Érdekes írások azoknak, akik érdeklődnek a közelebbi és távolabbi múlt iránt

Történelem Mindenkinek

Történelem Mindenkinek

Történelmi ukrán zászlók

2022. február 24. - Szentgáli Zsolt

cossak_hetmanat_flag.png

 

A fenti kép a XVII / XVIII. században létezett kozák hetmanság (a hetman a kozákok választott vezetője volt) zászlaját ábrázolja. A leghíresebb kozák vezető Bogdam Hmelnyickij volt, aki 1648-ban felkelést indított Lengyelország ellen. Az eseménysorról olvashattok a híres lengyel író Sienkiewicz regényeiben is.

ukran_zaszlo_1918.jpg

Ezen a fekete-fehér fotón az 1918/19-ben létezett Ukrán Köztársaság zászlaját láthatjátok. A háromágú szigony szimbóluma Szent Vlagyimirre utal, aki a Kijevi Rusz fejedelme volt és 988-ban felvette a keresztény hitet (Bizáncból hívott térítőket). A jelnlegi ukrán címer is ezt a jelképet ábrázolja, a kék-sárga nemzeti színekben.

Mertin Niemöller német evangélikus lelkész szavai az erkölcsi kiállás fontosságáról

Talán soha nem volt aktuálisabb...

Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.

Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.

Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.

Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.

Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.

Adatok az 1950 utáni magyar öngyilkossági statisztikákhoz – különös tekintettel a Kádár-rendszerre

Az alábbi írás a korábbi poszttal – alkoholizmus a Kádár-rendszerben – összefüggésben született. Nem teljes, mindenre kiterjedő elemzés, hanem néhány tény és összefüggés rövid felvillantása.

hungarian_suicide_rate.png

Az első grafikon „szívderítően” indul: 1953/54 környékén mérhetően kevesebben lettek hazánkban öngyilkosok. A történészek ezt Nagy Imre miniszterelnökségével kötik össze: reményt adott a népnek.

           Ezután viszont a mi szempontunkból rémületes évtizedek következtek: 25 év folyamatos növekedés után 1980 és 1987 között lényegében stagnálás – elképesztő magasságban. Ekkor mi voltunk a Föld listavezető országa…

           Érdemes az 1955 és 1980 közötti felívelést párhuzamba állítani az alkoholfogyasztás (különösen a tömény szeszek fogyasztásának) növekedésével. A téma kutatói már régóta felfigyeltek az alkoholizmus és az öngyilkosság közti összefüggésekre. Ilyen végzetes tettet sokan nyilván alkoholos befolyásoltság állapotában követnek el. De lehet mélyebb összefüggés is: ugyanazon lelki folyamatok miatt nyúlhat valaki az alkoholhoz és vethet véget életének.

           Nagyon fontos feljegyeznünk, hogy a kritikus 25 évben szinte folyamatosan növekedett a lakosság reáljövedelme: azaz adott egy nép, mely szegényen, de lassan javuló életkörülmények között él – majd iszik és „felköti magát”. Diákjaimnak azt szoktam mondani: számomra a Kádár-rendszer igazi arca a múltkori és a jelenlegi posztba látható két grafikon. Különösen a ’70-es évek vége felé látható a borzasztó „levegőtlenség”, reménytelenség, „elszürkülés”, szabadsághiány. Mutatják ezt (persze cenzúrázva) az ekkor készült filmek vagy épp a Beatrice ezen korszakának dalai.

           Szakemberek szerint az 1987 körüli örvendetes csökkenést már a rendszerváltás „előérzetéhez” kötődik. Talán az öngyilkossághoz vezető egyik fontos ok a szabadság hiánya? (Azaz a nagyobb szabadság csökkenti az öngyilkosságokat?)

world_suicidal_rates.png

Ahhoz, hogy igazán beleborzadjunk az 1980-ra elért (100 ezer főre vetített) 45-ös értékre érdemes megnéznünk néhány más ország korabeli adatait. Látható, hogy még a komoly „öngyilkossági hagyományokkal” rendelkező Japánt is kb. háromszorosan (!!!) előzzük meg, nem is beszélve a nyugati civilizáció országairól!

standardised_death_rates_due_to_suicides_europe.jpg

A következő (fenti) képen érdekes földrajzi összefüggés bontakozik ki (ez már nem a Kádár-kort ábrázolja). Miközben hajlamosak vagyunk szinte „minden magyarnak” „öngyilkos hajlamokat” tulajdonítani, itt kiderül, hogy a nyugat-dunántúli megyék adatai lényegében megegyeznek Alsó-Ausztria (vagy éppen Dél-Németország és a cseh régiók) számaival – addig a Dél-Alföldön továbbra is annyian lesznek öngyilkosok, mint Bretagne-ban vagy az európai listavezető Litvániában.

ongyilkossag_teruleti_eloszlas_magyarorszagon_2.jpg

A fenti térképen különösen érdemes megfigyelni a férfiakra vonatkozó adatokat. Ebből jól látszik, hogy igazából nem csak a szűken vett Dél-Alföldön, hanem a fővárostól DK-re (sőt B. A. Z. megyében is) szinte mindenhol elkeserítő volt a helyzet még a rendszerváltás utáni években is. A pontos okot a téma szakértői is csak találgatják. Bizonyos a kulturális minták erős hatása: tudunk olyan alföldi magyar faluról, ahol egy éven belül (a ’80-as évek közepén) 14 férfi vetett véget életének! (Méghozzá azonos módszerrel: permetszert ittak).

ongyilkos_europa.jpg

Ha Európát országonként tekintjük, akkor láthatjuk kirajzolódnia a kelet-európai ex-kommunista blokkot. Hasonló – bár nem teljesen egybevágó – mintát látunk, ha a töményszesz-fogyasztás térképét nézzük…

tomenyszesz_europa.jpg

Zárásként mégis reményt fogalmaznék meg: mivel adataink valóban javulnak, talán e csökkenés a következő évtizedekben sem áll meg – és így valamikor „lezárkózhatunk” Európához.

           Mindnyájunk kötelessége, hogy figyeljünk a „segélykiáltásokat” megfogalmazó embertársainkra (környezetünkben, családunkban) – és így minél több életet mentsünk meg!

Adatok a Kádár-korszak alkoholizmusához

Adatok a Kádár-korszak alkoholizmusához

 

Az alábbi írás diákjaim kérésére született. Nem teljes, mindenre kiterjedő elemzés, hanem néhány tény és összefüggés rövid felvillantása.

alkoholfogyasztas_1950_utan.png

1950-ben a magyar lakosság (különösen a vidéken élő agrárnépesség) elsősorban bort fogyasztott. A bort sokan maguk termelték (saját szőlőjüket művelve). A sör inkább a városaik itala volt.

           A bor fogyasztása a kommunista korszakban jellemzően stagnált, az 1980-as években figyelhetünk meg visszaesést. Ezt vélhetően a magyar lakosság akkori elszegényedése, az életszínvonal csökkenése okozhatta.

           A nagyüzemekben, ipari körülmények között (ám feltűnően gyenge minőségben és roppant csekély választékban) előállított sör árát a rendszer folyamatosan alacsonyan tartotta. Mivel az évtizedek alatt jelentős urbanizáció zajlott, sokan áramlottak az iparba, a városokba, így a sörfogyasztás négy évtizeden át folyamatosan növekedett.

           A legmeredekebb növekedést a tömény szeszek fogyasztása mutatja, mintegy 35 éven keresztül. A szeszgyárakban előállított, gyümölcsöt lényegében soha nem látott, szeszből, cukorból, aromából gyártott kommersz „pálinkák”, konyakok fogyasztása egyre elképesztőbb méreteket öltött.

           Az olcsó sörrel „probléma” akadt: nem elég „ütős” – ezért a magyar munkásosztály (és TSZ-parasztság) a sört nem önmagában itta, hanem kért mellé egy (vagy inkább több…) „tüskét” („kommersz cseresznyét” stb.). A kis „féldekás” üvegeket itták munka előtt, munka után (és közben is…). A konyak vált a munkahelyi „köszöntések” alapvető italává – vezetőkénél is nőknél is. Ezzel „bélelték ki” az alkoholmentes italokat is.

           Mindezek mellett ne felejtkezzünk el a házi pálinkafőzés (és fogyasztás) évszázados hagyományáról sem. („Ne menjen már veszendőbe a hullott gyümölcs”…). Sokan egészítették ki keresetüket munkatársaknak, ingázó-társaknak árult házi pálinkával.

alkoholfogyasztas_es_majbetegsegek.jpg

           A következmény: a ’80-as évek közepéig az összesített „alkohol-egyenérték” fogyasztása meredeken emelkedett – az alkoholizmus tömeges problémává vált. Az egészségügyi következmények is egyértelműek: a túlzott alkoholfogyasztás elsősorban a májat betegíti meg, de hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek tömegessé válásához, a férfiak korai halálozásához is.

           Zárásként azon érdemes még elmélkedni, mi állhat annak hátterében, hogy a lakosság ilyen széles tömegei fogyasztottak ilyen hatalmas mennyiségű szeszes italt? A viszonylagos olcsóság önmagában nem lehet kielégítő magyarázat.

Az okok nyilván sokrétűek, de arra az ellentmondásra mindenképp fel kell hívnunk a figyelmet, hogy az életszínvonal (a ’80-as évek elejéig) folyamatosan emelkedett, a reálbérek nőttek – de a Kádár-rendszer alapvető szabadsághiánya, a mindennapok stressze mégis a „könnyű bódulat” felé hajtotta honfitásainkat.

A történelmi Hitler című könyv ajánlója

Rövid ajánló John Lukacs egyik legjobb könyvéről

https://www.youtube.com/watch?v=JHiph7mHOzc&t=75s

Kedves Olvasóim / Hallgatóim!

Folytatóm megkezdett könyvajánló sorozatomat.

John Lukacs, a neves, amerikai-magyar katolikus történész, A történelmi Hitler c. művét szeretném olvasásra ajánlani mindnyájatoknak.

https://www.youtube.com/watch?v=JHiph7mHOzc&t=75s

 

 

 

süti beállítások módosítása