Adatok a Kádár-korszak alkoholizmusához
Az alábbi írás diákjaim kérésére született. Nem teljes, mindenre kiterjedő elemzés, hanem néhány tény és összefüggés rövid felvillantása.
1950-ben a magyar lakosság (különösen a vidéken élő agrárnépesség) elsősorban bort fogyasztott. A bort sokan maguk termelték (saját szőlőjüket művelve). A sör inkább a városaik itala volt.
A bor fogyasztása a kommunista korszakban jellemzően stagnált, az 1980-as években figyelhetünk meg visszaesést. Ezt vélhetően a magyar lakosság akkori elszegényedése, az életszínvonal csökkenése okozhatta.
A nagyüzemekben, ipari körülmények között (ám feltűnően gyenge minőségben és roppant csekély választékban) előállított sör árát a rendszer folyamatosan alacsonyan tartotta. Mivel az évtizedek alatt jelentős urbanizáció zajlott, sokan áramlottak az iparba, a városokba, így a sörfogyasztás négy évtizeden át folyamatosan növekedett.
A legmeredekebb növekedést a tömény szeszek fogyasztása mutatja, mintegy 35 éven keresztül. A szeszgyárakban előállított, gyümölcsöt lényegében soha nem látott, szeszből, cukorból, aromából gyártott kommersz „pálinkák”, konyakok fogyasztása egyre elképesztőbb méreteket öltött.
Az olcsó sörrel „probléma” akadt: nem elég „ütős” – ezért a magyar munkásosztály (és TSZ-parasztság) a sört nem önmagában itta, hanem kért mellé egy (vagy inkább több…) „tüskét” („kommersz cseresznyét” stb.). A kis „féldekás” üvegeket itták munka előtt, munka után (és közben is…). A konyak vált a munkahelyi „köszöntések” alapvető italává – vezetőkénél is nőknél is. Ezzel „bélelték ki” az alkoholmentes italokat is.
Mindezek mellett ne felejtkezzünk el a házi pálinkafőzés (és fogyasztás) évszázados hagyományáról sem. („Ne menjen már veszendőbe a hullott gyümölcs”…). Sokan egészítették ki keresetüket munkatársaknak, ingázó-társaknak árult házi pálinkával.
A következmény: a ’80-as évek közepéig az összesített „alkohol-egyenérték” fogyasztása meredeken emelkedett – az alkoholizmus tömeges problémává vált. Az egészségügyi következmények is egyértelműek: a túlzott alkoholfogyasztás elsősorban a májat betegíti meg, de hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek tömegessé válásához, a férfiak korai halálozásához is.
Zárásként azon érdemes még elmélkedni, mi állhat annak hátterében, hogy a lakosság ilyen széles tömegei fogyasztottak ilyen hatalmas mennyiségű szeszes italt? A viszonylagos olcsóság önmagában nem lehet kielégítő magyarázat.
Az okok nyilván sokrétűek, de arra az ellentmondásra mindenképp fel kell hívnunk a figyelmet, hogy az életszínvonal (a ’80-as évek elejéig) folyamatosan emelkedett, a reálbérek nőttek – de a Kádár-rendszer alapvető szabadsághiánya, a mindennapok stressze mégis a „könnyű bódulat” felé hajtotta honfitásainkat.
