1512-1520 között uralkodott I. (Vad) Szelin, az oszmán birodalom egyik legnagyobb hódítója. Mindössze 8 év alatt megduplázta a területeit, meghódítva a Közel-Keletet, Mekkát és Egyiptomot, felvéve a kalifa címet.
1520-ban trónra lépett fia, II. (Törvényhozó) Szulejmán (1520-1566) uralkodása első évei háborúskodással töltötte. Első hadjáratával, 1521. augusztus 29-én (!!!) elfoglalta "Magyarország kulcsát", Nándorfehérvárt.
Bár ő maga személyesen 1522-ben Rodosz szigete ellen indult, de a következő években folytatódott a déli magyar határvédelem felőrlése. Ezt nem tudta érdemben megakadályozni Tomori Pál seregeinek győzelme sem, 1523-ban a szávaszentdemeteri csatában.
Európát épp ezekben az évtizedekben több konfliktus osztotta meg.: A Habsburg-család hatalmas területeket gyűjtött össze házassággal / örökléssel (Ausztria, Kelet-Burgundia, a gazdag Németalföld, Spanyolország, Dél-Itália).
Ám az óriási hatalom többeket ellenük fordított: a magát bekerítve érző (és Itáliát birtokolni vágyó) Franciaországot, a német protestáns fejedelmeket és az Oszmán Birodalmat.
Hazánkban ekkor II. Lajos (1516-1526) uralkodott, aki felesége, Mária révén a Habsburg szövetségi rendszer tagja volt.
Szulejmán személyesen 1526-ben indult Magyarország ellen. Nándorfehérvártól északra elfoglalta Péterváradot, majd Eszéket és augusztusban átkelt a Dráván.
A magyar sereg lassan gyülekezett és haladt dél felé, augusztus végére Mohácstól délre jutottak el. A fiatal (20 éves) király nem menekült el, hanem seregével tartott.
A magyar sereg már augusztus 29-e délelőttjén felsorakozott. A király személyes jelenléte ellenére Tomori Pál kalocsai érsek, a végvári harcokban járta katona lett a fővezér.
A keresztény (nem csak magyarokból álló!) hadak két, egymást követő harcrendben álltak fel: a szárnyakra került legerősebb, csatadöntőnek szánt fegyvernemünk a páncélos lovasság, Batthyány Ferenc horvát bán és Perényi Péter koronaőr vezetésével. Az első hadrend centrumát zsoldos (profi!) páncélos gyalogság alkotta.
A törökök jelentős túlerőben voltak, de lassan nyomultak előre.
A ruméliai (tehát balkáni) lovasság talán némi gondba kerülhetett, amikor esetleg egy csúszós lejtőn ereszkedtek lefelé - ezt használhatta ki az 1. magyar harcrend rohama, aki kora délután részleges sikereket is érhettek el.
Időközben beérkezett a török sereg többi eleme (janicsárok, anatóliai (ázsiai) lovasság is - túlerejük így először a magyar lovasságot (1., majd 2. harcrend) őrölte fel, majd a magukra maradt, menekülni nem tudó gyalogságunkkal végeztek.
II. Lajos még el tudott menekülni, de tragikus lovasbalestben életet vesztette.
Az ország szíve nyitva állt a török hódítók előtt.
