Egy korábbi posztomban már bemutattam az 1543-mas szulejmáni hadjáratot. Most kicsit később veszem fel a magyar történelem fonalát.
Az 1541-ben három részre szakadt Magyarország két részének újraegyesítésére 1551-ben történt kísérlet, amikor János Zsigmond gyámja, Fráter György (akinek lelkiismeret-furdalása volt Buda 1541-es elvesztése miatt) átengedte a keleti országrészt (Tisztántúl + Erdély) Habsburg Ferdinándnak.
A török politika alapelve volt másfél évszázadon át, hogy Magyarország két fele nem kerülhet azonos jogar alá - ezért büntetésként a következő évben kettős támadás indult hazánk ellen.
A kisebbik török sereget Ali budai pasa vezette. Először nyugat felé fordultak.
Még a nyár elején - viszonylag könnyen - elfoglalták Veszprém várat, mely a Séd patak fölé magasodó sziklán állt. A püspöki város a következő évtizedekben többször cserélt gazdát. A püspökök Sümegre költöztek.
Ali innen észak-kelet felé fordult vissza és Hont valamint Nógrád megyéket "célozta meg".
Időben ekkortájt a magyarországi hadszíntérre érkezett a török fősereg, Ahmed vezetésével.
Június 24-én fogták ostrom alá Temesvárt, melyet a hős, Losonczy István védett, mintegy 2 300 harcossal. Kitartóan védekeztek, de segítséget nem kaptak, a júliusi hőség pedig kiszárította a mocsarakat a törökök így a falak közelébe férkőztek.
Július végén Losonczy kénytelen volt szabad elvonulás fejében átadni a várat, de a kivonuló védőket (és kapitányukat!) a törökök hitszegő módon meggyilkolták!
A történtek hírére Lippa őrsége elmenekült, így e vár harc nélkül lett a hódítóké.
A töröké lett Solymos is. Ez a vár a mai napig szép állapotban maradt ránk.
Ali serege sem tétlenkedett: július elején ostrom alá fogta a kis hegyi várat, Drégelyt, melyet Szondi György mindössze 150 katonával védelmezett.
A néhány napig tartó ostrom során a magyar hősök - kapitányukkal az élükön - életüket adták a hazáért. A vár olyannyira elpusztult, hogy a törökök nem építették újjá, hanem palánkot építettek a faluban - mely ma is a Drégelypalánk nevet viseli.
Drégely elfoglalása uán Ali - mintegy 15 ezres - hada egy kisebb "kanyarral" haladt az Alföld felé.
Elfoglalták a kicsiny Hollókőt - mely vár a világörökségi falucska feletti dombon magasodik. Nem volt nehéz dolguk, mert az őrség - a török közeledtének hírére - elmenekült.
Következett a valamikor szép Buják, melyre manapság már csak alig pár kő emlékeztet. Innen az őrségnek "csak" egy része futott el, az ostrom így is csak öt napig tartott (július 14-19).
A várak eleste - elsősorban Drégelyé - mozgósította a keresztényeket, akik kb. 10 ezer fős hadat (hajdúk, zsoldosok, várkatonák stb.) tudtak összegyűjteni augusztus elejére. A palásti mezőn vívott kétnapos csatában (augusztus 10/11) a tapasztalatlanabb keresztény hadak - az olasz harcosok hősies kitartásának ellenére - megsemmisítő vereséget szenvedtek.
Alinak a Felföld irányából érkező kisebb és Ahmednek az Alföld irányából érkező nagyobb seregei Szolnok alatt egyesültek.
Szolnok volt a korabeli magyar várrendszer egyik "legfrissebb" tagja. 1550/51-ben épült, mégpedig kő hiányában speciális "magyar technikával", azaz a vesszővel erősített gerendafalak közé földet döngöltek. A vár a Tisza és a Zagyva találkozásánál feküdt, azaz a folyók is védték.
A modern erősség sorsa napok alatt eldőlt. A törökök szeptember legelején érkeztek, majd pár éj alatt előbb a naszádosok és a külföldi zsoldosok szöktek meg.
A kapitány Nyáry Lőrinc és 50 hűséges gyalogosa a nyitott várkapuban vrta sorsát. Szeptember 4-én fogságba estek.
Az egyesített török had szeptember 9-ért Eger falai alá. Dobó István kapitánysága alatt, mintegy 2000 magyar védő várta - némi túlzással - a halált.
A vár a középkori püspöki székesegyház és gótikus palota köré épült - és rendelkezett pár modernebb védművel is. Hosszas ágyútűz után a törökök többsör is indítottak gyalogsági rohamot: szeptember 28-ám, október 4-én a végső kétnaposat pedig október 12/23-án.
Végül bekövetkezett a magyarországi várharcok egyik legnagyobb diadala: október 18-tól, 39 napostrom után a törökök feladták és elvonultak!
Magyarország népének Eger védelme reményt adott: akár a török fősereg is legyőzhető.
