Németország 1919-1933 közti időszakát "weimari köztársaságnak" hívjuk, mert 1919-ben ebben a kisvárosban fogadták el az alkotmányt.
Parlamentáris demokrácia volt, ahol a nép által választott "birodalmi elnök" erős hatalmi jogosítványokkal rendelkezett.
A rendszer stabilitását politikai értelemben alapvetően a mérséklet pártok (szociáldemokraták, Katolikus Centrum, liberálisok) együttműködése jelentette.
Az 1929-ben kezdődött gazdasági világválság alapjaiban rendítette meg a rendszert: a német népre munkanélküliség és nyomor zuhant rá - ami egyre többeket fordított a szélsőséges pártok irányába.
A modern tömegkommunikáció fontos elemét jelentette a színes, harsány plakátok felhasználása.
"Szabadság és kenyér" --> "válaszd a nemzetiszocialistákat!" klasszikus szociális ígéret, vizuálisan is megfogalmazva - egy búzamező képével. Itt már feltűnik a párt jelképe, a horogkereszt.
"Munka és Kenyér": a plakát a német lakosság legalapvetőbb hiányérzeteire tapint rá. Fontos megfigyelni, hogy a plakát színe vörös - akárcsak a náci zászlóé - és a szimbolika is erősen idézi a marxista pártokét.
A politikai paletta balszélén a kommunisták helyezkedtek el. Természetesen az ő plakátjuk alapszíne is a vörös. A mondanivaló egyértelmű: “Legyen vége ennek a rendszernek”!
A “rendszer” amit a cilinderes “törpék” jelképeznek egyszerre jelenti a weimari köztársaságot és a magántulajdonon alapuló kapitalizmust. A fekete ruhás figurák, akikre az elkeseredett és dühös munkás lesújt tőkések, polgári politikusok és katonák (acélsisakban). Ott ül köztük Hitler – aki ekkor még csak egy ellenzéki párt vezetője volt – a kommunisták felfogásában “a nagytőke embere”.
A ‘weimai koalíció” fontos pártja volt a Katolikus Centrum -a későbbi kereszténydemokraták felekezetibb jellegű, konzervatívabb elődje.
Kérdésük így szól: “Ki védi meg a családot, a hazát és a munkát?” A plakát alján szerepel a válasz: ‘A Centrum” – de a családfő pajzsán szereplő kereszt is egyértelművé teszi a választ.
A családfő nem olyan agresszív, mint a kommunista munkás, az anyuka sem olyan depresszíiós, mint a náci plakát arcai. Vörös szín nincs a képen – de a szóhasználatból kiderül, hogy a munkanélküliség volt a korszak kulcskérdése.
A következő plakát is a Centrumé: ez a korszakban általánosan használt gótbetűs írást használja. A munkában megfáradt, szántó parasztember mögött feltűnik egy Rajna-híd és a kölni dóm sziluettje.
“Áldozattal és munkával a szabadságért”. Az áldozatvállalás a keresztény tanítás központi eleme – a Rajna talán utalhat az 1919-es wersailles-I békében kijelölt demilitarizált övezetre, arra, hogy Németország nem tarthatott katonákat saját területe nyugati határán.
A harmadik Centrum-plakát harciasabb az előzőknél. Brüning centrumpárti kancellár az a bástya, melyen megtörik a két szélsőség, a nácik és a kommunisták rohama. A mondanivaló: “Brüning a szabadság és a rend utolsó bástyája”. (A jobb alsós sarokban – erősen karikírozva – itt is feltűnik Hitler, mint aki rohamra küldi a náci rohamcsapatokat).
Jellegzetes kereszténydemokrata gondolat: a szabadság és a rend nem ellentétes fogalmak, hanem egymást feltételezik, csak együtt lehetségesek.
Alul a három kulcsszó: “Igazság, szabadság, jog”. Azaz: csak a törvény és a jog uralma teremt szabadságot – az igazságtalanság és a diktatúra sohasem!
A weimari köztársaság valaha legerősebb pártja a szociáldemokraták voltak – elsősorban a munkásság szavazataival. A plakát vörös. Kifejezetten harcias – nyilak sújtanak le a nevesített ellenfelekre.
A három nevesített elenfél: von Papen (Centrum), Hitler (nácik) és Thalmann (kommunisták). Érdekes, hogy a Centrumot itt egy korona jelöli – utalva rá, hogy ők konzervatívok és a monarchia örökösei.
A waimari demokrácia bukását részben az okozta, hogy a mérsékelt pártok egymással marakodtak és nem fogtak össze a szélsőségek ellen.
Az utolsó – szinté szociáldemokrata – plakát kicsit emlékeztet a bástyás Centrum-pártira: “Ezek (iit) a demokrácia ellenségei”. A három rémületes, agresszív fej nincs nevesítve – de a kortársak pontosan tudták, melyik melyik mozgalomra utal: a baloldali a kommunistákra, a középső a nácikra, az acélsisakos koponya pedig a szélsőséges nacionalistákra.
Az üzenet egyértelmű: “El velük” – “ezért szavazz a szociáldemokratákra!”
Ami érdekes, mindkét szociáldemokrata plakát inkább negatív értelemben, valakik ellen buzdít – és nem esik szó rajtuk munkahelyekről és megélhetésről….
Amit sugallnak az igaz (hisz a nácik és a kommunisták a demokrácia felszámolására törtek) – de 1932-ben, a válság mélypontján ez már csak a legelkötelezettebb szocdem szavazókat érintette meg. A nácik, hatalmas fölénnyel nyerték meg az 1932 júliusi választásokat….
