- X-XI. századi német lovag
A pozsonyi csata kapcsán meg kell emlékzenünk a legyőzött ellenfelekről is. Az alábbi kép egy X/XI. századi német lovas harcos ábrázol. Amint látható, fegyverzete jelentősen eltér a korabeli magyar harcosokétól.
Legfontosabb fegyvere a hosszú szúróládzsa volt. A képen látható csatabárdja is. Bár erről a festményről lehagyták, de ütközetben veszedelmesen forgathatta egyenes, kétélű kardját is. (Olyannyira, hogy Géza fejedelem évtizedekkel később ezzel fogja felszerelni seregét)
Testét többek között nagy, fából készült pajzzsal, fejét acélból készült sisakkal védte.
A későbbi századok lemezpáncélja ekkor még nem állt rendelkezésre, ezért fémkarikákból összefűzött sodronyvérttel is óvta magát.
A nagy, erős testű ló és a fegyverzet sokba került, ezért csak jelentős birtokkal (hűbérbirtokkal) rendelkezők tudták megengedni maguknak.
A képen látható lovag közelharcban volt kiváló – ezt tapasztalják meg a könnyűlovas magyar hadak majd a X. század közepén. Feltételezhetjük, hogy a pozsonyi csatában, 907-ben a magyar hadvezetés rá tudta kényszeríteni távolsági (az íj használatán alapuló) harcmodorát az ellenfélre és talán ennek köszönhetjük a győzelmet.
