Korábbi posztomban 1945 előttről válogattam össze 5 olyan döntést, melyek annyira ostobák voltak, hogy – így vagy úgy – de nagyon súlyos következményekkel jártak az emberiség életére. A két világháborúból tanult valamit az emberiség, de buta döntések 1945 után is születtek. Ezekből hoztam újabb csokrot.
1.1962 január: a Decca hanglemezkiadó elutasítja, hogy lemezszerződést kössön a Beatles-szel.
A négy liverpooli “gombafejű” története meglehetősen közismert, ezért csak a rövid tényekre szorítkozom. A fiúk a ’60-as évek elején elsősorban nem saját hazájukban, hanem Hamburgban léptek fel – bárokban, kocsmákban. Menedzserük, Brian Epstein szerette volna tovább építeni karrierjüket, ezért 1962 januárjára felvételt és meghallgatást szervezet nekik Londonban, a Decca hanglemezkiadónál.
Valószínűleg a fiúk nem a legjobb formájukat mutatták, mindenesetre a cég úgy döntött, hogy helyettük, a Brian Poole & The Tremeloes nevű londoni csapatot szerződtetik inkább. Ismerve a Beatles és a fent említett csapat későbbi karrierjét nem mondhatjuk, hogy zseniális üzleti döntés volt 😊.
A legenda szerint a Beatles elutasításakor az az érv is elhangzott (1962 elején járunk!), hogy a “gitárzenekarok kora leáldozott” és “kimentek a divatból”. Mondjuk megkérdezném, mit szól ehhez a több, mint 40 éve folyamatosan színpadon lévő Iron Maiden? 😊
Epstein tovább “ütötte a vasat”, így végül még 1962-ben a rivális kiadónál, az EMI-nál megjelenhetett az első Beatles-kislemez.
Azért érdemes belegondolni (beleborzongani) mennyire más hely lenne a világ, ha a Beatles soha nem jut lemezhez…
2. Hruscsov (és a szovjet Politbüro) úgy dönt, hogy nukleáris robbanófejjel ellátott rakétákat telepítenek Kuba szigetére 1962 őszén.
Egészen felfoghatatlan, hogyan gondolhatta a kopasz szovjet diktátor, hogy a Föld elsőszámú katonai hatalma eltűri, hogy a partjaitól pár kilométere, New York-tól kb. 7 perc repülési időre középhatótávolságú rakéták kerüljenek?
Amikor ez kiderült – felderítő repülők képei alapján, akkor (októberben) az USA tábornokai támadást készítetek elő Kuba ellen. Ha bekövetkezik és a szigeten állomásozó szovjetek atomfegyverekkel lőnek vissza, akkor az egész emberiség a nukleáris Holokauszt sötétségébe kerül.
Kennedy elnök bátorságán és bölcsességen múlt, hogy támadás helyett blokádot vonta Kuba köré. Ez volt a híres, 13 napig tartó rakétaválság. Kemény üzenetek után végül titkos alkut kötöttek és a szovjetek kivonták rakétáikat.
Utólag derült ki, hogy egy szovjet tengeralattjáró hajszál híján indította rakétáit. Hruscsov ostoba lépése majdnem elhozta az apokalipszist…
3. Az USA 1964-ben szárazföldi csapatok tömegeit kezdi küldeni Vietnámba.
Az első indokínai háború 1954-es lezárását követően az USA már jó ideje támogatta katonai “tanácsadókkal” is az ingatag dél-vietnámi rendszert és gerillák elleni harcában.
1964-ben fegyveres összecsapás törti ki észak-vietnami és amerikai hadihajók között – ez volt a “Tonkini-öbölbeli incidens” – amire hivatkozva az USA nagyarányú katonai beavatkozás mellett döntött. Lyndon Jonhson kormányzata nyilván a “dominó elvet” tartotta szem előtt: rettegtek attól, hogy egész DK-Ázsia kommunista kézre kerül.
Ostoba döntés volt: több, mint 50 ezer és legalább 1 millió (!!!) vietnámi élet veszett oda (zömük ártatlan civil); a mérhetetlen emberi szenvedés mellett a kiadások válságba rántották Amerika gazdaságát – értelmetlenül. A vietnámi kommunisták végül megnyerték a háborút – de a világ nem vált “vörössé” és 1989-ben a hidegháború is véget ért…
4. A Varsói Szerződés csapatainak bevonulása Csehszlovákiába 1968 augusztusában
Csehszlovákiában 1948 februárja óta kommunista diktatúra volt. Az országban nem állomásoztak szovjet csapatok, de így is a keleti blokk szilárd részként létezett. Az 1968-as éve elején új kommunista vezetés került az ország élére (E. Dubcsek), akik érdekes „kísérletbe“ fogtak: ezt hívták „emberarcú szocializmusnak“ (pl. nagyobb szabadságot engedtek a sajtóban a kritikának).
Fontos, hogy a „prágai tavasz“ vezetőiben fel sem merült, hogy nyugati típusú demokráciát térjenek át (többpártrendszer stb.) és a Varsói Szerződésből sem akartak kilépni.
Ennek függvényében a Brezsnev-féle apparátcsikokból álló szovjet vezetés nagyon ostoba döntést hozott, amikor Csehszlovákia katonai megszállása mellett döntött. Ezzel még azok előtt is nyilvánvalóvá tette, hogy a keleti blokk nem más mint az orosz-szovjet imperializmus uralmi területe, akik valamiféle „szocializmusban“ gondolkodtak + az egyre merevedő (egyre alacsonyabb színvonalú) ideológiai korlátoktól sem szabad eltérni.
5 .A szovjet csapatok bevonulnak Afganisztánba 1979-ben.
A brezsnyevi garnitúra 10 év alatt egyre „szenilisebb“ lett, így egyre ostobább döntéseket hozott.
Afganisztánban a 1970-es évek is „zűrösen zajlott“: forradalom döntötte meg a monarchiát, különféle pártok és frakciók harca következett – politikában és erőszakkal.
Az „elaggot“ szovjet vezetés 1979 decemberének végén az ország katonai megszállása mellet döntött – hogy a helyi kommunista vezetést hatalmon tartsa.
Nagyon ostoba döntés volt: ezzel a Szovjetunió nyíltan uralmi zónájába vont egy országot. Nem számoltak a helyi lakosság ellenállásával és azzal sem, hogy a Nyugat nem tűr el ilyen „határátlépéseket“. Ráadásul a „vörös sarló“ így a közel-keleti olajforrásokhoz közeledett, azaz szinte a Nyugat „léte“.
A következmények katasztrofálisak: 10 évig tartó véres háború a szovjet hadsereg és az USA által megsegített afgán gerillák között, mérhetetlen emberi szenvedéssel.
A történet nem ért véget az 1988/89-es szovjet kivonulással sem: az afganisztáni törzsek / politikai csoportok folytatták egymás elleni véres polgárháborújukat, az egykor USA által segített (felfegyverzett!) muzulmán harcosok egy része pedig korábbi támogatója és általában a Nyugat ellen fordult.
