A II. világháború során a hadviselő felek nem csak hagyományos értelemben vett „tankot” (lánctalp + forgó lövegtorony) használtak, hanem számtalan másfajta, páncéllal védett járművet is.
A lánctalpnál egyszerűbb, könnyebb – és olcsóbb – ha egy jármű futóműveit hagyományos, gumival ellátott abronccsal építik. (Persze így jobban rá van utalva az utak használatára…)
Straussler Miklós magyar mérnök az 1930-as években, több változatban is elkészítette egy páncélgépkocsi terveit. A honvédség végül 1939-ben rendelte meg a gyártást a Weiss Manfréd Gyártól: ez le a 39 M Csaba.
A négyfős személyzetet csak 9 mm-es páncélzat védte: ez ugyan roppant kevésnek tűnik, de itt is beigazolódik, hogy a test döntött kialakítása (erre látunk számtalan példát a T-34-től a Párducig) mégis jelentősen javítja a katonák túlélési esélyeit találat esetén.
Páncélautó létére egészen jól felfegyverezték: 20 mm-es gépágyú, 8 mm-es géppuska és 8 mm-es golyószóró!
A majdnem 6 tonnás járművet 3 600 köbcentis, 8 hengeres, 90 LE-s, Ford eredetű motor hajtotta. Így egy lóerőre kb. 60 kg tömeg esett, de a gumikerekes futómű révén így is leérte országúton a 65 km/h-s tempót. A motor mindkét tengelyt mag tudta hajtani – a jobb terepjárás érdekében.
A jármű különlegessége volt, hogy két vezetőállást építettek bele: egyet-egyet előre és hátra, így igazából nem „tolatott”, hanem bármely irányban egyformán tudott haladni. A kormánymű(vek) mindkét tengely kormányozták! Négy harcos foglalt benne helyet.
A modern háborúban számtalan feladattal meg kell birkózni a hadseregeknek – ezek egyike a légvédelem. A svédek úgy gondolták, hogy olyan járművet terveznek, amely egyszerre alkalmas a repülőgépek ellen harcra – és egyúttal ellenséges páncélosok kilövésére. Átalakították az elő cikkemben már említett L-60-as tank futóművét, elhagyták a tornyát, más felépítményt tettek rá – és elkészült az L-62-es.
A magyarok ezt a licenszet is megvásárolták és a MÁVAG – némi áttervezés után – el is kezdte gyártani 40 M Nimród néven.
Különleges jármű volt: a vezetőn kívül négy harcos kezelte a 40 mm-es (egyszerre légvédelmi és „páncéloselhárító) löveget, akik nyitott küzdőtérben foglaltak helyet. Mivel a jármű elérte a 2,8 méteres magasságot, így nagy célfelületet nyújtott! Mivel páncélzata csak 6-13 mm „vastag” volt, így komoly fegyverek ellen nem nyújtott védelmet…
A 10,5 tonnás járműbe mindössze 155 LE-s motor építettek (68 kg/LE), így műúton a 45 km/h-s sebességet tudta elérni. Összességében elmondható, hogy páncélosok ellen harcban a 40 mm-es ágyú nem vált be a keleti fronton, így a háború vége felé inkább légvédelmi célra próbálták meg használni).
A II. világháború során bebizonyosodott, hogy a forgó lövegtoronnyal ellátott – tehát bonyolultabb (és ezért drágább) felépítésű tankok – mellett más fegyverek is kiválóan alkalmasak lehetnek az ellenséges harcjárművek kilövésére. Ezek lettek a páncélvadászok, ahol az ágyút általában fixen építettek be a jármű homlokpáncéljába.
A németek sikeresen alkalmaztak ilyen típusokat, ezért a magyar hadvezetés is megrendet ilyet a hazai gyáraktól. Párhuzamosan két típust terveztek: Zrínyi I és II.
A 43 M Zrínyi (II.) rohamlöveget csak 1943-ban kezdték gyártani. Talán a világháború legkiválóbb magyar fegyvere volt: 105 mm-es (!!!) tarackot építettek bele (ezzel T-34-eseket is ki lehetett lőni!). Mindössze 1,9 méteres (!!!) magasságával viszonylag kis célpontot nyújtott, ráadásul homlokzati páncélja 75 mm vastag volt.
Összegezve: magyar viszonylatban a legerősebb ágyú párosítása a legerősebb védelemmel!
A tervezés / gyártás egyszerűsítése céljából a Turán tank futóművét és 260 LE-s motorját kapta meg. A megnövelt védelem és az erős löveg 21 600 Kg-ra növelte a súlyt (ez meglehetősen gyenge 83 kg/LE arányhoz vezetett)… Azért országúton elvben így is elérhetett a 40-es „tempót”…
A másik változat a hosszú csövű, 75 mm-es ágyúval ellátott 44M Zrínyi I. lett volna. A programot végül azt akasztotta meg, hogy a magyar ipar nem tudta időben és kellően jó minőségben elkészíteni a 43 M mintájú modern 75 mm-es páncéltörő löveget – amit a Zrínyi I-be építettek volna…
A Zrínyi sorozat „pályafutásának” végül az amerikai légierő vetett véget, amikor 1944-ben lebombázták a csepeli Weiss Manfréd gyárat…