Az I. világháború utolsó heteitől meglehetősen „turbulens” időszak következett a magyar történelemben.

Az őszirózsás forradalom alapvetően baloldali jellegű volt – de már 1918 őszén létrejött több, olyan szervezet, mely magát elsősorban „hazafiasként” / „jobboldaliként” definiálta. Közülük nem egy félkatonai jelleggel működött.

Ezek egyike volt az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME).

„Mondanivalójukat” szélsőséges és igen egyoldalú antiszemitizmus jellemezte: lényegében mindenért, ami akkor a lakosságot sújtotta (a történelmi Magyarország szétesése, elszegényedés, trianoni béke stb.) a zsidóságot hibáztatták.

A „keresztény” kifejezést igen egyoldalúan használták: keresztény = „nem zsidó”.

Leginkább a ’20-as évek elején voltak aktívak: vezetőik közt az országos politikában forgolódó, akkortájt nevesnek számító közéleti személyiségek is megfordultak.

A szélsőséges uszítás mellett erőszakos cselekményekre (pl. bombamerényletekre) is ragadtatták magukat.

A ’20-as évek közepének konszolidációs viszonyai között sikerült a kormányzatnak őket „megszelídíteni”, az 1930-as évek „ új szélsőjobboldali” mozgalmaival pedig már nem bizonyultak versenyképesnek.

Jelen posztban tipikus plakátjaik / szórólapjak közül hoztam válogatást.

Ez a - meglehetősen egyszerű kivitelű - körpecsét az egyik legelső tárgyi megjelenése lehetett az "ébredőknek": a dátum bizonyítja a szervezet korai létrejöttét.

Később jelvényt is készítettek - hogy megmutathassák magukat a nagyközönségnek.

Jelentős erőre egy évvel később, 1919 őszétől kaptak, amikor is a Tanácsköztársaság ellenhatásaként kialakult közhangulatot próbálták "meglovagolni".

E plakát igen szélsőséges, nagyerejű képi világgal dolgozik. Fent a "gonosz erő" jelképeként a vörös csillag, szemen szúrt (!!!) férfifej (test nélkül!), a kereszt vörös színe pedig egyaránt utal a vérre és a kommunista pártra. A kereszt jelentése: mi a keresztényeket tömörítjük.

A párizsi békekonferencia által szabott feltételeket (az új államhatárokat) 1920 elején tudatták a magyar delegációval - és így a közvéleménnyel. Magát a békét június 4-én írták alá, így a fenti plakáton olvasható tiltakozó gyűlésre is valamikor e két időpont között, valamikor 1920 első felében kerülhetett sor.

Az "ébredők" jó kapcsolatai bizonyos vezető körökkel mutatja, hogy a Belvárosban volt központi irodájuk. A Sörház utcát mai is ugyanúgy hívják: a Váci utca déli szakaszára merőleges, a Molnár utca osztja két szakaszra.

A fenti plakát valamikor 1920 decemberében készülhetett. Jellemző a gondolkodásmód: a "világ" két részre oszlik: vagyunk mi, az "igazi keresztények", ellenfeleink természetesen a "zsidók". Ha a valóság "szembejön", azaz, "furcsa módon" még nem lett mindenki "ébredő" 1920 Magyarországán, akkor ere csak egyetlen magyarázat lehetséges: ők "álkeresztények"...

Itt végre olvashatjuk, kik is voltak a mozgalom hivatalos vezetői. Hegedűs György szélsőjobboldali gondolkodású zalai ügyvéd volt, 1920-ban kisgazdapárti, 1922-ben pedig "kormánytámogató pártonkívüli" jelöltként jutott be a Nemzetgyűlésbe. Politikai pályája során nem igazán tűrte a pártkereteket (eredeti pártját pl. "túl liberálisnak" találta...

Budaváry László keresztényszocialista színekben került be a parlamentbe: a korszak egyik legvehemensebb antiszemita szónokaként tartotték nyilván: az ellenforradalmi korszak kezdetén százas nagyságrendben ontotta magából a zsidógyűlölő szónoklatokat.

Nem csekély ellentmondás, hogy (szélső)jobboldali és hevesen antiszemita politikusok akarták annak a Petőfinek a lelkét feltámasztani, aki kifejezetten liberális volt és filoszemita....

Úgy tűnik, március 15-e rendszeresen alkalmat jelentett a '20-as évek elején, hogy az "ébredők" megmutathassák, mekkora tömeget tudnak "zászlaik alá" felsorakoztatni. Fontos megfigyelni, hogy mindkét március 15-i plakát kifejezetten a saját tábor megszólítására készült.

1920-ban és 1922-ben hazánkban nem országgyűlési, hanem nemzetgyűlési választásokat tartottak. A korabeli politikai elit így kerülte ki, hogy össze kelljen hívni a felsőházat (melyben elsősorban az arisztokrácia tagjai foglaltak helyt).

Ennek a - vélhetően 1922-es - plakátnak egészen szélsőséges a hangvétele. Már tipográfiában is: A korabeli jobboldali gondolkodásmód szerint, aki nem ért velünk egyet, az nem lehet más, mint "zsidó, szabadkőműves vagy áruló" - de azért elsősorban a "zsidók" az ellenség.

"Érdemes különösen megfigyelni a "fekete zsidó parazitát" kifejezést, ami már az 1930/40-es évek náci szóhasználatát előlegezi meg!

 Az aláírók közül talán a leginkább közismert (és leghírhedtebb) Héjjas Iván. Az I. világháborús tiszt az 1919-es véres fehérterror egyik fő felelőse, 1920/21-es kalandor akciók szereplője volt. Jelen fellépésekor Héjjas mindössze 32 éves volt!

Ha lehet, még nála is ismertebb Prónay Pál. A hivatásos katonatiszt nevéhez talán még Héjjasnál is több atrocitás köthető 1919 őszén.

Lendvai István a korszak egyik jellegzetes figurája volt: tanítói végzettséggel lett fajvédő irányzatú hírlapíró, költő majd egy időre nemzetgyűlési képviselő.

Itt már fejlettebb nyomdatechnikát láthatunk: színes (legalábbis részben zöld és, grafikai megoldásokkal "ékített".

A "mondanivaló" persze változatlan. Mindenféle "cicoma" vagy részletezés nélkül: "a zsidókérdés". Az átlag "ébredő" valószínűleg ebben látta minden más kérdés alfáját és omegáját.

A '20-as évek közepére az ébredők súlya érezhetően csökkent a közéletben. A konszolidáció előrehaladt, a szélsőségesek visszaszorultak. Írják is: "hosszú idő után adunk életjelt magunkról"...

A fenti - nyomdatechnikailag már "cizelláltabb" plakát érdekes körülmények között született, 1924-ben.

Az előző esztendőben a Bethlen-féle kormánypártot (az Egységes Pártot) otthagyta 7, szélsőjobboldalra hajló - képviselő, akik éppen 1924-ben alakították meg - Gömbös Gyula vezetésével -a Fajvédő Pártot. A fent felsorolt öt nemzetgyűlési képviselő közül négyen ebben a "csapatba" tartoztak.

Eckhardt Tibor (ügyvéd) talán a legfontosabb név közülük. Ö már 1919-ben Szegeden Gömbös "harcostársa" volt, de a '30-as évek elején szakítottak: Eckhardt ekkor a Független Kisgazdapárt vezetője lett később pedig még inkább szembefordult a náci eszmékkel.

Ulain Ferenc szintén ügyvédből lett politikus. Ő a '20-as évek elején még a német (bajor) szélsőjobboldallal is ápolt kapcsolatokat - nem voltak tőle idegen puccs tervei sem.

Zsirkay János és a fent már említettt Lendvay elsősorban újságíróként tevékenykedtek a "fajvédő" közegben.

Csilléry András (fogorvos, az 1919 augusztus Friedrich-féle puccs egyik résztvevője) nem volt kevésbé antiszemita társainál. Ő azonban a fővárosi Wolff-párt (Keresztény Községi Párt - Keresztény Egység Tábora) révén került be a Nemzetgyűlésbe, így végül (teljes "eszmei" egyetértése ellenére) nem csatlakozott a Fajvédő Párthoz.

Zárásként még hadd hívjam fel a figyelmet a a plakát alsós sorára: a "felrázzuk tespedtségéből a zsidóuralom alatt sínylődő kerületet" kifejezés arra utal, hogy aki megmaradt "ébredőnek" annak fejében nem sokat változtak a gondolatok...