A korombeli bizonyosan emlékeznek rá - a fiatalabbak pedig tanulták - hogy 1994-1998 között az MSZP és az SZDSZ koalíciója kormányozta hazánkat. Horn Gyula volt a miniszterelnök, Kuncze Gábor pedig a belügyminiszter.

A fő kormánypárt üzenete egyértelmű volt: folytassuk a kormányzást!

Itt éppen egy jogosítvány grafikájának mintájára üzenték ugyanezt.

Látható, hogy Horn Gyulához a plakátok sikerült párosítani három kulcsszót és a nemzeti színeket. Ahogy a pszichológia tudománya tanítja: az emberi lét legmélyebb vágya: a biztonság!

Az SZDSZ üzenete egybevágott a szocailstákéval: "jó úton járunk". (Elismerve: "Még sok a tennivaló")

A Fidesz plakátján csupa 30-as éveiben járó fiatalember ígéri a fényes jövőt.

Itt már azért feltűnik a "klasszikus" narancssárga szín a kék alapszín mellett.

A Torgyán József vezette FKGP szlogenje jelezte, hogy a "gonosz baloldali" kormánnyal szemben a jobboldali érzelmű szavazók voksára számít.

Az 1993-ban az MDF-ből kivált, magát "nemzeti radikálisként" meghatározó MIÉP most futott neki másodjára a választáoknak.

A 190-es évek közepén (másellenzékben!) az MDF tovább hasadt és a magát "mérsékeltként" meghatározók önálló pártot hoztak létre. Ez lett a Magyar Demokrata Néppárt, melyet leginkább a korábbi miniszter, Szabó Iván neve fémjelzett.

A kereszténydemokrácia akkor épp hasadásban leledzett: a hivatalos KDNP ekkor nem volt a Fidesz szövetségese, hanem önállóan indult a választásokon (ekkor utoljára...).

Az előző posztomban már írtam, hogy a brotek azért is érhettek el nagyobb sikereket kisebb veszteséggel a normandiai partraszálláskor, mert bevetették Percy Hobart tábornok és csapatának "mókás találmányait" - speciális tankokat.

Ezek közül hoztam most néhányról képeket.

Néhány Sherman tankot felszhereltek úszásra alkalmassá tévő ponyvával. E propellerrel hajtott járművek már az első hullámban támogatni tudták a rohamozó gyalogságot.

Úszásképes tank felhúzott ponyvával.

Néhány tank (Sherman vagy Churcill) elejére forgó láncokat szereltek - ezek felrobbantották a gyalogsági aknákat, így a katonák bátran nyomulhattak előre.

"Rák" becenevű Sherman tank működés közben.

Chruchill AVRE: függőhidat szereltek néhány brit nehézharckocsi elejére: fél perc alatt át tudtak vele hidalni szélesebb árkokat.

Itt éppen a gyalogság és a járművek folyó-átkelését teszi lehetővé e nagyszerű találmány.

A "Repülő Szemétládának" is becézett tank hagyományos ágyúja helyett 290 mm-es mozsarat kapott. Ezzel hatékonyan tudtak megerősített beton-fedezékeket is szétlőni.

A "Krokodil" lángszóróval felszerelt tank volt: 1000 literes tartályt húzott maga után, lángját akár 100 m-éterre is el tudta spriccelni. Fedezékek elleni harcban használták.

Lángszórós Churchill működés közben.

Percy Hobart vezérőrnagy: újító szellemű, emberi életét féltő és kímélő katona volt.

Az 1. térképen jól látszik, hogy Britanniából a legrövidebb útvonal a Dover és Calais közötti átkelés lett volna (ezért itt épült fel sokkal később az Alagút) – így tudták volna a szövetségesek a legjobb légi fedezetet biztosítani csapataiknak – de mégsem ezt választották.

           Calais túl egyértelmű célpont lett volna – márpedig háborúban fontos a meglepetés ereje. Ráadásul Cherbourg elfoglalásával a szövetségesek hamar olyan kikötőhöz juthattak, melyen keresztül el tudják majd látni a harcoló alakulatokat. Ilyen és más hasonló okok miatt esett a választás Normandiára.

           A szövetséges erők (azaz mindhárom haderőnem) legfelsőbb parancsnoka Eisenhower amerikai tábornok lett, de a szárazföldi műveletek közvetlen irányításával a brit Montgomeryt bízták meg. Amint a térképen is látszik, csapatait hivatalosan 21. hadsereg-csoportnak keresztelték.

Alapos tervezés után öt szakaszra osztották Normandia tengerpartjának kijelölt helyszínét (2. térkép).

A brit 2. hadsereg (Dempsey tábornok) kapta a három keleti szektort. A fedőnevek (keletről nyugat felé haladva: Sword, Juno és Gold. A bátor kanadaiak (3. gyalogos hadosztály) a brit hadsereg részeként kaptak saját szakaszt: övék lett a Juno.

Az 1. amerikai hadsereget a Dempsey-nél híresebb Bradley tábornok vezette. Az alakulat két fő csoportját nem egymás közvetlen közelében vetették be: két hadosztályt majdnem közvetlenük a britektől nyugatra (ez lett a szomorú hírnévre szert tett Omaha szektor); egyet viszont kicsit távolabb, a Cotentin-félsziget keleti partján (Utah).

A partraszállók két szárnyának fedezésére nagyszabású légideszant műveletet terveztek. Igazodva a partra már kialakított nemzetek szerinti felosztáshoz nyugaton az amerikai 82. (már harcedzett) és az újonc 101. ejtőernyős hadosztályokat; keleten pedig a brit 6. hadosztályt.

A 3. térképről jól leolvashatjuk az első nap bevetett katonák számát és a veszteségeket. A 177 francia Philipp Kiefer őrnagy speciális kommandóját jelentette, a Szabad Franciaország csapatainak kötelékéből. A brit ejtőernyősök közt szolgált egy zászlóalj kanadai is. Az ejtőernyősöknek sikerült két kulcsfontosságú hidat megszerezniük még éjszaka, és tartották őket egész nap, míg a szárazföldi erők megérkeztek.

Látható, hogy nagyobb létszámú nemzetközösségi csapatok kisebb veszteséget szenvedtek, mint a kevesebb erőt bevetett amerikaiak. Ez részben Percy Hobart brit tábornok „mókás találmányainak” (pl. aknaszedő harckocsi) köszönhető, melyek kímélték a gyalogság életét – részben pedig annak, hogy az Omaha szakaszon az amerikaiak egy elszántan harcoló német alakulattal kerültek szemben, melyek nagy veszteséget okoztak nekik (lásd: Ryan közlegény megmentése és Leghosszabb nap c. filmek). A németek vesztesége arányaiban jelentősen felülmúlta a szövetségesekét: ez minden bizonnyal a hatalmas tengeri és légi fölénnyel is összefügghetett.

A 4. térképről is jól leolvasható, hogy a britek a maguk keleti szektoraiban mennyivel sikeresebben haladtak előre június 6-án, mint az amerikaiak. Miközben a nemzetközösségiek hamar összefüggő területeket vettek birtokba, addig különösen az amerikai ejtőernyősök szóródtak szét sok kisebb egységgé. Ugyanakkor megemlítendő, hogy a Utah parton az amerikaiak aznap minimális veszteséggel szálltak partra – bár kilométerekkel távolabb a pontosan eltervezett helytől…

Június 6-a összességében sikeresen zárult a szövetségesek számára – de előzetes terveikkel ellentétben Caen városán nem tudták aznap elfoglalni. Sőt, hetekig tartó súlyos harcokat kellett vívni érte.

Az értelmesebb német vezetők felmérték, hogy a nyugati hatalmak sikeres partraszállása végképp megpecsételte a náci Harmadik Birodalom sorsát. Közülük a legbátrabb, Stauffenberg gróf másfél hónappal később meg is kísérelte „rövid úton” lezárni a háborút…

Múlt héten osztálykirándultam Salgóbányára. Sok szép vidék van hazánkban, hová kevesebben jutnak el - pedig a táj gyönyörű, az emberek pedig kedvesek. Szeretnék röviden kedvet csinálni az országjáráshoz.

Két várat is meglátogattunk.

Az első Salgó volt.

Salgó vára a Boszorkány-kőről.

Salgót is a tatárjárás utáni, IV. Béla-féle kővár-építési hullmámban építtette egy úri nemzetség. Menedékvárként szolgált volna az újabb, keletről érkező támadás esetén. Helyén jól kiválasztották: 625 m magasságra épült (azaz 100 méterrel még a Jánosd-hegynél is magasabbra) - a környéket uraló hegyre.

Jól látható, hogy magas bazalt-kúp tetejére helyezték el a középkori építők a várfalakat.

Jól látható, milyen meredek úton kell felkapaszkodni - ez nyilván megkönnyítette a védők és megneheztítette az esetleges támadók dolgát.

Az egykori falak - a torony kivételével - csak csekély magasságban maradtak meg.

Salgó várába azért is érdemes - rövid sétával (a buszemegállótól kb. csak 1500-2000 m - felkapaszkodni, mert parádés a körpanoráma. Eső utáni napon jártunk ott: láttunk természetesen a Karancsot, a Mátrát, a távolban egyik irányban a Bükköt (Bél-kő), észak felé pedig még a Tátra havas csúcsait is!

A közvéleméyn számára vélhetően sokkal ismertebb a kicsit északabbra fekvő Somoskő vára.

Ugyanaz a - vélhetően igen jómódú - úri nemzetség építette, mint Salgót, ezt is a tatárjárás utáni években, de egy alacsonyabb hegyre: "csak" 490 m magasra.

A XVI. században mindkettő török kézre került, de az 1590-es években kezdődött "15 éves háborúban" (más néven: "hosszú háború") a keresztény csapatok mindkettőt visszafoglalták!

Jobb állapotban maradt meg, mint testvérvára, a vidékből kiemelkedve jobban is az utazók "szeme elé kerül", közelebb is van lakott településhez - így látogatottsága is jelentősebb.

Ezek a falak bizony magassab állnak. A két vár egymásból is jól látható. Közelségük miatt egyeten nap is felkereshetők.

A trianoni béke Somoskőújfalu települést Csehszlovákiához csatolta. Néhány lelkes helybelinek azonban sikerült 1923-ban elérnie egy csekély határmódosítást - így 1924 elején a falu visszatért Magyarországhoz. Ekkor azonban olyan furcsán húzták meg a határt, hogy a vár maga Csehszlovákiában maradt.

A jelenlegi szlovák-magyar határ pont a falak alatt húzódik, a vár így Szlovákiába esik. A két ország EU-belépése óta természetesen a határon való átsétálás természetesen semmilyen akadlyba nem ütközik. A belépésért itt elvben fizetni kell - euróban - de ottjártunkkor épp le volt lakatolva a jegyárusító bódé, így mi ingyen látogattuk meg :).

A végére egy kérdést szeretnék feltenni kedves kommentelőimnek és olvasóimnak: hol vtalálható még Magyarorszgáon egy másik Salgó vára?

1. A koronázás mindenkor – ma is, a középkorban pedig még inkább – ünnepélyes egyházi szertartás, azaz szentmise. (Gondoljunk csak Ferenc József 1867-es koronázására, melyre Liszt Ferenc ünnepi misét komponált). Szentmisét pedig templomban, ünnepélyes, különleges misét pedig székesegyházban tartunk. (Természetesen mindenkor előfordultak a keresztény hit történetében szabadtéri szertartások is (pl. csatamezőn) – de a koronázás bizonyosan nem ilyen! Vizuális típusként néha elképzelem, amint az esztergomi érsek, teljes papi kíséretében sétál a jégtáblák között �. Nem kifejezetten reális kép.

A befagyott Duna Budapestnél a modern korban.

2. Legkésőbb a XIV. század (de talán már a XIII.) század óta az érvényes magyar királykoronázásnak három feltétele volt: csak az esztergomi érsek végezhette, Székesfehérvárott, a Szent Koronával, Székesfehérvárott. Nos: Székesfehérvár nem klasszikusan Duna-parti település �.

3. Hunyadi Mátyás 1458-ban lett hazánk királya – de a Szent Korona akkor épp nem állt rendelkezésre.

1440 májusában még ezzel koronázták meg a csecsemő (3 hónapos!) V. Lászlót (Habsburg Albert és Luxemburgi Erzsébet fiát), de a rivális uralkodónak, a Jagelló-dinasztiából származó I. Ulászlónak már nem sikerült birtokba kerítenie a szakrális tárgyat, ezért 1440 júliusában őt egy alkalmi koronával (melyet Szent István fejének ereklye-tartójáról vettek le) tették királlyá. Bár az akkori magyar országgyűlés ezt érvényesnek jelentette ki – de valahogy a nemesi közvélemény érezte, hogy „nem az igazi”, ezért 1458-ban már nem próbálkoztak másik koronával.

Hunyadi Mátyás ezért uralkodását, 1458 februárjában nem koronázással, hanem „trónra ültetéssel” kezdte – nem máshol, mint a székesfőváros, Buda Nagyboldogasszony-templomában (melyet épp ezért hívunk – természetesen egyházilag korántsem hivatalosan – „Mátyás-templomnak”)

Ilyen volt a Nagyboldogasszony-templom régen

4. Természetesen Mátyás is tudta, hogy uralkodását igazán csak a koronázás legitimálja – de a Szent Korona még az 1440-es évek polgárháborújának elején Bécsbe került, III. Frigyes német-római császárhoz. Épp ezért az 1463-mas bécsújhelyi szerződéssel kénytelen volt a szakrális tárgyat visszavásárolni 80 ezer aranyért – miközben évi bevételei ekkortájt összesen 500 ezer arany körül járhattak. Mátyás – 20 éves makkegészséges, (ráadásul éppen nős!) férfiként – azt is gond nélkül „bevállalta”, hogy törvényes utód nélküli halála esetén a trón a Habsburgokra száll. Nos: akkor még nem tudhatta, hogy csak egyetlen fia fog születni (a későbbi Corvin János) – de ő is házasságon kívül…

A koronázásra végül 1464 márciusában került sor: a törvényes feltételek maradéktalan betartásával: esztergomi érsek, Szent Korona, Székesfehérvár.

5. „Mesénk” szelídebb változatában nem a koronázás, hanem csak a választás zajlott le a Duna jegén. V.László, 1457 novemberi váratlan (csak 18. évében járt!) halála után a magyar országgyűlésnek kellett királyt választania. A magyar országgyűlésre ekkortájt minden nemes elmehetett – de igazi döntő szava a várakat és hatalmas földeket uraló, jobbágyok ezreinek parancsoló főuraknak volt.V. (Utószülött) László (1440-1457

6. Nos: Hunyadi Mátyás királlyá választása egyfajta „pártközi kompromisszum” következménye volt: Garai László nádor (a Gara-Cillei liga feje, az ország legmagasabb közjogi méltóságának birtokosa) állapodott meg róla még 1458 januárjában Szilágyi Mihállyal (Mátyás nagybátyjával, erdélyi vajdával, Nándorfehérvár 1456-os kapitányával). Szilágyi a kormányzóságot kötötte ki magának – a leendő, kiskorú király mellett –, Garai pedig lányát tervezte Mátyáshoz adni. Mindkét főúr jól járt volna az „ügylettel”.

   Szilágyi Mihály

7. Az országgyűlés a téli hidegben két helyszínen zajlott: az érdemi döntést meghozó főurak és püspökök a budai Várban tanácskoztak – míg a Szilágyi Mihály által „idecsődített” (Hunyadi-párti!), a már megszületett döntést „jóváhagyó” köznemesek a pesti oldalon. Vélhetően az történhetett, hogy a nemesek – már a döntés után – a befagyott Dunán keltek át Budára: ünnepelni. Ezen eseménysor emlékét őrizhette meg, erősen torzítva az utókor emlékezete.

A humor is lehet történelmi forrás. Számtalan vicces mondás – falfirkaként vagy élőszóban továbbadva (legutóbb pedig a világhálón) – terjedt el hazánkban. Némelyik egyszerűan csak szórakoztatni akar, más viszont mélyebb bölcsességet is megfogalmaz.

A legtöbb humor mondás szinte kortalan, nem kötődik közvetlenül egy adott időszakhoz. Másik viszont időben pontosabban elhelyezhetők. A rendszerváltás előtti és utáni évtizedekből (hozzávetőleg az 1980-as és ’90-es évekből gyűjtöttem most össze párat). Természetesen zömük nem kifejezetten közéleti – politikai témájú, de azért akad olyan is.

Kellemes – időnként keserédes – történelmi nevetést kívánok!

A magyar értelmiség előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus – a másik pedig járhatatlan.

Állítólag tíz év múlva véget ér a hét szűk esztendő.

A valóság azoknak való, aki nem bírják a kábítószert.

Már a jövő sem a régi.

Mi az, ami a magyar jövőnél is bizonytalanabb? A szovjet múlt.

Semmi sem segíti egy politikust jobban a kampány során tett ígéretek elfelejtésére, mint a megválasztása.

Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben magabiztosak – az okosak pedig mindig kételkednek.

Minden ember biztonsági őrnek születik – de van, aki továbbtanul.

Látom már a világvéget – minden gyerek Marxot éget! (falfirka még a ’80-as évekből)

A magyar újságíró szabadon megírhatja a véleményét. A francia újságíró azután is szabad, miután elmondta a véleményét.

A vadászat olyan sport, melyet a nép választott képviselői útján gyakorol.

„Isten meghalt” (Nietzsche, 1883) „Nietzsche meghalt” (Isten, 1992) – megjegyzés: ezt annak idején egy Bartók Béla úti ház falán olvastam!

Mi jobb a sörhasnál? A Pizza Hut.

Kommunista filozófia: „Add nekem az órád és majd én megmondom, hogy mennyi az idő!”

A kormány öl, butít és nyomorba dönt!

Jók a fogaid Laci! Visszateheted őket!

„Márpedig itt rend lesz” – szól a nagyi és berúgta a szart az ágy alá!

Világ milliomosai – egyesüljetek!

Elnyomlak, mint Orbit a sörszagot.

Optimista: Trabantos vonóhoroggal!

A munka nemesít – de a szocializmusban nincs szükség nemesekre! (Firka egy padon egykori sulimban a ’80-as évek végéről. Keresték is az elkövetőt…)

Ne lopj! – A kormány nem szereti a konkurenciát.

A kormány mindig megtartja, mit ígér! Ha pénzt ígér – azt is megtartja.

Bocsánat! Azt hittem, hogy 160 centi felett lehet valaki rendőr!

Segíts a rendőrségnek – verd össze saját magadat!

Hülyén se nehezebb az élet.

Elmentek a tankok - megjöttek a bankok.

A rendszerváltás: Marxtól Fotexig.

Jelen posztban szeretném folytatni az áprilisban megkezdett sorozatom.

1994 tavaszán kerül sor a második szabad választásra hazánkban a köztársaság 1989 őszi kikiáltása után.

Az 1990-es választások erősebben élnek a történelmi emlékezetben - hiszen valami új kezdődött akkor - ezért az akkori plakátok ikonikusabbá váltak. 1994-ből kevesebb anyagot találtam, ebből válogatok most.

Antall József, új demokráciánk az első szabadon választott miniszterelnöke 1993 decemberében elhunyt tragikus betegségben, kormányának belügyminisztere Boross Péter vette át a kormány vezetését. A koalíció ekkor már hivatalosan csak az MDF.ből és a KDNP-ből állt, a parlamenti többségét az 1990-es kisgazdapártból a kormány mellett maradt képviselők biztosították, mert az FKGP (Torgyán József vezetésével) hivatalosan már ellenzéki pártként indult 1994-ben.

A népszerűségében alaposan megkopott MDF plakátján a miniszterelnök szerepel, utalás az 1990-es "nyugodt erő" jelszavára valamint az ígéret, hogy hazánk az EU felé halad (mely 1992-ben jött létre).

A kisebbik kormánypárt egyik arca Surján László népjóléti miniszter volt.

Az SZDSZ lecserélte első számú "húzónevét" és "jó vidéki magyar embert" Kuncze Gábort jelölte miniszterelnöknek, tőle - egykori piarista diákként - sok szavazó megszólítását remélték. A képen éppen egy kislánynak magyaráz.

A politikai kommunikáció másik tipikus eleme - a gyermekek felhasználása mellett - híres emberek "bevetése" a kampányban. Itt éppen a legendás Bálint gazda, a híres kertészmérnök (akit minden magyar ismert a '80-as évek Ablak c. TV-műsorából) támogatja Kuncze Gábort. 

A mai fiatalok számára talán meglepőnek hat, de a Fidesz ekkor az SZDSZ-szel szövetségében, egyfajta "liberális pólusként" törekedett leváltani az MDF-KDNP-féle "nemzeti jobboldalt". A plakát utal akkori kampánydalukra a Roxette-től: Listen To Your Heart 

Az 1994 tavaszára már legnépszerűbbé váló szocialisták Horn Gyula megbízhatóságát emelték ki.

Újonnan indult az MDF-ből 1993-ban kivált "nemzeti radikális" csoport, a MIÉP, Csurka István, a híres író vezetésével.