A fenti grafikonon is jól látszik, hogy a XX. század második felében és a XXI. század elején valóságos népességrobbanás zajlik Afrikában. A grafikon második fel természetesen becslésen alapul - inkább várható trendeket jelez elő.

Elsősorban a földrajzi értelemben Nyugat- és Kelet-Afrikában figyelhettük és figyelhetjük ezt meg.

Amint a fenti térképen látható a kékkel és zölddel jelölt zónákba esik az úgynevezett "szubszaharai Afrika", benne a Guineai-öböl partvidékének államaival és Etiópiával.

Ezek az országok 1960 környékén nyerték el függetlenségüket.

A népességrobbanás egyik oka a csecsemőhalandóság örvendetes csökkenése - különösen az elmúlt pár évtizedben. Jól látható, hogy az a bizonyos "szubszaharai Afrika" még így is sokkal rosszabb helyzetben van, mint a világ összes többi tája - de így is egyre több megszületett kisgyermek marad életben.

A demográfiai egyik legizgalmasabb mérőszáma a fertilitás: azaz egy nő életében átlagosan hány gyermeknek ad életét. Jól láthatóak a hatalmas különbségek. A Szahara déli övezetében (Mali, Csád, Niger, Burkina Fasso) és az ásványkincsekben gazdag, trópusi Közép-Afrikában (pl. Kongóban) egy nő életében akár 6 gyermeknek is életet adhat. Majdnem ez a helyzet a hozzájuk kapcsolódó Guineai-öböl partvidékén (pl. Nigériában vagy Elefántcsontparton, valamint keleten is (pl. Tanzánia, Mozambik).

Feltűnően eltér ettől a mintától a kontinens két fele: az északi arab államok (Marokkótól Egyiptomig), valamint a jelentős európai eredetű lakossággal bíró Dél-Afrika és a sivatagos Namíbia és Botswana.

Izgalmas párhuzamban szemlélni a két egymást követő térképünket: az alsón a női népesség írni-olvasni tudásának aránya szerepel, országonként.

Érdemes a sötétebb színnel jelölt területek "összecsengését" megfigyelni. A szubszaharai régióban a nőknek még fele sem jut el iskolába - ők így hamarabb férjhez mennek - és kihasználván ezáltal hosszabb termékenységi ciklusuk több gyermeknek adnak életet.

Ahol viszont a lányok zöme eljut iskolába (pl. Dél-Afrikában, Botswanában vagy éppen Gabonban) ott kevesebb gyermek születik. Az is feltételezhető, hogy az iskolázottabb nőknek több esélyük van munkát vállalni vagy beleszólni saját gyermekeik számába.

Érdemes a két előző térkép mellé odatenni az országok egy főre eső GDP-jének adatbázisát. Megint azt látjuk, hogy Afrika északi és déli fele "jobban él" (természetesen óriási társadalmi különbségekkel és országokon belüli szegénységgel) - míg a "szubszaharai Afrika" és Kongó tágabb vidéke mély nyomorban vergődik.

Az összefüggések kölcsönösek. Egy kicsit jobban álló ország inkább költ az oktatásra - és ezáltal több állampolgárát juttatja el az iskolapadba  - másfelől pedig a képzettebb lakosság színvonalasabb munkahelyeken tud dolgozni és több működő tőkét vonz.

Mindezek következtében Afrika a legfiatalabb kontinens: a már többször emlegetett régiókban akár a népesség fele is gyermekkorú (az ő oktatásukat kellene megoldani a helyi kormányoknak).

Zárásként - és összehasonlításként - pedig egy térképet hoztam az egyes kontinensek fertilitásáról. A kulcsszám 2,1: ahol a nők átlagosan legalább ennyi gyermeket szülnek, ott stagnál a népesség.

Jól látható, hogy Ázsia és Amerika nagyjából itt tart (elképesztő országonkénti különbségekkel pl az erősen fogyatkozó Dél-Koreától és a gyermekekben igen gazdag Afganisztánig).

A két szélső érték: a fentiekben alaposan tárgyalt afrikai népességrobbanás - és Európa (különösen Dél-Európa) fogyása.