Az emberek sokféleképpen keresték házastársukat a történelem folyamán.
A XIX. század második fele óta már hirdetésben is van erre lehetőség. élnek ezzel a móddal maguk a házasulandók, szüleik - és profi közvetítő vállalkozások is.
Az 1920-as évekből hoztam egy csokrot most.
"Orvostanhallgató, izr., későbbi házasság céljából megismerkedne úrilánnyal, ki tanulmányai folytatásához szükséges pénzösszeggel támogatná." (Az Újság, 1920. március)
Az egyetem elvégzése felettébb költséges volt száz éve (tandíj, vizsgadíjak stb.) - és fontos volt a házasulndók vallási összhangja is. A szegény fiatalember nyilván gazdag partiban reménykedett - olyan leányra, aki később majd "menő" férjével eldicsekedhet.
"Jólszituált vidéki keresztény fiatalember vagyok. Életpáromul tisztességes házias leányt keresek. Kedvező anyagi helyzetemre való tekintetből hozománytól, kelengyétől teljesen elállok, szépen berendezett lakásom is van." (Budapesti Hírlap, 1923. november)
Talán ilyesfajta házába várta élete párját hirdetőnk. Sokat mondjuk nem árult el magáról (pl. foglalkozás, érdeklődés) :) Persze biztos így is akadtak jelentkező hölgyek...
"Urileány ötszázmillióval, árva hajadon hetven hold földbirtokkal, özvegyasszony egymilliárddal, urileány hatszázmillióval, özvegyasszony háromszázmillióval, urileány háromszáz hold földbirtokkal, szeréány hajadon hatvanmillióval férjhezmennének. Megbízott Nagy Jenő." (Az Ujság, 1924. május)
Azért Nagy Jenő úr cége nem írhatta ki, hogy "belső értéket kereső férfiakat várunk" :).
Az összegek azért ilyen magasak, mert 1921 és 1924 között a Bethlen-kormány fedezet nélküli papírpénz-kibocsátással hatalmas inflációt idézett elő.
A 70 hold inkább gazdagparaszti birtok, a 300 viszont már középbitokos, dzsentri.
"Melyik csinos urihölgy lenne múzsája fiatal festőnek. Házasság lehetséges." (Az Ujság, 1924. augusztus)
Azért nem vagyok teljesen biztos benne, hogy valóban az "úrinő" a legjobb elnevezés arra, aki egy fiatal festő "múzsája" lesz - esetleges házasság reményében. :)
"Benősülhet malomba, földbirtokba, nagykereskedésbe, múszaki vállalatba, orvosi rendelőbe. Ismerkedést azonnal kieszközöl: Sebestyén Imre. Díjtalan felvilágosítás." (Az Ujság, 1925. április)
Sebestyén urat vélhetően az elitbe tartozó családapák és családanyák kereshették meg, hogy leányuknak keressenek "hozzájuk illó" férjet. jellemző, hogy szerelemről, vonzalomról stb. itt nem esik szü - csak vagyonról.
A malom és a földbirtok a korszak kulcsszavai közé tartoztak: biztos vagyontárgyaknak számítottak, belépőnek az úri világba...
"Fiúk! Csinos bronzhajú úrilányt ki szórakoztatna? Zenészek előnyben. Házasodhatunk" (Az Ujság, 1925 március)
Azért a "ki szórakoztatna" kérdésből gyanús, hogy a hölgy elsődleges rövid távú célja nem kifejezetten a házasság volt...