Amikor a bombázó repülőgépekre gondolunk, elsősorban a XX. század eseményei jutnak eszünkbe (London, Drezda, Tokió stb.). Ám már az első világégés során is használtak a küzdő felek olyan - többnyire két vagy három motorral felszerelt - gépeket, melyeket már kifejezetten arra a célra fejlesztettek ki, hogy az ellenfél földi célpontjait pusztítsák. Közülük mutatok most be néhányat.
Az olasz Caproni cég folyamatosan fejlesztette, mai szemmel különösnek ható, három hajtóművel felszerelt gépét. Legsikeresebb típusa talán a Ca. 3 lett. Motorjai egyenként 150 LE teljesítményre voltak képesek. Közülük kettőt a szárnyakba építettek be, egyet pedig a törzs hátuljába (!!!), mintegy "toló" jelleggel.
A duplafedeles, három függőleges vezérsíkkal rendelkező gép, mintegy 150 km/h-ra (!!!) tudott gyorsulni. Maximális felszálló tömege mindössze 3,5 tonna (!!!) volt - ebből kb. 850 kg lehetett a bombateher. A védekezésre szolgáló géppuskákat, csuklós állványon a pilóta elé építették be. Négy katona repült vele - legfeljebb 500-600 km-re.
A német Gotha cég is épített "nagyrepülőgépeket" - közülük a fenti képen az "V"-ös sorszámú látható. Szárnyaiba két, meglehetősen nagy, Mercedes-motor építettek be - egyenként kb. 250 LE-vel. A korszakban megszokott 140 km/H-s tempót tudta elérni és az olasz géphez hasonlóan 500 km körüli hatótávval rendelkezett. Ők már elértek dk-angliai célpontokat - bevetéseiket ezért utólag nevezhetjük "első angliai légi csatának" is.
Felszálló tömege 4 tonna körül mozoghatott, amiből 500 kg-nyi bombát vihetett magával. Mivel erről a gépről hiányzott az olasz repülőn használt harmadik, toló-légcsavar, így a korszak gépein megszokott orr-géppuska mellett a pilóta mögött is szereltek ilyet csuklós állványra.
Természetesen a britek sem maradhattak le! A Handley Page vállalat (akik majd a legendás Halifax-et gyártják a II. világháborúban) építette az O/100-t és továbbfejlesztett változatát az O/400-t.
A fotón jól látszik a korszak szinte összes "nehéz" bombázójának felépítése: két hosszú, nagyfelületű szárny (a jobb felhajtóerő végett), a törzshöz közel elhelyezett két motor és az orrban helyet foglaló géppuskás.
Meglehetősen erős motorokat kapott (360 LE, Rolls-Royce). Igaz, igen lassan repült (max. 120 km/H) - de teljes tömege elérhette a 6 350 kg-ot, hatótávja pedig hosszabb volt, mint 700 km.
Zárásként még egy német típust mutatok be. Az AEG cég G.IV-es modellje a fentebb említett Gotha-hoz hasonlóan a Mercedes 260 LE-s motorjait használta. Kisebb tömege (3,6 T) miatt is gyorsabban (165 km/h) tudott repülni - viszont korlátozott hatótávolságra (.
400 kg-nyi bombát vihetett magával, védelmére pedig a "szokásos" két géppuska szolgált: egy az orrban, egy pedig a pilóta mögött.
Ez a gép segítette a Monarchia egységeinek harcát 1917-ben az olasz fronton, a nyugati fronton pedig főleg éjszaka repültek vele.
