A korai középkorban a nagy kelet-európai síkságon északon tűlevelű erdőkben, délebbre lombos erdőkben, majd az erdős sztyepp határvidékén és a sok-sok mocsárban) szláv (és északabbra finnugor) törzsek éltek. A „slowen” szó jelentése: „mocsarak közt lakó”

A VIII. század környékén és elsősorban a IX. században svéd (északi germán, viking) törzsek tagjai keltek át a Balti tengeren és hatoltak be a kelet-európai síkságra.

Őket a finnugorok „ruszoknak” nevezték el (finnül Svédország mai neve: Ruotsi), majd nyomukban a szlávok is ezt tették.

A svéd vikingek kis hajóikon jól tudtak közlekedni a tengerek és a nagy kelet-európai folyókon is. Ezeket a hajókat rövid távokon még át is tudták „cipelni” egyik folyótól a másikig.

A vikingek és a szlávok találkozásában keveredett a harc és a kereskedelem: a ruszok értékes árucikkeket szereztek be az „erdőlakóktól” (elsősorban prémeket és mézet), köztük nagy számban rabszolgákat is (lásd az angolban a „slave” (rabszolga) kifejezés a szlávok megnevezéséből származik). A legfontosabb útvonalak a Volga és a Dnyeper voltak, ezeken keresztül tudtak bekapcsolódni az arab és a bizánci kereskedelembe. (Svédország földjéből a régészek több ezer korabeli arab pénzt ástak ki).

A varégok a folyók-tavak mentén kereskedelmi kolóniákat / telepeket hoztak létre. Nyilván fából építkeztek. A leghíresebb ezek közül Novgorod (szláv nevén „új város”) és Kijev voltak.

A később lejegyzésre került „őskrónika” szerint egy viking testvérpár („Aszkold és Dir”) már 860 körül megtelepedtek Kijevben.

Az őskrónika 882-re teszi azt az eseményt, amikor Oleg (svéd nevén: Helgi), Novgorod „uralkodója” fegyveres csapatávol lehajózott Kijevbe, uralma alá hajtotta ezt a környéket is, azaz egy kézben egyesítette az egész hajózási útvonalat. Utólag ezt az évszámot nevezték ki az „államalapítás” évének – bár ez a pogány viking harcos legfeljebb az erdőlakó szláv törzsek időnkénti kirablását „szervezhette át” rendszeres adószedéssé. A 882-es (utóbb „kanonizált”) évszám azért is kérdőjeles, mert a régészek nem találtak Novgorodban semmilyen leletet, mely 900 előttre lenne keltezhető…

Oleget szokás tekinteni a Rurik-dinasztia első uralkodójának, az államot pedig (központja és vezető etnikuma után) Kijevi Rusznak. A következő évtizedekben a kisszámú svédek elszlávosodtak (asszimilálódtak) az elnevezésük („rusz”) viszont kiterjedt az uralmuk alá hajtott szláv törzsekre.

A dinasztia következő tagja Igor (svédül: Ingvar) harc helyett inkább a jövedelmező kereskedelmi kapcsolatok kialakítására törekedett az éppen felemelkedőben lévő, gazdag Konstantinápollyal.

Gyermeke ifjúkorában Igor özvegye Olga (svédül: Helga) uralkodott, 957 körül – talán Konstantinápolyban – megkeresztelkedett.

Igor és Olga fia, Szvjatoszláv már csak szláv nevet visel – a nyelvi asszimiláció megtörtént. Édesanyja megkeresztelkedése nem befolyásolta életét: barbár, pogány harcos volt, kinek életéről elsősorban hadjáratokat jegyzett fel az őskrónika.

Noha uralkodása talán csak egy évtizedig tartott, de világtörténelmű jelentőségű tett is fűződik a nevéhez. A 960-as évek második felében megsemmisítette a sztyeppét évszázadokig uraló Kazár Birodalmat. Ezzel válhatott a sztyepp újra a nomád népek országútjává Ázsiából Európába, ezért tudták a későbbiekben a kunok és a mongolok is a sztyeppéről pusztítani a Kijevi Ruszt (és a Magyar Királyságot).

970-ben még a magyarokkal (és besenyőkkel) is szövetkezett, de Konstantinápoly tervezett kifosztását megakadályozta az arkadiupoliszi vereség – mely alapvetően meghatározta népünk sorsát, hiszen ezzel véget értek a magyar „kalandozások” és 972-ben Géza fejdelemünk a nyugati kereszténység felvétele mellett döntött. Szvjatoszláv ugyanebben és évben, hadjárat során vesztette életét.

Jelen cikk utolsó uralkodója az a később szentté avatott Vlagyimir volt, aki 988-ban már bizánci hercegnőt kapott feleségül, megkeresztelkedett és elindította a térítést népe soraiban is. A keleti szláv törzsek így elindultak az európai civilizációba való bekapcsolódás irányába.