte-öbölben vívott csata így is megsemmisítő amerikai győzelemmel zárult.
1945 áprilisában még elküldték egy utolsó, értelmetlen küldetésre Okinawához - ahol is amerikai repülők elsüllyesztették. Legénysége zöme hullámsírba szállt vele.
