Az 1919-es magyar Tanácsköztársaság Szovjet-Oroszországot másolta - agrárpolitikájában is. Itt ugyan elmaradt az a fajta földosztás, melyet Leninék igyekeztek 1917-ben végrehajtani (a parasztság maguk mellé állításának szándékával) - de közös pont volt a beszolgáltatás bevezetése. A parasztságnak kötelező volt ingyen beadni a termést az álamnak (elvben ebből jutott volna a városiak és a hadsereg élelmezésére).

 Kun Béláék megint hamar megtapasztalták, hogy néhány rendelet kiadása önmagában kevés - ezért ebben a témában is készítettek pár propaganda-plakátot.

A kommunizmus eszménye a közvetlen árucsere volt - ha a parasztok beadják terményeiket - akkor a város ellátja őket a szükséges iparcikkekkel (csizma, ruhanemű, szerszámok stb.).

A plakát szép, a színek élénkek, a hangulat szinte vidám. Grafikailag nincs túlbonyolítva.

Itt már eltűntek az élénk színek - a borongósabb hangulatot a képi világ is tükrözi.

A fő motívum a képen ülő, szemmel láthatóan jól élő paraszt-pár szembe állítása a lesoványodott, éhező városi munkásokkal. Racionális érvelés - és már-már szinte könyörgő hangvétel.

Ez a kép maga a segélykiáltás: nem szorul bővebb magyarázatra. A színek: sötétbarna és fekete.

(Az élelmiszer-hiány olyannyira jellemezte a Tanácsköztársaságot, hogy a korszakot hívták ironikusan "gersli-demokráciának" is).

Grafikai érdekessége, hogy az elkeseredett asszony (vélhetően városi proletár) kukorica-tábla előtt áll, márpedig kenyeret nálunk elsősorban búzából (esetleg rozsból vagy árpából) szokás sütni. Természetesen kukoricából is lehet kenyeret / kását készíteni - főleg gabona-hiányos időkben...