Az I. világháború nyugati frontján 1916-ra merev állóháború alakult ki. Az egyre kiterjedtebb lövészárok-rendszereket nem tudták áttörni a támadó felek. A "tüzérségi előkészítésnek" nevezett, napokig tartó ágyúzás számtalan védőt ölt meg - ám egyúttal felhívta a figyelmet a várható rohamra, így éppen a meglepetések ereje veszett el.
A lövészárkok elé szögesdrótot húztak, a "senki földjén" át rohamozókat pedig gyakran géppuskatűz kaszálta le.
1915-ben Falkenhayn német főparancsnok megpróbálta a keleti fronton megnyerni a háborút. A májusi gorlicei áttörés a háború egyik legnagyobb katonai győzelme volt, a lengyel területek zöme fel is szabadult az orosz megszállás alól - de Oroszország egyelőre mégsem esett ki a küzdelemből.
A fenti térképen is látszik, hogy még 1914-ben meglehetősen esetlegesen alakult ki a frontvonal: Verdun városánál furcsa kiszögellés alakult ki. A franciák érezték a pozíció "tarthatatlanságát", ezért még az ágyúk zömét is elvették innen!
Falkenhayn úgy döntött, hogy 1916 elején itt fog rohamot indítani.
A történészek véleménye a mai napig megoszlik, hogy mi volt a szándéka. Egyesek amellett érvelnek, hogy nem is akart áttörni - pusztán olyan véres mészárlásba akarta belehajszolni a védőket, melynek során a francia hadsereg szinte "elfogy".
Másik ennél értelmesebb célban gondolkodnak: szerintük a német tábornok itt találtak meg azt a pontot, ahol áttörve megindulhatnak újra Párizs felé (mint 1914-ben)
A meglepetésszerű támadás február 21-én indult - döbbenetes tüzérségi tűzzel - és nagyon hamar (kevesebb, mint egy hét alatt!) a németek valóban jelentős előrehaladást értek el!
A franca hadvezetés a város feladását - és ezáltal a front kiegyenesítését - fontolgatta. Ez racionális és a katonák életét kímélő döntés lett volna - de a politikai vezetés ráparancsolt Joffre marsallra: mindenáron ki kell tartani!
A város körül számtalan erőd terült el. Ezek már nem várak voltak, hanem a talajba süllyesztett védművek, melyek falait árok vette körül, hogy a védők így lőhessék az esetleges rohamozókat. A leghíresebb talán Douamont volt.
A német tüzérség elképesztő gránát-áradattal árasztotta el a védműveket, hogy elősegítse a rohamozó gyalogság harcát. A táj megváltozott, a "jellegzetes felszíni forma" a bombatölcsér lett.
A harcok elsősorban a várost átkelő Meuse keleti partján folytak, de a németek rohamoztak a nyugati parton is. A keleti parti erődítmények egy részét elfoglalták, de aztán elakadtak.
A francia védelem élére Pétain tábornok került - aki itt alapozta meg azt a hírnevét, amit a II. világháborúban fog majd végleg eltékozolni. A franciák "tömték" az utánpótlást a szűk frontszakaszba - a németek pedig szintúgy. A csata immár szinte önmagáért folyt - százezrek megrokkanását és halált okozva.
Harcoltak az erődökben és kint a mezőkön is. Ha zuhogott az eső, a csatatér sártengerré változott.
A tömeges ágyúzáson kívül senki nem tudott új ötlettel előállni, így maradtak a gyalogsági rohamok - egyre súlyosabb veszteségekkel.
A németek augusztus-szeptember körül jutottak legközelebb a városhoz - de végleg elakadtak.
Aztán ősszel fordulat állt be - a franciák ellentámadást indítottak és egy Nivelle nevű tábornok vezetésével, viszonylag csekély veszteségekkel foglalták vissza az erődöket.
A harcok végül november/december körül szűntek meg. Verdun francia kézen maradt - de a francia hadsereg majdnem felmorzsolódott....
Összességben több, mint félmillió emberi élet - zömmel fiatal férfiaké - veszett oda - értelmetlenül...
